Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását

  • Kozák Márton
  • 2017. április 3.

Publicisztika

A CEU-ügy lehetséges magyarázata.

Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását – ez az egyetlen elfogadható magyarázata az országnak nyilvánvalóan hatalmas gazdasági, politikai és tudományos kárt okozó, az erdélyi magyarságra pedig kifejezetten életveszélyes következményekkel fenyegető, CEU elleni támadásnak. Tengernyi hasonlóan nemzetellenes döntésénél (Paks 2, MET-es gázbiznisz, letelepedésikötvény-biznisz, a budai Vár elfoglalása) legalább ordított, hogy abból személyes anyagi haszna származik, de itt?

Miféle idegen erő vehette hát el miniszterelnökünk önrendelkező képességét?

Talán V. V. Putyin kezdte finoman, de hatékonyan morzsolgatni Orbán mogyoróit, aki nyomban el is indította a CEU elleni attakot. A tragédiát, ha a kormányfőnk nem ura önmagának, csak tetézi, hogy e perverz viszony Orbánnak láthatóan élvezetet okoz – nem csak parancsra teszi meg, ami saját hazájának minden szempontból káros, viszont egybevág a putyini Oroszország nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeivel (lásd erről Széky János írását itt).

De talán nem is orosz érdeket szolgál, hanem minden látszat ellenére ő a Soros-egyetem kesztyűbábja! Mert nyissák csak meg ezt a linket.

Igen, a Foreign Affairsben, a világ tán legmenőbb külpolitikai kiadványában a CEU Press, a CEU kiadója hirdeti az Orbán-rezsimet meglehetős pontossággal leíró Magyar polip kötetek anyagaiból vaskos válogatást adó, frissen megjelent Twenty-Five Sides of a Post-Communist Mafia State című kiadványát. Kiadó zseniálisabb marketingkampányt ennél még nem csinált, hiszen mi kelthetné fel jobban a politikusi és társadalomtudósi világ érdeklődését a kötet iránt, mint amikor szinte a megjelenés napján lendül brutális és barbár akcióba az elemzés tárgyát képező sajátos lény, a magyar polip!

Na jó, lehet, hogy a kötet reklámja és a CEU-t elűző törvényjavaslat időbeli egybeesése a véletlen műve. De ha Orbán megszavaztatja azt a saját kesztyűbábjaival, az távolról sem lesz a véletlen műve.

A leadkép forrása: MTI/Európai Néppárt/David Plas

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.