Janisch Attila: A néma erő a legnagyobb erő

szerző
Janisch Attila
publikálva
2016. febr. 13., 13:45
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Publicistánk, a neves filmrendező, a Színművészeti Egyetem tanára is tüntetett ma a Kossuth téren. S megérintette az Erő…

A mai pedagógustüntetés legdrámaibb része az esemény legvégén következett.

A szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult.

false

 

Fotó: MTI

Ez a néma erő, hatalmas erő.

Nem gyűlölettel és nem hőbörgéssel kell és/vagy lehet legyőzni azokat, akiknek már semmi keresnivalójuk a politikában, a hatalomban. Aki méltósággal harcol, annak lesz ereje is a győzelemhez. A mai tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. A szónokok, mert megvolt hozzá a kellő intelligenciájuk és tehetségük – minthogy nem a futballstadionok agresszorai közül kerültek ki és nem is a kormánypropaganda fizetett bérencei voltak – inkább a humort, az iróniát preferálták. És mint az tudható, a humornál nincs kicsorbíthatatlanabb fegyver.

Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ma ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren.

Így kell! Ha így is lehet, ha így is tudjuk, akkor még van remény és nincs minden veszve!

És még valami: Nőket a politikába! Fantasztikusan jó beszédeket mondtak mind! Nem kétség, hogy mekkora szükség van rájuk akkor is, amikor épp nem azt a női princípiumot teljesítik be, amit a nőgyűlölet új szószólói kényszerítenének rájuk.

2016. február 13.

Budapest, Kossuth tér

szerző
Janisch Attila
publikálva
2016. febr. 13., 13:45
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 31 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 15., hétfő 20:25
    Gyurcsányista nick: „órák óta egy szellentésen rágódik”
    *
    1) Te mondád. Vagyis itt már nem vélt, nem föltételezett, hanem megvalósult szellentésről van szó. (Ők tudják.)
    2) Halvány, lila Gyurcsányleheletük nincs arról, mi a mondandóm lényege.
    Nem „szellentésen rágódom”, hanem a szellentés (gyurcsányi) mikéntjén. CSAK AZON!!! (A flatulencia emberi dolog, sőt a flatus vaginalis visszatartása sok esetben kifejezetten egészségtelen.)
    Tehát, ha a tárgyi jelenség valóban szellentés (magam is gyanítom, de még mindig nem merem elhinni!), akkor annak MEGVALÓSULÁSI MÓDJA a szellentő alany totális arroganciájára, morális hitványságára utal.
    Magyarán: józan ésszel fölfoghatatlan, hogyan képes valaki ilyen arcátlanul fingani? Miért nem mondta a riporternek: „Egon, húzd meg az ujjam!”, úgy legalább marhára vicces lett volna.

    Mottó: ezektől semmi új nem várható. Különösen nem a mostani csürhéhez képest.
    .
  2. 30 Cyrano
    Cyrano
    2016. február 15., hétfő 19:28
    Gyurica órák óta egy szellentésen rágódik.
    Akinek ilyen silány az ízlése, azt tényleg felejtsük el.
  3. 29 Cyrano
    Cyrano
    2016. február 15., hétfő 19:26
    Ceterum censeo: hülye+hazug+aljas+perverz Gyuricát felejtsük el.
  4. 28 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 15., hétfő 19:22
    „egy vélt vagy valódi szellentés”
    *
    Vélt vagy valódi?
    Már ez sem mindegy, ráadásul csak az ellenzék tudja megmondani (legalább ennyit mondjon már, ha alternatív programja nincs!), név szerint Gyurcsány (ő emelkedett meg a széken) és Rónai (az ő orra volt a közelben).
    Sokkal fontosabb viszont a morális ítélet, mely szerint: ha végbement a koalíciósan demokratikus lukszusszantás, akkor annál gyalázatosabb dolog nem létezik. Hogy miért? Mert morálisan három értelmezési síkja van a böndőszelepelő incidensnek: (1) létezik ugyebár a zsigeri malőr (az ember önkéntelenül fingja el magát, például, ha nagyon erőlködik; előfordul továbbá, hogy az embernek tüsszentés közben kiugrik a taknya, vagy hirtelen hányni kezd, viccesen morog a gyomra stb., iszonyú ciki, ám sok esetben egyáltalán nem tehetünk róla, ilyen a reflex), (2) vannak azután sunyi, egyszersmind kevésbé gátlástalan emberek, akik a valaguknak egyik felét finoman megemelve, mintegy diszkréten engedik el a sármos „békegalambot”, majd letagadják (mert legalább nem cinikusak), míg (3) annál, amit a miniszterelnök művelt (láthatóan), morálisan nincs lejjebb. Azzal tudniillik, hogy a seggét kb. nyolc centiméterre megemelte (már amennyiben AZÉRT emelte meg ugyebár, nem csupán az aranyerét szellőztette), voltaképpen tudatta országgal-világgal, ő bizony arcátlanul leszarja (konkrétan lefingja) a környezetét, embertársait, mindenkit, aki körülötte él és mozog.

    Ismétlem: ez nem pusztán illemtani, hanem ALAPVETŐEN etikai, sőt politikai kérdés. Konkrétan: a fingó szubjektum aljas, vagy nem aljas, ripők, vagy nem ripők? Nagyon nem mindegy, hiszen az illető megint miniszterelnök akar lenni. Azért érdemi a kérdés, mert láttam már életemben több ezer interjúalanyt, vannak köztük olyanok is, akik szokatlanul viselkednek (hadonásznak, tikkelnek, tördelik a kezüket stb.), olyat viszont, hogy valaki a tévékamerák előtt megemelje a seggét (mintha fingana), nyilván az intenzív, megerőltető gondolkodástól, én még nem láttam. Ez az igazság. Az efféle mozdulat csak egyetlen esetben indokolt, kizárólag akkor életszerű, ha nem a „néma erő”, hanem épp ellenkezőleg: az erőlködő erőtlenség hangos (vagyis nem néma) manifesztuma.

    Az illető politikus egyéb emberi (és embertelen) gesztusainak ismeretében, jómagam élek a gyanúperrel, de mondom, nem ez a döntő, hanem hogy az informáltaknak mi az álláspontjuk az unikális eseményről, ugyanis ha az történt, amire privátim gondolok, úgy inkább maradjon kormányfő a másik suttyó, aki szépen, szolidan (s ő valóban némán!) hokizik a gatyájában (akár öt percig is, mint pedagógus az esőben), mialatt valódi plebejusként köpködi a szotyihéjat szanaszét. Mert az legalább nem büdös. Kissé ondószagú (Simicska szerint), de büdösnek nem büdös. Ha viszont nem az történt, amire gondolok, nos, abban az esetben váltogassák egymást kedvükre, a faszt se érdekli! Egyik se.
    .
  5. 27 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. február 15., hétfő 17:40
    Furcsállom, hogy a korod ellenére ennyire lebilincsel téged egy vélt vagy valódi szellentés. Állítólag vannak emberek, akik a széklet látványától és az ujjukkal való kenegetésétől izgulnak fel, ehhez képest a pukihangra élvezés valószínűleg kevésbé súlyos eset, de persze ezt is ugyanolyan nehéz lehet gyógyítani, mint a kakis verziót.
    Én akkor nem is zavarnálak, maradj kettesben a politikuspukival.
  6. 26 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 15., hétfő 16:49
    „hagyatkozz a fantáziádra!”
    *
    Nyilván a kommentelő sem tudja, mit akar mondani, vagy ha sejti is halványan (mint amilyen halovány a rózsadombi ánuszgőz, melynek viszont esetenként lehet akkora ereje, hogy egy exminiszterelnököt is megemel a széken, vö. James Watt szabadalmával http://images.slideplayer.hu/18/5841727/slides/slide_3.jpg ), ám semmiképpen sem érti azon szavak jelentését, amelyekkel bőszen hadonászik. De legalább hadonászik, eredetieskedve, s rábízza az értelmetlenség értelmezését az olvasó fantáziájára. Nem tudja a jámbor, mi a különbség a „szoknya mögé bújás” és a „megágyazás” („bevackolás”) furfangos metaforái között, mert ilyen ám egy fantáziadús kommentelő, míg a „publicista”, hozzászólóként (17), semmi mást nem csinál, mint „linkel” plusz – für alle fälle – bemásolja (Ctrl+a > Ctrl+c > Ctrl+v) ugyanazt a szöveget. Mutatis mutandis kopírozza, mint álamellnök a schmittdoktori szakdolgozatát.

    Na most, az efféle debatteri tevékenység esetén nem a „TGM szoknyája mögé bújik” kifejezést használjuk, mert az képzavar volna (TGM feminista, de nem nő, és még csak nem is skót!!!), hanem azt mondjuk ilyenkor, hogy a nyivászta publicista a Prominentia Montium gigászi árnyékába húzódik. Stilárisan így helytálló.
    .
  7. 25 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. február 15., hétfő 15:47
    Gy: Nem tudni, hogy a „bevackolta” szó itt mit jelent

    Akkor tedd le a szögmérőt és a colstokot, hunyd le a szemed, és hagyatkozz a fantáziádra! Ha közben elaludnál, még jobb!
  8. 24 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 15., hétfő 15:28
    „bevackolta magát”
    *
    Nem tudni, hogy a „bevackolta” szó itt mit jelent, mindenesetre tény: én még József Attilára sem hivatkoztam soha. Olykor idézem a szövegeit, mint ahogy minden épeszű ember – stiláris megfontolásból, a frappírozás, az olvasmányosság, esetleg a tömörítés, a puszta utalás kedvéért – idéz másokat, költőket, filozófusokat, humoristákat, okos, jó tollú, jó dumájú embereket. Egy-egy rövid citátum, például Fortinbras szövege (19) hamleti mélységeket nyithat meg az ÉRTŐ olvasó számára: „ismered Shakespeare-t, akkor tudod, miről beszélek”. Erre van az idézet.

    Egyébként ezt tette Tiszavirág is, szellemesen (21), míg a tárgyi „publicista” nem csinál mást, mint úgy „érvel” (állításának TARTALMA mellett), hogy megismétli korábbi marhaságát, de már Tamás Gáspár Miklós – csak alig kevésbé prosztó – megfogalmazásában. Ráadásul egy az egyben, minden értelmezés, maga varrta kommentár nélkül. Magyarán: nem használja a filozófus szövegét, hanem behúzódik (bevackolja magát?) a (kvázi) tekintély válla mögé.
    Ettől válik az attitűd dedóssá, a „publicista” szánalmassá.
    .
  9. 23 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. február 15., hétfő 14:11
    „akkor én majd jövök a bátyámmal!”, „jó, akkor én meg akkor jövök a apukámmal!”... „én pedig jövök a TGM-mel!”.

    Mondja Gy., aki még a pubertáskor traumái idején nagy bátran bevackolta magát József Attila rakott szoknyája alá.
  10. 22 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. február 15., hétfő 14:08
    Igaz, igaz, Virág Virágovics, mintha csak magam mondtam volna…
    https://www.youtube.com/watch?v=oMvNRNzkblo
    .

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A kormány és a szélenergia
Sorvadj el!
Érdemrend-visszaadás
Kaltenbach Jenő, Majtényi László, Vajda Mihály
Felcsút–Scornicesti: 1-1
Bretter Zoltán írása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk