Ezentúl Habony Árpád kifutófiúja irányítja a Figyelőt

  • Urfi Péter
  • 2017. január 26.

Publicisztika

Schmidt Mária elkezdte az „intellektuális megújítást”. A lap vezető újságírója azonnal felmondott. Mi lesz most?

Az eddig tekintélyes üzleti hetilapként számon tartott Figyelőt mától háromtagú szerkesztőbizottság vezeti – olvasható a honlapjukon. „A szerkesztőbizottság elnöke Lánczi Tamás, tagjai L. Simon László és Tallai Gábor. A bizottság értékeli a lap piaci helyzetét, javaslatokat dolgoz ki a nyomtatott és online verzió intellektuális, szerkezeti és vizuális megújítására, valamint felel az átalakítás sikeres megvalósításáért” – olvasható a közleményben.

Schmidt és Lánczi a Századvég konferenciáján

Schmidt és Lánczi a Századvég konferenciáján

Fotó: MTI

Amikor Schmidt Mária cége megvette a lapot, a kormánypárti történész azt nyilatkozta az Origónak: „Elsősorban pénzügyi befektető vagyok a lapnál, és a most is meglévő magas szintű szakmai munka folytatását tűztem ki az egyik legfontosabb célomnak.” Ha valaki véletlenül hitt volna neki, annak gyorsan csalódnia kellett. A szerkesztőség autonómiáját ugyanis akkor is csorbítaná a föléje rendelt szerkesztőbizottság, ha abban csupa független médiaszakember ülne. De nem erről van szó: az új főnököknek közük nincs az újságíráshoz, ellenben egyikük a fideszes médiaguru Habony Árpád, másikuk a kormánypárt, a harmadik pedig a tulajdonos Schmidt Mária alkalmazottja.

Lánczi Tamás egyrészt a kormányzati agytröszt – és korrupciós központ – Századvég vezető elemzője, aki esténként a közmédiában magyarázza el a kormány álláspontját. A hirado.hu-n állandó blogja is van, amelyben rengeteg pénzért olyasmiket írogat, hogy „érthetetlen, hogy miért csinálják a hisztit” a Népszabadság bezárása ellen tüntetők. Másrészt ő Habony Árpád és Arthur Finkelstein közös londoni tanácsadó cégének igazgatója. 2015-ben a Figyelő megírta, hogy honnan lehet pénze Habony Árpádnak, tavaly pedig pont a külföldi tanácsadói munkájáról írtak. Cinizmus lenne azt firtatni, hogy a lap a jövőben közöl-e hasonló cikkeket.

L. Simon László fideszes képviselő mai nyilatkozatában sietett leszögezni, hogy „nem független lapot akarunk csinálni”. Kiderült, hogy szerinte ilyen nem is létezhet. A bizottság harmadik tagja Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója, Schmidt Mária állandó munkatársa, akit elsősorban a „Magyarország halszagú” címen elhíresült emlékdal körüli médiafelhajtásból ismerhet a művelt közönség.

A 444 tényként közölte, hogy a bejelentés hatására felmondott a Figyelő legismertebb újságírója, a pénz-piac rovat vezetője, Brückner Gergely. A főszerkesztő, Lambert Gábor egyelőre nem akart nyilatkozni arról, marad-e a lapnál.

Az elmúlt hat évben sokszor végignézhettük azt, ami most következik. A kormányzati szócsővé alakított és korrumpálódott médiacégeknél, a közmédiánál, az Origónál, a VS-nél, a Tv2-nél dolgozó kollégák mind azzal a kérdéssel szembesültek, hogy megtartják-e az állásukat ebben a lehetetlen helyzetben, vagy hallgatnak a szakmai lelkiismeretükre, és vállalják az egzisztenciális bizonytalanságot. De nincsenek könnyű helyzetben azok az újságírók sem, akik a kormánnyal szemben kritikus ATV-ben vagy a Puch László új médiaportfóliójához tartozó Népszavánál és Vasárnapi Híreknél dolgoznak. Sajtóhírek szerint ugyanis ezek a cégek is kénytelenek voltak megtalálni a modus vivendit az állampárttal, és annak bizony ára lesz. Többen fel is álltak mindkét helyen.

Akik veszik a bátorságot és a kalapjukat, sokat kockáztatnak, akár a hivatásuk feladását is, hiszen alig van már hely, ahová mehetnének. Épp ezért illeti őket tisztelet. De szolidárisnak kell lennünk azokkal is, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, viszont próbálnak egy rossz helyen jó cikkeket írni. Nem rájuk kell haragudnunk azért, hogy nincs jobb választásuk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.