Most kellene nagyon gyorsan abbahagyni az idegenellenes uszítást

Publicisztika

Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.

Debrecenben mintegy kétszáz fő tüntetett csütörtökön, egy üzlet parkolójából a migránsokat befogadó állomás bejáratához vonultak. A fideszes önkormányzati képviselőkkel megerősített demonstráció szervezője szerint a menekülttábor közelében élőkkel fejezték ki szolidaritásukat. Az MTI tudósítója hozzátette: 2014-ben és 2015-ben nem történt rendőrségi panaszbejelentés a táborlakók miatt. Egy darab sem.

false

 

Fotó: MTI

Ez a kép tökéletesen ábrázolja a kormány és a lakosság között menekültügyben folytatott úgynevezett konzultáció kapcsolatát a tényekkel. Hozhatunk további eseteket is. Simon Miklós, a honvédelmi és rendészeti bizottság fideszes alelnöke például halál komolyan megkérdezte Pintér Sándortól, hogy tervezik-e határőrizet felállítását, miközben a határőrség nem hogy nem szűnt meg, de a belügyminiszter szerint ma is lekapcsolja az irreguláris migránsok 97-98 százalékát. Nem nagyon tudunk tehát hová fejlődni a szerbiai vasfüggönnyel. Az elmúlt napok nagy dumája az volt, hogy a gaz nyugati államok legalább 15 ezer, de év végéig akár 200 ezer menedékkérőt is visszatoloncolnának az országba, holott tavaly összesen 827 embert vettünk vissza, az idei év első négy hónapjában 522-t.

A közmédia által nagy erőkkel aládúcolt, ostoba pánikkeltésnek máris kézzelfogható eredménye van: a feszültség és a félelem a határ mindkét oldalán növekszik. Szintén csütörtökön, a röszkei átmeneti sátor- és konténertáborban kisebb lázongás tört ki, a menedékkérők szabadságot követeltek és az ENSZ segítségét kérték. Több híradás szerint a rendőrség helikopterekkel szállt ki a helyszínre. A MigSzol Facebook-oldal egyre-másra kap információkat kétségbeesett menedékkérőktől, akik Röszke és Szeged térségéből megalázó bánásmódra, kevés élelemre és férőhelyre panaszkodnak. A kritikus beszámolókat a rendőrség pökhendi stílusban utasítja vissza, és az sem kecsegtet sok jóval, hogy az Index videósának készülékéről felvételeket töröltek. Viszont péntektől lovas járőrökkel is ott vannak Szegeden és a Tisza árterében, „javítandó a lakosság szubjektív biztonságérzetét”

Utóbbira nagy szükség volna, ugyanis a lakosság egyre inkább hajlik rá, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Az őrült nyugdíjasok és az ásotthalmi mezőőrök után az Ultras Liberi szurkolói oldal tanúsága szerint a futballhuligánok is megjelentek a déli határnál. Semmi meglepő nincs abban, hogy ha egy országban évek óta exponenciálisan nő a menedékkérők száma, az zavarja a határ mentén élők egy részét és a nettó rasszistákat. Az is borítékolható, hogy az ilyen helyzet leterheli az államapparátust, az üldöztetés, háború elől menekülő szerencsétlenek ugyanakkor minél gyorsabb eljárásra és/vagy továbbhaladásra számítanak az útjukba kerülő első uniós államban (tudjuk, tudjuk, Görögországon is átmennek, de ott évekkel ezelőtt összeomlott a menekültügyi rendszer). A probléma létezik, ám a kormány ahelyett, hogy a megoldáson dolgozna, minden mozdulatával tetézi a bajt. A kerítésépítés belengetése például további lökést adott a menekülthullámnak, a határzártól félve a macedón kormány állítólag még direkt utaztatja is a migránsokat Szerbia felé, ahonnan immár naponta 800 és 1200 közötti létszámban érkeznek Magyarországra.

Politikai értelemben mindez nem fáj a magyar kormánynak, még az Orbánnal ellenséges értékelések is elismerik, hogy a miniszterelnök nyerésre áll a nagy menekültügyi meccsben. Sikeresen tematizálta a közbeszédet, a haza védelmezőjének szerepébe állította magát, a bajok forrásaként az EU-t és a liberális jogvédőket jelölte meg. Gratulálunk! Azonban most, hogy sikerült a neonácikat is a frontvonalra küldeni, ideje lenne megállni, és venni egy mély levegőt. Adva van egyszer egy, a határ menti területen óhatatlanul feltorlódó, meggyötört, megalázott, családját féltő emberekből álló tömeg, amely indulatos lakossággal és indokolatlan rendőri erődemonstrációval találkozik. Ott van másodszor a helyi lakosság, amelynek az elmúlt hónapokban folyamatosan azt szajkózták, hogy a menekültek nem csak munkájukra és egészségükre, de puszta létezésükre is veszélyt jelentenek. Adjuk hozzá mindehhez, hogy nyilván a rendőrök és a bevándorlási hivatal ügyintézői sem tudják magukat kivonni az általános politikai klíma hatásai alól. Robbanásveszélyes kombináció.

Ha Orbán Viktor valóban az ország érdekeit tartaná szem előtt, a kerítésépítésre fordítandó 20-25 milliárdból azonnal ideiglenes és állandó menekülttáborok építésébe fogna, illetve javítana a menedékkérők ellátásán. Az EU-val való perlekedés helyett pedig azt próbálná elérni, hogy a hozzánk érkező menedékkérőket is bevegyék a közös kvótarendszerbe.

Tudjuk jól, hogy mindezeket totális arcvesztés nélkül már nem lépheti meg. Minimumprogramként arról kellene tájékoztatnia a magyar népet, hogy a határra érkező, útjuk során életüket is kockáztató menedékkérők nem élősködők, nyerészkedők vagy bűnözők, hanem olyan emberek, akiknek joguk van a magyarországi ellátáshoz és a fair menekültügyi eljáráshoz. Ellenkező esetben, ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz. Ahogyan majd az a fölvetés is, hogy szándékosan szította az erőszakot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.