Az alkotmányozási folyamat lapzártakor még tart, de a magzat védelmére vonatkozó cikk nagy valószínűséggel már végleges formájában olvasható, mivel a benyújtott százkét módosító javaslat egyike sem irányul e szakasz megváltoztatására. Az ominózus szöveg a következő: "Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."
Amikor híre ment, hogy az alkotmányozók az új alaptörvénybe kívánják foglalni a magzati élet védelmét, a női jogvédő szervezetek azonnal tiltakoztak, mert ebben az abortusz szigorításának első momentumát vélték felfedezni. Aggodalmukat nem enyhítette, hogy a kormánypártok több ízben kijelentették, e megfogalmazás csupán szimbolikus értékű, s nincs kormányzati szándék a jelenlegi magzatvédelmi törvény szigorítására.
Embertársaim, méhmagzatok!
Ám hogy pontosan mire irányul a kormányzati szándék e klauzulával, mind a mai napig nem tudhattuk meg. A zavart fokozza, hogy a Fidesz-KDNP-kommunikáció kiszámíthatatlanul és logikátlanul használja az abortusztilalom és az abortusztörvény szigorítása fogalmakat. Míg korábban csak arról beszéltek, hogy az abortuszt nem akarják - merthogy nem lehet a mai magyar valóságban - betiltani, addig újabban már arról nyilatkoznak, hogy az új alaptörvény nem fog az abortusz jelenlegi szabályainak szigorításához vezetni. Míg deklarálják a magzatvédelmi törvény változatlanságát, nem győzik hangsúlyozni, hogy személyes meggyőződésük szerint a terhességmegszakítás gyilkosság, és csak azért nem mennek neki már most a törvénynek, mert a magyar társadalom abortuszpárti. Semjén Zsolt a Patent Egyesületnek írott márciusi levelében magzati korukat élő embertársainkként utalt a méhmagzatra.
A nőszervezetek gyanakvása nem pusztán abból ered, hogy a megnyilatkozó politikusok mindegyike elkülöníti saját erkölcsi értékítéletét a politikai racionalitástól, de abból a kézenfekvő tényből is következik, hogy az új alkotmány hatálybalépését követően bármely erre jogosult állampolgár az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulhat, hogy állapítsa meg a jelenleg hatályos magzatvédelmi törvény alkotmányellenességét: vagyis a döntés a törvényhozás hatásköréből az Alkotmánybíróság elé kerül. A fideszes képviselők állítják, az alaptörvény magzatvédelmi félmondata nem fogja a hatályos jogszabály alkotmányellenességét eredményezni, mert az csak rögzíti az állam jelenleg is fennálló absztrakt életvédelmi kötelezettségét (ez az ún. "objektív intézményvédelmi kötelezettség"). Csakhogy ez formailag azért problematikus, mert a kormány lényegében az AB nevében nyilatkozik, érdemben pedig azért, mert a taláros testület korábbi határozatai egy másik alkotmányszöveg értelmezése nyomán születtek, egy olyan, világnézetileg semleges alaptörvény szerint, mely semmilyen formában nem tartalmazott utalást a magzatra. Senki nem tudhatja, hogyan fogja egy ismeretlen összetételű Alkotmánybíróság az ominózus félmondatot értelmezni a keresztény értékrend talaján álló "Nemzeti Hitvallással összhangban".
Szabad ágyazódás
Az alaptörvény konkrét megfogalmazása azért bír elementáris jelentőséggel az abortusz szabályozásának szempontjából, mert az AB két korábbi döntése értelmében a szabályozás milyenségét az határozza meg, hogy a törvényhozó a magzatot jogilag embernek tekinti-e, vagyis olyan jogalanynak, akit megillet az élethez és méltósághoz való alanyi jog, avagy sem.
Ha ugyanis a magzat jogilag embernek minősül, akkor abortuszt csak abban az esetben lehet végezni, amikor egy ember élete kioltható - azaz jogos védelmi helyzetben, ha az ölésre egy másik emberi élet megmentése érdekében van szükség. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a terhességmegszakítás kizárólag az anya életének védelmében megengedett. Ha viszont a jogalkotó úgy dönt, hogy a magzatot nem tekinti jog szerint embernek, akkor az anya egészséghez való joga vagy önrendelkezési joga korlátozhatja az élethez való jogból levezetett, a magzatra is kiterjedő állami életvédelmi kötelezettséget. Az utóbbi esetben az államnak a magzat védelmére irányuló kötelessége nem abszolút hatályú, nem az egyedi magzatok megszületéshez való alanyi jogát garantálja, hanem az állam általános életvédelmi feladatából következik. Ez az ún. objektív intézményvédelmi kötelezettség, mely csupán annyi követelményt támaszt az állammal szemben, hogy az indok nélküli abortuszt ne tegye lehetővé.
A korábbi AB-határozatok egyértelműen kimondták, hogy a hatályos Alkotmányból nem vezethető le a magzat jogalanyiságának kérdése, az új alaptörvény azonban világos elmozdulás ebbe az irányba: az új alkotmány nemcsak hogy expressis verbis védeni rendeli a magzati életet annak fogantatásától kezdve, hanem mindezt ugyanazon mondaton belül teszi, melyben az élethez és emberi méltósághoz való jogot deklarálja. A vessző megörvendeztette a KDNP politikusait és fokozta a nők jogvédelmével foglalkozó civilek aggodalmát. Különös tekintettel arra, hogy a szlovák alkotmánybíróság 2007-es határozatában többek közt azért foglalt állást egy megengedőbb abortuszszabályozás mellett, mert a magzatra vonatkozó védelem külön mondatban szerepelt, mint a minden embert megillető élethez való jog.
Bár az alaptörvény indoklása kiemeli, hogy a magzat védelmét az állam az "objektív intézményvédelmi" (tehát az élet védelmére vonatkozó általános) kötelezettsége keretében köteles ellátni, nem ad egyértelmű iránymutatást a magzat jogalanyiságának kérdésében. S mivel nem egyértelmű, a szöveg épp úgy interpretálható az állam absztrakt életvédelmi kötelezettségének megfogalmazásaként, mint a magzat jogalanyiságát alátámasztó normaként. Az AB egy erre irányuló beadvány nyomán tehát dönthet úgy is, hogy a jelenleg hatályos szabályozást megsemmisíti, sőt, a döntés indoklásában irányt is mutathat az újra vonatkozóan: akár az abortusz teljes tilalma, akár a szabályozás szigorítása felé.
Ha az AB a jelenlegi szabályozást megsemmisíti, az új törvényszöveg kidolgozása mindenesetre az Országgyűlés feladata lesz. A kormánykoalíció tisztában van vele, hogy az abortusz betiltása politikai öngyilkosság lenne. Az utolsó, 2011 februárjában készült közvélemény-kutatás szerint a magyarok 71 százaléka a megengedő abortuszszabályozást támogatja. Ennek fényében a legvalószínűbb, hogy az 1992-es jogszabály rendelkezéseinek szigorítása várható. Ezt a variációt támasztják alá különösen kereszténydemokrata országgyűlési képviselők megnyilatkozásai, akik az új alkotmányt mint az abortusz elleni harc első állomását emlegetik, illetve a magzatvédelmi törvény szigorítására irányuló jobbikos törvénymódosítási javaslatot azzal vetették el, hogy az majd az alaptörvény elfogadását követően válik aktuálissá. Szintén gyanakvásra ad okot, hogy a 2011-re szóló költségvetésben a korábbi 1,6 milliárd forint helyett csupán 400 millió forintot különítettek el a terhességmegszakításokra, noha utoljára 2000-ben volt ez az összeg egymilliárd forint alatt. Jelenleg a művi terhességmegszakítás térítési díja közel 30 ezer forint, szociális rászorultság alapján az 50, 70 vagy 100 százaléka elengedhető - ennek finanszírozását hivatott biztosítani a költségvetési hozzájárulás. A díjkedvezmény igénybevételének megszorításán kívül is az abortuszszigorításnak számos módozata elképzelhető (ezekre e cikk következő részében térek ki).
A magyar megoldás nemzetközi kitekintésben sem biztató. Bár a miniszterelnök az európai hagyományoknak megfelelő szövegként aposztrofálta a magzatvédelmi klauzulát, a valóságban Magyarország lesz az egyetlen olyan európai állam, mely a magzatot a fogantatásától kezdődően alkotmányos védelemben részesíti. Az élethez való jog születést megelőző elismerése is pusztán Írország alkotmányában szerepel Európában, aminek megfelelően a kontinens legszigorúbb abortusztörvényét vezették is be, melynek értelmében a terhesség-megszakítás csak a terhes nő életének megmentése érdekében engedélyezett. A magyarhoz hasonló alkotmányszöveg a latin-amerikai országokra jellemző.
Ráadásul ellentmondásokat is hordoz a szöveg, hisz a fogantatást követő 8-12 hétig nem beszélhetünk magzatról. További alkalmazási problémát vet fel, hogy mivel a fogantatás a terhesség létrejötte előtt történik, az új alkotmány következtében a művi terhesség-megszakításokon kívül a mesterséges megtermékenyítés és az egyéb fogamzásgátlási szolgáltatások jogszerűsége is megkérdőjeleződik majd. Ennek értelmében ez után az orvosi segédlettel történő megtermékenyítés során az összes megtermékenyített petesejtet védendő jogalanynak kellene tekinteni, mert azok már megfogantak, habár a terhesség még nem kezdődött meg. Ugyanígy érintheti az új jogi helyzet a fogamzásgátlás azon formáit, amelyek során a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozzák meg.
A nagy abortuszvita
Az abortusz kérdésében két tábor feszül egymásnak: az ún. életvédők és az ún. választáspártiak. Az első csoport spirituális szárnya az emberi élet szentségét tűzte zászlajára, profán alcsoportja "fogy a magyar" csatakiáltással érvel az abortusz ellen. Az abortuszellenzőkre jellemző, hogy éles ellentétbe állítják a magzat és az őt körülvevő nő érdekeit. Míg fennhangon védelmezik a magzat életét, minden gátlás nélkül dobják oda a nők életét, testi-lelki egészségét cserébe. Valójában a magzatot használják fel arra, hogy a nők élete és teste feletti uralmat megszerezzék és gyakorolják. (Megjegyzem, ugyanez a technika figyelhető meg a szülés medikalizált modelljének fenntartása és az otthon szülés kriminalizálása során is.) Érdemes e helyütt idézni a nepáli (!) legfelsőbb bíróság közelmúltban hozott ítéletének egy részletét, melyben a testület leszögezi: miután nem létezik magzat anya nélkül, nem fogadható el egy nő testi és szellemi egészségéhez, jóllétéhez fűződő jogának megsértése a magzat érdekeire hivatkozva. Az abortusz legfőbb ellenzői a katolikus egyház és a 60 éven felüli férfiak. Azt, hogy amúgy az abortuszellenzők valójában nem "életpártiak", mi sem mutatja jobban, hogy az abortusz- (és eutanázia)ellenzők általában viszont halálbüntetés-pártiak (és gyakran súlyosan homofóbok). És nem ritka, hogy abortuszklinikára tartó terhes nő vagy az abortuszklinikán dolgozó nőgyógyász megölését is megengedhetőnek tartják.
Az abortuszellenző életvédelem farizeus voltát napnál világosabban mutatják a statisztikai adatok. A nem biztonságos körülmények között végzett terhességmegszakítások miatt bekövetkezett anyai halálozás az összes anyai halálozás 13 százaléka körül mozog. 2008-ban a világban 400 000 illegális abortusz és 47 000 abortusszal összefüggő haláleset történt, míg a fejlett országokban, ahol az abortuszszabályozás megengedő és képzett egészségügyi szolgáltatók biztosítják a biztonságos beavatkozás feltételeit, az abortusz mortalitása alacsony: 0,2-2 haláleset jut 100 000 abortuszra (WHO, 2010). Az abortuszellenes mozgalom jellemzően nemcsak az abortusz, de a fogamzásgátlás ellen is fellép, ily módon maga járul hozzá az abortuszok számának növekedéséhez.
A másik oldal hiszi, hogy a magzat sorsának kérdésében a legkompetensebb döntéshozó a teherbe esett nő, aki a konkrét élethelyzetének legjobb ismerője, és képes arra, hogy az összes körülmény mérlegelésével mind a magzat, mind a saját életére nézve akkor és ott a lehető legjobb döntést hozza. Az emberi jogi megközelítésben egy nő nem kényszeríthető arra, hogy a testét arra használja, amire ő szabad akaratából nem akarja, így többek közt az önrendelkezési jogát sérti a kényszerített terhesség és gyerekszülés.
A két ellentétes álláspont metszéspontja az abortuszok káros voltának elismerése; közös cél az abortuszszám csökkentése. Igaz, egészen másban látja a két fél a megoldást. A magzatvédők az abortusz betiltását, de legalábbis a törvény szigorítását javasolják. A választáspártiak viszont a korszerű és hatékony, könnyen hozzáférhető fogamzásszabályozás elvi és gyakorlati támogatásában, a nők elleni erőszak megelőzésében, a férfiak és nők felelős szexuális viselkedési kultúrájának megteremtésében látják a kitörési lehetőséget. Az abortuszok számának csökkentése ugyanis a nem tervezett terhességek számának mérséklésével érhető el. E téren akad tennivaló bőven, mert a WHO becslése szerint világviszonylatban valamennyi terhesség 40 százaléka nem tervezett - a fogamzásgátlás teljes mellőzésének, a nem hatékony fogamzásgátlási módszernek, illetve a választott fogamzásgátlási módszer hibájának eredményeképpen.
A választáspárti álláspontot osztja többek közt az ENSZ Egészségügyi Világszervezete is. A WHO több világméretű kutatásában kimutatta, hogy a népességfogyásra nem adekvát reakció az abortuszszigorítás, az ugyanis az illegális abortuszok szaporodását, valamint az abortuszturizmus fellendülését eredményezi, nem pedig a szülésszám emelkedését. Egy 2009-es nemzetközi felmérés rávilágított, hogy a nem kívánt terhességek több mint 50 százaléka abortuszhoz vezet a világ minden táján, teljesen függetlenül a jogi szabályozástól. A különbség az, hogy míg a liberális törvénnyel rendelkező országokban egyáltalán nincs vagy csak minimális számban fordul elő illegális, a nőkre veszélyes művi terhességmegszakítás, addig a jogi megszorítások növelik a nem biztonságos beavatkozásokat és abortuszturizmust generálnak. Vagyis a jogi keret nem az abortuszok számát befolyásolja, hanem a biztonságukat. A szigorú törvény folyományaként évente több mint 6000 ír nő utazik az Egyesült Királyságba, hogy terhességét megszakíttassa.
Ahogy az abortuszhoz való hozzáférés jogi korlátozása nem csökkenti a művi terhességmegszakítások számát, ugyanúgy igaz a fordítottja is: a megengedő normák nem növelik az ország abortuszrátáját. Európában végzik a legkevesebb terhességmegszakító beavatkozást, ahol az abortusz általában legális, Afrikában a szabályozás megszorító, mégis több abortuszra kerül sor, melyek többsége ráadásul nem biztonságos körülmények között zajlik. Bár Lengyelország leszavazta az alkotmánymódosítást, ami a fogamzás pillanatától ismerte volna el a jogot az élethez, mégis az egyik legszigorúbb abortusztörvénnyel rendelkezik Európában, aminek eredményeként évi 80-200 ezer tiltott abortuszt végeznek, így téve ki jelentős veszélynek a nők életét és egészségét. Sok lengyel nő utazik a szomszédos országokba abortuszra. Lengyelországban nem nőttek a termékenységi mutatók, de még csak nem is stagnáltak, hanem a szigorú jogszabály 1993-as bevezetése óta folyamatosan csökkennek.
Hol itt a ráció?
Az abortuszszám csökkenése jelentős mértékben a fogamzásgátlás tömeges és általános hozzáférhetővé tételével, a modern szexuális felvilágosítás elterjedésével érhető el. A gyerekvállalás feltételeinek javítása, a bölcsődei hálózat kiépítése, az alternatív munkavállalási formák az abortusz igénybevételét nemigen befolyásolják, ezek inkább a népességnövekedést motiváló eszközök. Az észak-európai példa azt mutatja, hogy a születések száma ott nő, ahol a nemek egyenlősége ténylegesen megvalósul, míg az abortuszt megengedő szabályozás mellett is hatékonyan lehet visszaszorítani értéksemleges, de informatív szexuális felvilágosítással, a hatékony fogamzásgátló módszerek és sürgősségi fogamzásgátlókhoz való korlátozásmentes hozzáférés biztosításával, valamint biztonságos, jogszerű és mindenki számára elérhető abortuszszolgáltatásokkal. Magyarországra is az abortuszok számának folyamatos csökkenése a jellemző, annak ellenére, hogy a jogi keret 1993 óta változatlan. Az elvégzett abortuszok száma 1999-ben 65 981, 2008-ban 44 089, 2009-ben 43 181 volt, és a KSH adatai szerint a tizenévesek terhesség-megszakítási arányszámai estek vissza a legjobban.
Nincsen olyan racionális érv, ami indokolná a magzat életvédelmének alkotmányba foglalását. Hacsak nem az abortusz közép- vagy hosszú távú szigorítása vagy betiltása a valódi cél - ami viszont szintén nem minősíthető racionálisnak.
A szerző ügyvéd, a Patriarchátust Ellenzők Társaságának (Patent) munkatársa.
