Janisch Attila: A néma erő a legnagyobb erő

  • Janisch Attila
  • 2016. február 13.

Publicisztika

Publicistánk, a neves filmrendező, a Színművészeti Egyetem tanára is tüntetett ma a Kossuth téren. S megérintette az Erő…

A mai pedagógustüntetés legdrámaibb része az esemény legvégén következett.

A szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult.

false

 

Fotó: MTI

Ez a néma erő, hatalmas erő.

Nem gyűlölettel és nem hőbörgéssel kell és/vagy lehet legyőzni azokat, akiknek már semmi keresnivalójuk a politikában, a hatalomban. Aki méltósággal harcol, annak lesz ereje is a győzelemhez. A mai tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. A szónokok, mert megvolt hozzá a kellő intelligenciájuk és tehetségük – minthogy nem a futballstadionok agresszorai közül kerültek ki és nem is a kormánypropaganda fizetett bérencei voltak – inkább a humort, az iróniát preferálták. És mint az tudható, a humornál nincs kicsorbíthatatlanabb fegyver.

Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ma ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren.

Így kell! Ha így is lehet, ha így is tudjuk, akkor még van remény és nincs minden veszve!

És még valami: Nőket a politikába! Fantasztikusan jó beszédeket mondtak mind! Nem kétség, hogy mekkora szükség van rájuk akkor is, amikor épp nem azt a női princípiumot teljesítik be, amit a nőgyűlölet új szószólói kényszerítenének rájuk.

2016. február 13.

Budapest, Kossuth tér

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.