Ellenzék nélkül – Tüntetni önmagában hiábavaló

szerző
Csabai Máté
publikálva
2014. nov. 08., 10:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kell a demokrácia, hogy önkényurat választhassunk. Három választás a Fidesz győzelmével, törékeny lendületű tüntetések, cinikus kormányzati kommunikáció. Mi hiányzik Magyarországnak a demokráciához?

Hiába a nemzetközi médiafigyelem, az EU, az USA, a magyar szolgáltatók és a szakmabeliek tiltakozása, az internetadó elleni tüntetések eredmény helyett egyetlen dolgot mutattak meg: nem formálódhat kitartó ellenzéki – akár civil, akár parlamenti – erő biztos tiltakozási alap nélkül. Miután az ország az alaptörvényen át a stadionépítésekig, a médiatörvényen keresztül Paksig mindent eltűrt, abszurd módon egy hétszáz forintos adó tízezreket vitt az utcára. Utolsó csepp a pohárban? Nem.

false

 

Fotó: MTI

Az Orbán-kormány most nem fog lemondani. Nem fog, amíg a miniszterelnök nulla kommunikációval is („a internetadót így nem lehet bevezetni”) képes kifogni a szelet a tüntetők vitorlájából. Hiába vonulnak rengetegen az utcára, ha a Fidesz-rezsimnek nem akad méltó ellenfele, nem lép fel választható politikai ellenerő. Szomorú igazság, hogy a négy fal közé vonuló, zárt ajtók mögött kormányzó hatalmat ritkán lehet az utcáról leváltani. Egy új politikai erő létrejöttéhez azonban polgári bázis kell, amely nem a rendszer rendelkezéseit bírálja, hanem egész természetét. Amely tisztában van azzal, hogy mi az az illiberális demokrácia, amit Orbán épít, miért nem működik a putyini elszigetelődés egy tízmilliós ország esetében, és miért nem szabad EU-ellenes szabadságharcot folytatni, ha a beruházások forrása 95 százalékban az unió. Amíg nincs ilyen bázis Magyarországon, a „Demokráciát!” csak üres szólam. Tömegek nyitották ki szemüket az elmúlt napokban, és ez felelősséget is jelent. Mégsem világított rá részletesen és alternatívát kínálva senki, hogy a rendszer teljes cseréjére van szükség. Az internetadó soha nem fog olyan esszenciális kérdéssé válni, hogy azon megbukjon a négy év alatt az ország nevét is beleértve mindent lecserélő kormány.

Magyarország még nem tanult meg demokráciában élni. Történelmünkön végigtekintve ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a formai demokrácia szűk időszakaiban – a fogalom legtágabb értelmezésében is legfeljebb a boldog békeidők és a bethleni konszolidáció időszakaira gondolhatunk – sem jött létre az, amit ma jogállamnak neveznénk. A rendszerváltást követő Magyarország máig nem teljesítette a nyugati demokráciák életben maradásának fő követelményét, hogy egy országot a magunkénak tekintsünk. A szocialista fejesek ejtőernyőzése a rendszerváltáskor, a gátlástalan korrupció ma – mind e hiány szüleménye. A korábban kormányzó, épp ellenzéki baloldalt rövidlátásáért szidhatjuk, hiszen megengedte, hogy teljesen elveszítve támogatottságát, a Fidesz mellett semmilyen alternatíva ne maradjon 2010 után. Ennek következtében ma a társadalom jelentős része nem talál olyan életképes pártot, amellyel szimpatizálhatna. Ugyanez a politikai rövidlátás engedte meg később, hogy bukott politikusok sántikáljanak vissza pártok élére, hogy a baloldal teljesen széttagozódjon, s a Fidesz lényegi kommunikáció nélkül is megnyerhessen három választást. Orbán Viktor politikájáról így már okkal mondhatjuk, hogy „történelmileg alakult így”. Vagy: nehéz ellenállni, ha politikai potenciálban monopolhelyzeted van. Orbán sem tud. De még mindig nincs alternatívája, államigazgatási egyensúly híján nem tehet keresztbe neki senki, és ki is használja ezt. Tudja, hogy félnie legfeljebb akkor kellene, ha a politikai hovatartozás nélkül tiltakozó tömeg végre pártot találna.

A mérleg egyik oldalán ez, a másikon néha csak annyi, hogy „Orbán, takarodj”. Ahogy a gyakorlatban kiderült, elég volt a többség elcsendesítéséhez az is, hogy a kormányfő a közrádió reggeli műsorában meglebegtette, talán mégsem kell hétszáz forintot fizetni januárban. A Fidesz olcsón megúszta a tüntetéseket, hiszen kétségtelen, hogy a netadóból származó potom húszmilliárdot könnyen pótolják máshonnan. De sem az ellenzéki pártok, sem a civil mozgolódások nem voltak képesek a problémák gyökeréig nyúlni: az EBESZ által is harminchat pontban kifogásolt választások nyomán egy illegitim országgyűlés vezeti az országot. Senki nem világított rá, hogy Magyarországon alapvetően a fékek és az egyensúlyok hiányoznak.

Kell a demokrácia, hogy önkényurat választhassunk – mondtam, de inkább így kéne mondanom: hiába a demokrácia, ha az illiberális. Az elmúlt napok eseményei nem hoztak létre semmilyen civil fórumot és erőt. A napnál is világosabb, hogy minden maradna a régiben egy előre hozott választáson, a kormány lemondása pedig nem esedékes. A tüntetések populáris szólamaitól eltérően a nemzeti konzultáció színtere nem az utca. Hanem egy olyan államszervezet, ahol van értelme a konszenzus fogalmának, ahol működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Ahol a liberális demokráciát a polgárok annak elvi, univerzális értékei miatt védik. A kérdés csak az, hogy akad-e olyan új politikai (és nem civil) erő, amely képes morális elvek mentén kormányozni egy amorálissá tett rendszerben, és helyreállítani a sosemvolt parlamentáris demokráciát.

szerző
Csabai Máté
publikálva
2014. nov. 08., 10:30
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 10
    Kurta Viktor
    2014. november 10., hétfő 18:54
    grrr

    A.Z. Manfred könyvében (is) olvasható Talleyrand Bonaparte ellen végzett aknamunkája. Vagyis Manfred szerint. Kétségtelen, hogy Bonaparte bukásához elsősorban Bonaparte kellett, de osztrák orientációjú külügyminisztere és rendőrminisztere (Fouché) ártottak neki a legtöbbet (saját maga után).
  2. 9 grrr
    grrr
    2014. november 09., 06:58
    Axxtro, te folyton hülyeségeket írsz.
    Majd pont a Viktortól kell demokráciát tanulnunk.
    Csak tudnám, hogy jut eszedbe ekkora marhaság?
  3. 8 grrr
    grrr
    2014. november 09., 06:56
    Kurta Viktornak


    Bonaparténak tényleg ez volt olykor a véleménye.
  4. 7 Axxtro
    Axxtro
    2014. november 09., 02:08
    A cikkhez a Mandineren megjelenő hozzászólásokat is érdemes elolvasni.

    A 2010 előtti posztkommunista disznóól pedig se liberális se jogállam, se nyugati értelemben vett demokrácia nem volt.

    És addig nem is lesz az, amíg ez a posztkommunista baloldal meg nem tanul "demokrata" módjára viselkedni, vagy el nem tűnik, a történelem emésztőjében.

    És a rendszerváltás is pont addig fog tartani Magyarországon.

    Addig is lehet olvasgatni, meg nézegetni a tetszési indexeket a Mandineren.

    http://mandiner.hu/cikk/20141108_csabai_mate_ellenzek_nelkul_tuntetni_onmagaban_hiabavalo
  5. 6
    Kurta Viktor
    2014. november 08., szombat 20:19
    Talleyrand :)

    Bonaparte ott követte el az egyik végzetes hibáját, hogy életben hagyta.
  6. 5 andreas
    andreas
    2014. november 08., szombat 18:49
    Nem értem a cikkírót és a kommentelöket sem. Akkor most ne tegyünk semmit? Várjuk a csodát? Most már mindennek vége? Valahol el kell kezdeni! Még ha csetlés botlásnak is tűnik!
  7. 4
    Ferenc Mezo
    2014. november 08., szombat 13:25
    Szuszu: A civilek és az ellenzéki pártok 60-40% alapon hozzanak létre Nemzeti Kerekasztalt, ami előkészíti az új Alkotmányozó Nemzetgyűlést. Addig szakértői kormány kormányozzon!
  8. 3 grrr
    grrr
    2014. november 08., szombat 12:16
    Szakértői kormány felállítását el tudnám képzelni elérendő célként. Mondjuk, én Mellár Tamásra gondoltam aki jobboldali, mérsékelt, tisztességes és kiemelkedő közgazdász.

    De akikkel beszélni tudtam a facebookon azt állították, hogy konkrét nevek hallatán oszlásnak indulnának a tüntetők. Szerintem meg pont fordítva: ha nincs és nem lesz a tüntetéseknek konkrét kézzelfogható céljuk akkor megy tönkre az egész, akkor fulladnak ki a megmozdulás mögött lévő érzelmek, mert nem elég azt kívánni, hogy Orbán takarodj!, azt is ki kell mondanunk, hogy kit akarunk helyette.

    Mivel az ellenzék olyan amilyen, már ez okból sem lehet onnan óhajtani valakit. De nem lehet megkérdőjelezni a Fidesz választási győzelmét sem, mert azt mégsem mondhatjuk hogy az az ellenzék orra elől lett elhappolva. Ez az ellenzék a győzelemnek még a közelében sem járt.

    Egy miniszterelnök mögött párt kell és frakció, a jelölt akivel együttműködnének csakis az ő térfelükről jöhet.

  9. 2 grrr
    grrr
    2014. november 08., szombat 11:27
    "Magyarország még nem tanult meg demokráciában élni."

    Az ország lakosainak mószerolásával sem most sem máskor nem érthetek egyet. Ez az ország remek partnere volt Németh Miklós személyének és politikájának. Ebben az időben a lakosokat semmiféle vád nem érhette abban a tekintetben, hogy nem haladnak együtt azzal az új ls szabad szellemű politikai irányzattal amelyet Német Miklós képvisel. Amelyet liberálisnak mondanék, szemben azzal amit ma etene címszó alatt értünk.
    Nem hiszem, hogy az ország lakói azóta elhülyültek volna.


    " A korábban kormányzó, épp ellenzéki baloldalt rövidlátásáért szidhatjuk, hiszen megengedte, hogy teljesen elveszítve támogatottságát, a Fidesz mellett semmilyen alternatíva ne maradjon 2010 után. Ennek következtében ma a társadalom jelentős része nem talál olyan életképes pártot, amellyel szimpatizálhatna. Ugyanez a politikai rövidlátás engedte meg később, hogy bukott politikusok sántikáljanak vissza pártok élére, hogy a baloldal teljesen széttagozódjon."

    Ezzel teljes mértékben egyet kell értenem, bár én nem a rövidlátás szót használnám, hanem sokkal súlyosabb kifejezéseket, melyek egy része határozottan a kocsmai jellegű. De ha eszembe jutnak ezek az elképesztően tökkelütött, ostoba pártemberek hát a lapos guta környékez és indulok a sufniba a kisebbik baltáért.

    Ezek a derék atyafiak nem találták az istennek sem Orbán ellenszerét - mert kihámozni az orbáni kommunikáció lényegét és rámutatni annak álnokságára nem voltak képesek - tehát elkezdték mantrázni "a nép hülye, a nép barom, a nép ökör" nevezetű zöldséget. Felmentve ezzel magukat a valós ellenzéki szerepkörből amelynek betöltésére nem voltak képesek, de - a felelősséget átpasszolva a választói térfélre - már nem is igyekeztek megfelelni.

    Megélhetési ellenzék amely semmiféle erkölcsi követelménynek már nem is akar megfelelni, már nincs is szándékában Orbánék leváltása, amely ellenzék már csak magának akar némi gesztenyét kikaparni. Fütyülve az országra és az általuk lehülyézett lakosságra és hasonulva Orbán Viktorhoz abban, hogy az égvilágon semmiféle felelősségérzet nem háborgatja őket az ország iránt amelynek megválasztott képviselői.
  10. 1 grrr
    grrr
    2014. november 08., szombat 10:57
    "Hiába vonulnak rengetegen az utcára, ha a Fidesz-rezsimnek nem akad méltó ellenfele, nem lép fel választható politikai ellenerő"

    Nincs és most sem akad az ellenzéki oldalon lényegi gondolkodású és lényegi beszédű, figyelemreméltó politikusi képességekkel megáldott személyiség aki megértené az egészet és nem csak a felszínt kapirgálná jó és kevésbé jó mondatokkal.

    Amikor a harmadik tüntetésen azt mondotta volt a szónok, hogy "győztünk" mivelhogy Orbán elbizonytalanodott és a jövő évi nemzeti izé kereteibe utalta át a kérdést, hát akkor úgy éreztem magam mint akit gyomorszájon vágtak.,
    Mert ez nem volt igaz, semmiféle győzelem nem volt és ha nekem egy politikai szereplő marhaságokat mond akkor görcs áll az én pájslimba. Onnan kezdve az illetőt a magam részéről leírtam.

    Ezekben a napokban kedvenc történelmi figurám Talleyrand életrajzát olvasgattam (ki tudja hanyadszor) Jevgenyij Tarlétól.
    Talleyrand nagy csirkefogó volt, viszont hihetetlenül éles elme - mindennél jobban szerettem volna ha akad egy hozzá fogható egyéniség a mi oldalunkon. Nem a csirkefogóság tekintetében persze hanem azt a félelmetes és egyedülálló politikai érzéket hiányoltam ami megvolt benne és amire nekünk nagy szükségünk lenne,

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs

Blog

még több cikk