Két napja közzétettem itt egy elemzést arról, hogyan lesz Orbán nácizmusra hajazó gyűlöletpolitikájában a látszólag egyetlen, kiválasztott célszemélyre irányított gyűlölet könnyen átfókuszálható mindazokra, akiket a célszemély emblematikusan képvisel.
De a gyűlöletpolitika eszköztárában ennek a fordítottjára is van példa.
Egyetlen célba vett személyt is lehet a már gyűlölet tárgyává tett csoport tagjává tenni.
Az első módszer – egy tekintélyes ember emblematikus alakját használva – a gyűlölet fókuszának kitágítását célozza, míg a második esetben olyan, a köznép gondolkodására ható emberek tekintélytől való megfosztása és elszemélytelenítése, lejáratása a cél, akik, mivel ellentétes politikai nézeteket vallanak, veszélyesek lehetnek az adott politikai hatalomra, ha továbbra is megőrzik a köznép előtti tekintélyüket.
Bayer Zsolt – a miskolci televízió Helyzetkép c. műsorában elhangzott – szövege, amelyet a menekültkérdésben a véleményét közzétevő Ferenc pápáról mondott, tipikus példája a náci gyűlöletpolitikában alkalmazott elszemélytelenítő kommunikációs technikának.
A kocsmai stílus, a pápa marházása, hülyézése,
nemcsak a nép nyelvén a néphez szólást célozza (persze ezt is, és mutatja is, hogy Orbánék milyen nyelvi és mentális szinten lévőket tartanak a saját politikai táborukba tatozónak), de a célszemély – ez esetben Ferenc pápa – gyűlölet tárgyává tételének és elszemélytelenítésének is fontos eszköze. Nem ismeretlen eszköz ez a Fidesz kommunikációjában, ugyanezt a módszert alkalmazzák minden esetben, ha (a köznép számára) persona non gratává és (kvázi) törvényen kívülivé (egyelőre még csak szabadon gyűlölhetővé és nem büntetlenül elpusztíthatóvá) kívánják tenni az ellenségnek kikiáltott személyt.
Bayer szövegét vizsgálva azzal még egyet lehetne érteni, hogy amennyiben a pápa politikai kérdésben politikusként foglal állást, azt a részéről is politikai véleményként és nem Őszentsége isteni kinyilatkoztatásaként kell fogadni. Más kérdés persze, hogy amikor a katolikus egyház vezetője emberiességi kérdésekben foglal állást és nyilatkozatával az emberiesség és a humánum melletti kiállást és keresztényi kötelezettséget hangsúlyozza, az csupán egy átlagos politikai véleményként kezelhető-e, vagy jóval több annál?
Orbánék számára a menekültek kérdésében az övékével ellentétes véleményével a pápa azért vált kifejezetten veszélyes figurává, mert abban a demagóg magyarságtudatot és a belpolitikájuk egyik legfőbb támogatójává tett keresztény egyházat egyetlen tudatmódosító ideológiai csomagba gyömöszölő nemzeti(eskedő) szemléletben, amelyet ők maguk kotyvasztottak a szavazóik manipulálhatóságára, a pápai tekintély korábban egyértelműen abszolutizált volt. Miután azonban Ferenc pápa véleménye szembekerült Orbánék pitiáner belpolitikai szándékaival, a pápa éppen e köznép előtti, feltétel nélküli tekintélye miatt válik fokozottan veszélyessé Orbán önös érdekeket szolgáló belpolitikájára nézve, hiszen a pápai vélemény elvi megkérdőjelezhetetlensége – a köznép szemében – akár felül is írhatja Orbánék politikai álláspontját, ami pedig megengedhetetlen ebben a mindig egyetlen véleményt sulykoló diktatórikus rendszerben. Éppen ezért a pápát – az ideológiailag manipulálható rétegek előtt – sürgősen meg kellett fosztani a tekintélyétől, hogy a továbbiakban Orbánék közönsége és szavazótábora se az erkölcsi kérdésekben megkérdőjelezhetetlen véleményű és követendő útmutatást adó személyt lássa benne, hanem az ellenséget, akit a (kiválasztott) magyarság autonóm önrendelkezési jogát is veszélyeztető véleménye miatt a továbbiakban erkölcsi és morális vétség nélkül lehet és kell is támadni, akár a személyében is.
Amikor tehát Bayer Zsolt, lovagkereszttel kitüntetett publicista és közíró
Orbán szócsöveként
Ferenc pápát migráns hátterű, Argentínából tudatosan (sic!) Európába helyezett, de semmiféle európai identitástudattal nem rendelkező, liberális gendermarhaként aposztrofálja, akit az egyházfői tisztségétől is meg kellene fosztani, akkor a Fidesz ötös számú alapítója, Orbán Viktor tanácsadója, személyes jó barátja e belterjesen demagóg, honi politikai kommunikációt csúcsra járatva valósítja meg a pápa náci elvek szerinti elszemélytelenítését és törvényen (értsd: a sérthetetlenségi törvényeken) kívülre helyezését.
Vagyis nem azért kell Bayert elsősorban kritizálni, mert nem a kellő tisztelettel szólt Ferenc pápáról. Ebben és az ezekhez hasonlatos, egyre gyakoribb kormányzati megnyilvánulásokban azt kell feltárni és azt kell mindenki számára érthetővé tenni, hol érhető tetten bennük a náci ideológia. Mert annál ma sincsen veszélyesebb, művelje akár Orbán, akár bármelyik példaképe.
