Magyar híroldalak az orosz érdekek szolgálatában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. március 24.

Publicisztika

Megtévesztés és befolyásolás, orosz titkosszolgálati információk és magyar állami hirdetések. És ez még csak a kezdet.

Egy napra rá, hogy az Izvesztyija közzétette: 200 fős feketelistát állított össze a külügyminisztérium olyan egyénekről, akiket a Kreml „oroszellenességgel” vádol, s ők a jövőben nem kaphatnak beutazóvízumot az országba, a regnum.ru nevű, gyaníthatóan titkosszolgálati hátterű portál azt írta: három országgal szemben április 6-án megszüntetik az agrártermékek, egyebek mellett kiemelten a hús importtilalmát. A három állam: Ciprus, Görögország és Magyarország. Köztudomású, a magyar kormány emberei jószerével úgy járkálnak mostanság Moszkvába, mint elődeik az ötvenes években. Ennek szellemében a cikk megjegyzi: Ciprus miniszterelnöke, Nikosz Anasztasziadisz februárban látogatta meg Putyint, Alekszisz Cipraszt görög miniszterelnököt pedig áprilisra várják oda.

Mindennek van ára. Moszkva mintha jutalmazni látszana azokat, akik az orosz elnök nagy magányát oldani képesek. De persze ennél egy kicsivel többről lehet szó, hisz az oroszok jól láthatóan máris továbbléptek: mintha a különböző sebességű Európa belső határai mentén próbálnák levadászni az egyes tagállamokat, melyeknek júniusban újra szavazniuk kell az akkor lejáró, Oroszországot sújtó szankciók eltörléséről, meghosszabbításáról vagy bővítéséről.

A három említett kis eminens balkáni ország mellett a második kör azoké, amelyeknek vezetői a szankciók kiterjesztése és keményítése ellen kardoskodtak már korábban is: Milos Zeman elnök (Csehország), Robert Fico miniszterelnök (Szlovákia), továbbá a spanyol és a finn külügyminiszter: José García-Margallo y Marfil, illetve Erkki Tuomioja. De mellettük kap dicsérő említést Matteo Renzi olasz miniszterelnök is, aki március elején látogatta meg Putyint.

Az efféle praktikák nem új keletűek, csak 1989 óta jócskán elszoktunk tőlük, így meg kell tanulnunk újraértelmezni őket s másképp viszonyulni hozzájuk, mint normális időkben. Illetve felismerni, hogy egy hír interpretálása mi mindent rejthet magában. Különösen azok számára lehet megtévesztő az apróbb valós információkkal megtűzdelt globális halandzsa, akik közvetlenül a rendszerváltás előtt vagy után látták meg a napvilágot, s akiknek nem mond már semmit egy CCCP-s pulóver vagy egy szakértői kvalitások birtokában előállított, befolyásolásra alkalmas iromány.

false

A hídfő.net az a portál, amely ékes magyarsággal megírt, nívósnak tűnő elemzéseket közöl a magyar belpolitikáról is. Aki már látott külügyes rejtjeltávirat formájában továbbított elemzést, az azonnal tudja: az efféle anyagok vagy diplomaták tollából származnak, vagy a világ második legősibb mesterségét gyakorló egyénektől.

Hogy aztán a hídfő.net anyagai rendre megjelennek a szélsőjobboldali felületeken, s témái a Fidesz környéki „értelmiségi” fejtágítóknak, azon csodálkozni persze aligha lehet.

Míg a hídfő.net felé inkább a magyar szélsőjobb tűnik nyitottnak, vannak olyan portálok, amelyek az ellenkező végletről jutnak hasonló következtetésekre, mint neonáci honfitársaink s azok orosz barátai. Ilyen a transform!, mely önmagát „az alternatív nézőpont és a politikai párbeszéd európai folyóirata”-ként hirdeti. Múlt decemberben innen indult el egy bizonyos Dmitrij Kalinyicsenko által írt „tanulmány”, mely lebilincselő mellébeszéléssel jelenti be Oroszország közelgő győzelmét a Nyugat felett. Az írás címe – Putyin nagymester nyugati csapdája – mindent elmond, a szöveget tovább olvasni csak azoknak jelenthet örömöt, akik imádják Putyint vagy nagyon utálják önmagukat. Hogy persze vannak ilyenek, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy Kalinyicsenko teóriáját a Civilhetes című portál nemrég újraközölte.

És van olyan kiadvány, amely válogatás nélkül keveri a helyi aktuális gagyit a neonáci érzülettel; mint például a talányos nevű Komlómédia; benne számos félreérthetetlen bizonyság, hogy a szerzők és szerkesztők számára legalább olyan vonzó a putyini rendszer, mint a magyar történelemben megesett legmocskosabb bűnök és gaztettek.

Mi köti össze ezeket az oldalakat? Az, hogy:

– messzemenően azonosulnak a jelenlegi orosz kormány politikájával;

– ellenségesek a Nyugattal s különösen az Egyesült Államokkal;

– a globalitással szemben potenciális szövetségest látnak a radikális iszlámban;

– az általuk közölt tartalmakban szakavatottan keverednek valós és valótlan adatok, az elérendő célnak, a megtévesztésnek és befolyásolásnak megfelelően;

– világszemléletük és társadalomfelfogásuk radikális;

– legyenek akár szélsőjobboldaliak vagy szélsőbalosok, mindkét indíttatás közös, és teljesen azonos jellemzője a demokrácia és a liberalizmus elutasítása.

A dolog természeténél fogva – hidegháborús terminológiát használva – ez csak legelső frontja annak a küzdelemnek, amelyet ezek a portálok idegen érdekeknek szívességet téve vívnak ma Magyarországon. Egy publicisztika nem vállalkozhat rá, hogy eldöntse, mindezek mögött guruló rubelek vagy csak személyes ostobaság húzódik-e meg, de léteznie kell olyan intézményeknek, amelyeknek módjában van ezt eldönteni, s a szükséges lépéseket megtenni. Például elgondolkodni azon, hogyan is hirdethet a Magyar Posta vagy az Invitel az orosz titkosszolgálat által hírekkel ellátott hídfő.net portálon? Mert azok a tényezők, amelyek a háttérbe húzódva rendszeresen ellátják a magyar érdekeknek nem megfelelő információkkal ezeket a portálokat, tovább fognak lépni, s a hidegháború keretein belül újabb frontot nyitnak, akár már holnap. Jobb, ha félretesszük kétségeinket.

A szerző a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.