Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását

  • Kozák Márton
  • 2017. április 3.

Publicisztika

A CEU-ügy lehetséges magyarázata.

Magyarország teljhatalmú kormányfője elvesztette szuverenitását – ez az egyetlen elfogadható magyarázata az országnak nyilvánvalóan hatalmas gazdasági, politikai és tudományos kárt okozó, az erdélyi magyarságra pedig kifejezetten életveszélyes következményekkel fenyegető, CEU elleni támadásnak. Tengernyi hasonlóan nemzetellenes döntésénél (Paks 2, MET-es gázbiznisz, letelepedésikötvény-biznisz, a budai Vár elfoglalása) legalább ordított, hogy abból személyes anyagi haszna származik, de itt?

Miféle idegen erő vehette hát el miniszterelnökünk önrendelkező képességét?

Talán V. V. Putyin kezdte finoman, de hatékonyan morzsolgatni Orbán mogyoróit, aki nyomban el is indította a CEU elleni attakot. A tragédiát, ha a kormányfőnk nem ura önmagának, csak tetézi, hogy e perverz viszony Orbánnak láthatóan élvezetet okoz – nem csak parancsra teszi meg, ami saját hazájának minden szempontból káros, viszont egybevág a putyini Oroszország nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeivel (lásd erről Széky János írását itt).

De talán nem is orosz érdeket szolgál, hanem minden látszat ellenére ő a Soros-egyetem kesztyűbábja! Mert nyissák csak meg ezt a linket.

Igen, a Foreign Affairsben, a világ tán legmenőbb külpolitikai kiadványában a CEU Press, a CEU kiadója hirdeti az Orbán-rezsimet meglehetős pontossággal leíró Magyar polip kötetek anyagaiból vaskos válogatást adó, frissen megjelent Twenty-Five Sides of a Post-Communist Mafia State című kiadványát. Kiadó zseniálisabb marketingkampányt ennél még nem csinált, hiszen mi kelthetné fel jobban a politikusi és társadalomtudósi világ érdeklődését a kötet iránt, mint amikor szinte a megjelenés napján lendül brutális és barbár akcióba az elemzés tárgyát képező sajátos lény, a magyar polip!

Na jó, lehet, hogy a kötet reklámja és a CEU-t elűző törvényjavaslat időbeli egybeesése a véletlen műve. De ha Orbán megszavaztatja azt a saját kesztyűbábjaival, az távolról sem lesz a véletlen műve.

A leadkép forrása: MTI/Európai Néppárt/David Plas

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.