A témával foglalkozó kutatók, hatóságok és bíróságok a legritkább esetben vetették fel azt a lehetőséget, hogy a szegregáció nem spontán módon alakult ki, hanem tudatos döntések következményeképpen. (Talán a jászladányi és a nyíregyházi példa a kivétel: ezekben az esetekben az önkormányzat, illetve az egyház deklaráltan hoz létre túlnyomóan romákat fogadó intézményt.) A lakhatási szegregáció, a szétaprózott önkormányzati iskola-fenntartói rendszer, a szabad iskolaválasztás, néhány félresikerült ösztönző gondoskodott az eredményről központi beavatkozás nélkül is. Az elkülönítés ettől persze még törvénysértő.
Az alkotmányozó hatalommal rendelkező kormányzás eredményeként a spontaneitást hamarosan felválthatja a tervezett és legalizált szegregáció. Hogy egész pontosan hogyan, azt még nem lehet tudni, talán maguk az alkotmányozók sem tudják, de a körvonalak kezdenek kirajzolódni. A megoldás fedőneve: társadalmi felzárkózás.
Tartalom
A kifejezés először a Balog Zoltán által létrehozott cigányügyi államtitkárság nevében jelent meg. Rögvest utána annak az EU-bizottság által kibocsátott dokumentumnak (a Nemzeti Roma Integrációs Stratégiák EU Keretrendszere) a magyarra fordított címében, mely angolul még "roma integrációt", szövegében pedig társadalmi befogadást (social inclusion) említ. Hasonlóképpen jártak el az EU-iniciatíva magyar részstratégiájának címével: itt is társadalmi felzárkózás lett az integrációból, a társadalmi befogadásból. Szándékos-e vajon ez a furcsa fordítás? Valószínűleg igen, mert máshol is tetten érhető e kettősség: az államtitkárság dolgozóinak névjegyén angolul Roma Inclusion, magyarul társadalmi felzárkózás szerepel. Tessék eldönteni, hogy a két kifejezés ugyanazt a fogalmat takarja-e. Szerintem nem. Ugyanakkor az inclusion fogalma viszonylag jól beágyazott az angol szociális szakpolitikában.
Az alaptörvény negyedik kiegészítésében ismét feltűnik a társadalmi felzárkózás fogalma a 15. cikk módosítása révén: az alaptörvény mostantól nemcsak az esélyegyenlőséget biztosítja a diszkriminált magyarnak, de a társadalmi felzárkózást is. Bár nem vagyok alkotmányjogász, az az érzésem, hogy ha a kifejezés valóban az angol inclusion jelentését hordozza, talán nincs is semmi baj. De vajon így van-e?
Nézzük meg, honnan származik a felzárkózás fogalom! Közeli rokona, a felzárkóztatás még a szocializmus idején debütált, a Központi Bizottság egy 1962. évi határozata nyomán, mely adminisztratív intézkedésekkel bekényszerítette a cigány gyerekeket az iskolába. Hirtelen nagyon sokan lettek ott, így az akkori döntéshozókban felmerült, hogy praktikus lenne előbb felzárkóztatni őket. És persze hol másutt, mint külön szervezett, kisebb létszámú osztályokban. E koncepció az 1994-98 közötti kormányzati ciklusban, Magyar Bálint első minisztersége idején élte fénykorát. Külön fejkvótát igényelhettek az iskolák a roma gyerekek elkülönített felzárkóztatásáért. E szakpolitika sok problémát megoldott: újraválasztották a polgármestert, nem vették ki az iskolából a fogyatkozóban lévő "magyar gyerekeket" a szülők, lehetett foglalkoztatni a nyugdíj előtt álló orosztanárt, a cigányok meg nem pattogtak, hogy probléma a továbbtanulás. Az igazsághoz tartozik, hogy Magyar második minisztersége idejére belátta súlyos hibáját, és próbálta a trendet visszafordítani.
Balog Zoltán számos nyilvános kijelentése szerint a felzárkózás nem ugyanaz, mint a felzárkóztatás. Előbbi ugyanis nem felülről jövő intézkedés, szükséges hozzá a felzárkóztatott szándéka, igyekezete, munkája. Nem zárkóztatunk fel tehát mindenkit, csak aki akarja, együttműködik - úgy is mondhatnánk, aki méltó szegény.
A nyelvérzékem azt mondja, aki elmarad, leszakad (külön van), azt zárkóztatják fel, és akkor felzárkózik. De hova? Felzárkózni mögénk lehet, a sorba. Lehet esetleg mellénk, netán közénk? Nem hiszem, inkább csak mögénk, és továbbra is mindenképpen külön. Úgy tűnik, ez az "inclusion" jelentése kormányzati fordításban.
Többlettartalom
A negyedik kiegészítés nyomán szükségessé váló törvénykezési aktusok között ott van az egyenlő bánásmódról szóló törvény módosítása is: a preambulumban az esélyegyenlőség mellé itt is bekerül a felzárkózás, de mindjárt módosul a 11. és a 28. paragrafus is. A módosítások egyik eleme, hogy a "tárgyilagos mérlegelés alapján szükséges felzárkóztatás" nem minősül elkülönítésnek. Ezt nehéz másként értelmezni, mint hogy a felzárkóztatás - a törvényalkotó elképzelése, esetleg szándéka szerint - csak elkülönítve valósítható meg. Ha nem így volna, miért kellene törvényben mentesíteni az elkülönítés elleni szankciók hatálya alól?
A roma gyerekeket érintő felzárkóz(tat)ással az az igazi probléma, hogy az elmúlt néhány évtizedben senki nem próbálta meg definiálni a felzárkóztatótól elvárt oktatási tartalmat. Kormányunk sem. Nem tudjuk, ki és hogyan dönti el, kit kell felzárkóztatni, vagy hány évig lehet egy gyereket felzárkóztatni? Mikor minősülhet felzárkózottnak, és mi történjen vele, ha már felzárkózott? Kinek, hol és mit kell szolgáltatnia egy olyan szervezetben, mely roma gyerekeket akar felzárkóztatni? Arról nem is beszélve, hogyan veszi észre a többségi társadalom, hogy az illető már fel van zárkózva? Úgy tűnik, az egyetlen biztos pont a rendszerben, hogy ezt a tevékenységet, melyet ezzel a lassan szokottá váló magyar kifejezéssel jelölünk, és melyről az alkotmányozó hatalom azt állítja, hogy az "inclusion" kifejezés egyedül helyes magyarítása, csak elkülönítve lehet folytatni.
Ezzel a nyelvi és törvénykezési logikával a kormány létrehozhatja a 21. században az egyetlen legálisan szegregáló országot a civilizált világban. Ha ezt a számtalan vonatkozó nemzetközi egyezmény egyértelmű tiltása ellenére, az EU orra előtt, az EU adófizetőinek pénzéből meg tudja csinálni, akkor igazán megérdemli választói és lojális ellenzéke további bizalmát.
A szerző közgazdász, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kuratóriumi tagja.
