Rendet teremtene az erdőkben Semjén Zsolt, aki vadásznagyhatalomnak vizionálja Magyarországot. A miniszterelnök-helyettes tegnap nyitotta meg a FeHoVa kiállítást: beszéde beindította fantáziánkat.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes gyújtó hangú beszédével kezdődött meg tegnap a 19. Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállítás (FeHoVa). A jeles államférfi – maga is aktív vadász, sőt a vadászlobbi kormányzatig nyúló ökle – több mint hobbiszintű érdeklődését jelzi az is, hogy képes volt az esemény látszólagos súlyán messze túlmutató programot adni. Emellett bepillantást nyerhettünk a pokoli törvénygyár fortyogó üstjeibe – sőt, még örvendetes megállapodásokról és morbid, a sci-fi biohorrorok tárgykörébe tartozó bűnesetekről is be tudott számolni. A program legjelentősebb eleme az ország vadásznagyhatalmi státusának visszaszerzése – jeleznénk: ennek megvalósulása alighanem egybeesik az ország futballnagyhatalmi pozíciójának újranyitásával.

A jeles státusférfi büszkén jelenthette be, hogy 56 ezer vadász és 313 ezer horgász nevében beszél – nem is szólva a hozzánk érkező több tízezernyi, puskát szorongató külföldiről. Ennyi ember egyszerre nem tévedhet, vadászni tehát jó! A kommunikáció fő csapásiránya a vadászlét áldásairól és gyönyöreiről korábban tücsköt-havat összehordó szennysajtó rágalmainak hatástalanítása volt. Erre pedig remek módszer a Semjén által már tavaly kiötölt és kért (az akkori beszéd angol szinkrontolmácsolásában még hangsúlyosabb) coming out: vállalja minél több celeb, gazdasági felső vezető és közéleti személy a vadászságát!

A vadászok élete amúgy is könnyebb lesz a következőkben: a készülő új  fegyvertörvény alapján kevesebb adminisztrációval jár majd puskához jutniuk, s szabadabban kereskedhetnek a vadhússal is. Az illegális konkurenciára pedig irgalmatlanul lesújt majd a törvény ökle, hiszen az új, amúgy sem puhánysága miatt emlegetett büntető törvénykönyvben önálló bűncselekmény lesz az orvvadászat, melyért három év tömlöc is kiosztható. S ha már itt tartunk: az orvvadász mindig kéz a kézben jár a fatolvajjal, már ami a természetkárosítást illeti. Így csak üdvözölni tudjuk, hogy hamarosan a vadászok és erdészek is keményen (fegyvereik nyomatékával) léphetnek fel a baltás, láncfűrészes fahóhérok ellen, hiszen a zöld ruhásokat úgy védi majd a törvény, mint a rendőröket.

Fotó: MTI

Mielőtt túl sokáig gyönyörködnénk a szemünk előtt megelevenedő vadnyugati jelenetekben, inkább örvendezzünk: az illetékes vidékfejlesztési szaktárca (mint megtudtuk, leginkább az azóta lemondott Ángyán József szakállamtitkár áldozatos munkájának köszönhető) koordinációs buzgalma mellett kompromisszumra jutottak a vadász-érdekvédelmi testületek és a fontosabbnak ítélt természetvédelmi szervezetek. A közt aligha rendíti meg, de ezentúl vadászható lesz az eddig szigorúan védett nyári lúd – ugyanakkor a lelövöldözhető vadkacsák köre a laikusok által is könnyen felismerhető tőkés récékre szűkül. (Vélhetően a természetvédők szívós tárgyalásainak köszönhető, hogy továbbra sem pusztíthatják legálisan az év védett madarát, az egerészölyvet, miként a barna rétihéját, a héját, a vadgerlét, a fenyőrigót vagy a nyusztot sem, s természetvédelmi oltalom alá kerül a menyét is.) A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület csütörtöki közleményéből jól kiviláglik a lényeg: a természetvédőknek még mindig azt kell a gyorsan fegyverük után kapdosó vadászokkal megértetni, hogy az apróvadállomány fogyatkozásáért alighanem az ökológiai szempontból felelőtlenül gyakorolt mezőgazdasági technikák a felelősek, s nem a védett ragadozó madarak és a kis prémes vadászok. S hogy mindez mennyire nem egyszerű feladat, arra bizonyság a megannyi tudatosan megmérgezett, magas eszmei értékű, sas-, sólyomféle légi ragadozó (az elkövetők rendre ismeretlenek).
Végül pedig értesülhettünk egy abszurdba hajló bűnesetről is, elvégre maga Semjén Zsolt sem tagadta: akadnak még komoly problémák is Európa leendő vadászparadicsomában. A Nemzetközi Vadászati Tanács ugyanis jelezte, hogy hazánkban „zárt térben nevelt, mások mellett hormoninjekciókkal feljavított, génmanipulált” kapitális őzbakokra, szarvasbikákra rendeztek fizetős vadászatot külföldieknek. Semjén Zsolt joggal mutathatott rá, hogy az eset vadászati szempontból kétségtelenül rontja Magyarország presztízsét. (A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal már fel is jelentette a rendőrségen az egyelőre homályban rejtőzködő elkövetőket, bűnszövetségben elkövetett állatkínzás és csalás alapos gyanúja miatt.) Miközben felkészülünk a dr. Moreau munkásságáért lelkesülő biohorror-rajongók erdei rohamára, némely kérdések azért feltolulnak bennünk. Hol aludtunk eddig? Miképp nem tudtunk róla, hogy a genetikai módosított organizmusok immár a nagyobb emlősök között is felütötték agancsos fejüket? Alighanem e tárgykörben még sok kérdésre kell választ kapnunk, s addig is sokan izgulhatnak, mindenekelőtt az érintett rőtvadak, ám a mind erősebb vadásztársadalomnak nincs mitől tartania. Pláne, ha a tömeges coming out után mind sűrűbben tűnnek fel köreikben a társasági hírek népszerű hősei.