Babarczy Eszter: Ne vegyük el a tanároktól, ami az ő ügyük!

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. febr. 16., 14:42
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Felszólítom minden kedves barátomat az Orbán-kormány-kritikájában, hogy ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak. A válasz nem az, hogy le Orbánnal és el a KLIK-kel.

Janisch Attila erős szavakkal ragadta meg az érzelmet, amit egy elszántan, de nagyon fegyelmezetten tiltakozó sokaság ébreszt a jelenlévőkben és a közönségükben is. A ráébredés pillanatától: hogy nem vagyunk gyávák, és nem vagyunk egyedül, a továbblépésig: hogy pontosan megfogalmazzuk a követeléseinket. Akiket 1987-88-89 szocializált – a nagy tiltakozásokkal, amelyek főként szimbolikus ügyek köré fonódtak –, még mindig újra akarják élni az euforikus élményt, és még mindig hisznek abban, hogy ez a politikai folyamat rejtett legitimitása, a forrás, ahonnan egy másfajta politika táplálkozhat. (Az LMP ilyen irányú meggyőződésének gyökere is valahol a Duna-kör tájékán keresendő.)

De Janisch Attilával ellentétben én inkább Vágó Gáborral értek egyet, aki kipróbálta a „másfajta” politikát, és letett róla. Míg a rendszerváltás környékén a tiltakozások alapjául szolgáló ügyek – a Duna, a vízlépcső, az erdélyi falurombolás – inkább ürügyek voltak az általános elégedetlenség kifejezésére, a mostani tanár-megmozdulás (de a taxissztrájk is) érdekvédelmi jellegű. Nem átalakítani kell egy érdekvédelmi megmozdulást kormányellenes megmozdulássá, hanem örülni, hogy végre – két évtized dermesztő passzivitása után – a tanárok és az iskolák követelik a jogot, hogy az őket érintő közpolitikát maguk is alakíthassák. Nem Orbán ellenfeleinek kell hozzájuk csatlakozni, hanem a rossz iskolák ellenfeleinek – leginkább szülői szervezeteknek.

A politikai polarizáltság mámorító is tud lenni, ha magával ragad: identitást ad, közösséget, nyelvet. Ez a mámor a demokrácia legsúlyosabb kábítószere, agyromboló anyag, rituális cselekvés, érzelmi áradás, csupa olyan élmény, amely a problémák megoldásának komoly akadálya. Mint a kedves olvasó emlékezik, ebben a sorozatban egy fő premisszám van, amitől – talán a felvilágosodásban gyökerező neveltetésem folytán – nem tudok elszakadni: a politika legyen problémamegoldás, ne identitásépítés.

Az oktatás a legkevésbé sem szimbolikus ügy. A magyar oktatási rendszer jobb működése most egyik fő feltétele annak, hogy az ország a következő ötven évben jól működjön. Akárhány kerekasztal tárgyalja is a problémákat, amelyek a kormány fejetlen centralizálásából adódtak, ugyanarról a közoktatásról kell beszélniük. És a KLIK abszurditásainál nem is állhatnak meg, mert azokat a bajokat, amelyekre a KLIK révén akartak volna súlyosan autoritér és működésképtelen megoldásokat hozni, nem lehet pusztán a KLIK elsöprésével szőnyeg alá söpörni. A magyar oktatás az iskolák egyenetlen színvonalából és nem kellően célzott finanszírozásából eredően évente több tízezer olyan diákot ereszt el, akik, mint cigány lánykáim, nem tudnak sem írni, sem számolni rendesen, és teljesen esélytelenek a középiskolákban.

A magyar oktatásban működnek kiváló iskolák, amelyekbe eleve csak a legkiválóbb gyerekeket veszik fel – és a néhány protezsáltat –, ezekben az iskolákban érettségiznek a magyar értelmiség gyerekei. Ilyenbe járt az én fiam is. Kiváló alapítványi és magániskolák is működnek, ahol a vagyonos középosztály gyerekeivel személyre szólóan foglalkoznak, és mivel a szülő fizet, aligha kétséges, hogy az iskola a gyerek körül forog. Egy teljesen másfajta oktatási jövőt képzelő új elit egészen újfajta, gyerekközeli és – ahogy mondani illik ma az oktatástudományban – kompetenciaközpontú óvodákat és általános iskolákat szervez.

Ennek a mostani mozgalomnak nem szabad, hogy ezek az elitiskolák álljanak a középpontjában, mert elég, ha csak hagyják a magyar szellemi elitet dolgozni, és az megoldja a felsőközéposztály újratermelését. Akárhány kerekasztal lesz is (mint ahogy volt is már – az egyikben én is dolgoztam), a mindennél sürgősebb feladat, a szörnyetegfeladat a lecsúszók-kicsúszók visszarángatása a modern világ valamilyen járható ösvényére.

A probléma nem kizárólag magyar. Az angolszász országokban minden újabb politikai ciklusban újabb megoldásokkal próbálkoznak, de a német oktatási szakma is folyamatosan forrong. És nincs egyértelműen jó megoldás – bár a konszenzus nagyjából az, hogy a megoldás kulcsa a jó tanár.

Felszólítom tehát minden kedves barátomat a bal-liberalizmusban, az Orbán-kormány-kritikájában, barátaimat ebben a megosztott Magyarországban, hogy ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak. Egyetlen fontos kérdés van: hol a jó tanár, és mitől lesz az. A válasz nem az, hogy le Orbánnal és el a KLIK-kel. A válasz nem az, hogy végre itt a (megjegyzem, a Milla óta sokadik) „forradalom”. A válasz nincs meg – évek alapos és politikai indulatoktól mentes gondolkodásával, óvatos kísérleteivel, a jó példák sokszorozásával talán megtaláljuk. Ennek a folyamatnak a kezdetét eltéríteni politikai indulataink kiszolgálására – bűn.

UPDATE: Mivel a hatalom zaklatni kezdte a Teleki Blankásokat, ezért pontosítani szeretném az álláspontomat. NEM megengedhető, hogy érdekvédelmet gyakorló tanárokat zaklassanak. MENJÜNK MIND KI AZ UTCÁRA ezzel szemben. Azonban továbbra is szeretném, hogy ne a közoktatás megjavítása helyett legyen politikai mozgalom.

Arról szeretnék elmélkedni, milyen mélyebb tanulságokat vonhatok le a baloldali liberális gondolatkör, a saját szellemi hazám kudarcaiból és sikereiből. Igaza van Orbánnak? A liberalizmusnak leáldozott?

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. febr. 16., 14:42
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 59 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 19., péntek 19:48
    Ez se szarkasztikus. Ez is csak amolyan szokványoska erőlködésecske.
    Miből gondolod, hogy BÁRKI le akarna nyűgözni egy szimpla nicket? Én pedig (személyesen) akkor se akarnálak lenyűgözni, ha ismernélek. Rég kinőttem abból a pelenkából. Csupán közöltem – a magam módján persze –, unalmas szarságot írtál a napszemüvegedről és a gyaloglásodról.
    Így már érthető?
  2. 58 mkati
    mkati
    2016. február 19., péntek 18:57
    Gyurica úr
    Le vagyok nyűgözve.
  3. 57 Cyrano
    Cyrano
    2016. február 19., péntek 15:03
    Gyurica mindent tud, Gyurica mindenhez ért - csak semmit sem ér.
    Ceterum censeo: Gyuricát felejtsük el.
  4. 56 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 19., péntek 09:25
    „Nem azt mondom, hogy elmebeteg vagy”
    *
    Tőlem mondhatod azt is. Mindegy, mit mondasz.
    .
  5. 55 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 19., péntek 09:22
    Kati néninek (53): a tárgyra!

    Amit írtál, nem irónia, csak gyöngécske szarkasztikuskodás.

    Megmutatom, milyen a tárgyi kritika.
    Mindenekelőtt vesszük a konkrét tárgyat (szövegrészt): „Sajnálom, hogy a tisztelt hozzászólók nem próbálták megérteni a cikket -- talán a szerkesztő által kiemelt lead miatt.”

    Ha „nem próbálták meg”, akkor mindegy, mi miatt. Nem próbálták meg, mert nem akarták megpróbálni. Így helyes: „Sajnálom, hogy az olvasók félreértették a cikket, nyilván a lead miatt.”

    Tehát „nyilván” és nem „talán”, mert az olvasó nem lehet hülye, illetve lehet, a szerző (prókátora) közvetve lehülyézheti az olvasót, csak akkor a szerzőnek annyi.
    Továbbá „lead”-ről beszélünk, nem „kiemelt lead”-ről, mert a fölvezetés egyben kiemelés. Vagy pedig így: a „kiemelt szövegrész miatt”.
    Így a legjobb: „az olvasót FÉLREVEZETTE a lead”.

    A prókátor szerint „A cikk azt állítja, hogy önmagában a KLIK visszacsinálásából nem lesz jó magyar oktatás, és leegyszerűsítés azt képzelni, hogy az Orbán kormány rontotta el. Sokat rontott rajta…”.

    Te mondád. Ha ugyanis „sokat rontott rajta”, úgy a minimálprogram: a kormánynak raus. Akkor volna indokolt (esetleg!!!) a kormány szerecsenmosdatása, ha ezt mondhatná a prókátor: „Az elődök nagyon elkúrták (nem kicsit), EZÉRT az Orbán-kormány csak kicsit tudott javítani rajta (nem nagyot). A Klik jó, de kevés, részint fejleszteni, részint korrigálni kell, miközben egyértelmű: a kormány politikája a főcsapás iránya.”

    Ezt mondja a prókátor? Nem ezt mondja. Azt állítja, hogy rossz volt eddig is, s az Orbán-kormány csak rontott rajta, ráadásul nem keveset, hanem „sokat”.

    Védjen meg téged a 31-es!

    *
    Nos, ez a SZÖVEG megsemmisítő kritikája, míg viszont a napszemüvegednek s a kedves gyaloglásodnak a dologhoz érdemben nincs köze.
    .
  6. 54 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. február 19., péntek 07:23
    Gy: Arról beszélünk, amiről akarunk.

    Persze. Természetesen. Hogyne.
    Csak valahogy mindig egy ellenzéki politikus-fingnál lyukadsz ki (a pedagógustüntetésből levezetve!), mindig az ellenzék bűneiről beszélsz (ezt bármelyik cikkből le tudod vezetni), Mihancsik Zsófia csipeszéről beszélsz (dettó, álmodból ébresztve, bekötött szemmel is).
    Tudom, már mondtad, négymillió ember áll mögötted, ennyien érzik úgy, hogy a Magyarországot megfertőző vírusokat és bacilusokat az ellenzéki pártok padsoraiban és Mihancsik Zsófia orvosi segédeszközeiben kell keresni.
    Nem azt mondom, hogy elmebeteg vagy, csak azt mondtam, hogy érdekesek a posztolt cikkektől a mantraszerűen ismételt mondanivalód felé tartó lóugrásaid és bakugrásaid. Mármint az érdekes szónak nem a lebilincselő, magával ragadó értelmében, hanem úgy értve, hogy különösek, furcsák.

  7. 53 mkati
    mkati
    2016. február 18., csütörtök 23:24
    31-nek

    Ez annyira szép! De tényleg. Tudja kedves Eszter (ha a szerzőt magát tisztelhetem ebben a gyöngyszemben) a magamfajta gyalognak nagyon tetszik ám, ahogy értelmiségiként megnyilatkozik. Büszke vagyok, hogy az én hazámban ilyen temérdek az ész, napszemüveget is vettem, ne nagyon vakítson el az áradó fény.

    Magamba is néztem, hogy milyen méltatlan gyalog vagyok én, hogy nem próbáltam megérteni, meg elragadott a politikai indulat. Röstellem ám nagyon.

    Be is fogom rögvest. De majd figyelek nagyon, hogy hogyan is kéne gondolnom, mit is kéne látnom. De az tuti, hogy megtartom magamnak amire jutok.

    Összefoglalva csak azt szeretném így utoljára mondani, hogy annyira örülök, hogy ilyen egyenes, karakán, okos és tisztán látó értelmiséggel dicsekedhetek kis hazámban. Meg is van az eredménye, látszik az országon. (Tudom, tudom, ezt már megtanultam. Rohadt mocskos politikusok, rohadt mocskos pártok!)
  8. 52 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 18., csütörtök 22:20
    Ha „persze”, akkor nem a cikkről beszélünk, hanem csak a dilettáns és korrupt ellenzékről, mint undorító masszáról.
    Arról beszélünk, amiről akarunk. Tehát, lehet bekapni, nem muszáj, de lehet.
    .
  9. 51 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. február 18., csütörtök 21:08
    Gy: A cikkről beszélünk.

    Hát persze.
  10. 50 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 18., csütörtök 17:18
    „akármi is az eredeti téma”
    *
    A cikk alig rejtett (sőt szerintem egyáltalán nem kódolt, hanem gátlástalan nyíltsággal manifesztált) FŐ mondandója: az Orbán-kormányt békén kell hagyni. Mert az Orbán-kormány legitim. Persze ez nem a szerzőnek, hanem a szerkesztő „lead”-jének a véleménye (31).

    Nos erre reflektált Tiszavirág (okosan), s erre reagált a jó Gyurica úr is, nevezetesen: a kormány sem legitim, az ellenzék sem legitim. Jómagam így mondtam: az ellenzék (is) korrupt. Megélhetési ellenzék.

    A cikkről beszélünk.
    .

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Feláldozható bábuk
Tűzszerésztragédia
A Kreml parancsára
Orosz doppingbotrány
Elveszíti ügyészségjellegét
Polték és Matolcsyék
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk