György Péter

Nem ússzuk meg

Gerő Andrásról, Romsics Ignácról és a Horthy-korszakról
publikálva
2012/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Gerő András történész, egyetemi tanár június 30-án a galamus.hu portálon közzétette Akadémikus antiszemitizmus c. publicisztikáját, amelyben élesen bírálja Romsics Ignác elmúlt évekbeli munkásságát. Gerő nemcsak a "honi antiszemita szellemi hagyomány rehabilitálásának" folyamatába illesztette a történész-akadémikus némely "értelmezési konstrukcióit", de volt egyetemi kollégáját antiszemitának is nevezte. Július 2-án a Rubicon c. folyóirat online felületén rövid, a szerkesztőség által írott nyilatkozat jelent meg, amely szerint Gerő András Romsicsot megrágalmazta. A felháborodott tiltakozást, amelynek aláírói elhatárolják magukat Gerő "durva inszinuációjától", 86 történész, nyelvész, művészettörténész, könyvtáros, levéltáros, esztéta jegyzi, jeles itthoni és külhoni értelmiségiek, akik távolról sem ugyanazon a világképen, politikai hitvalláson osztoznak. Utóbb 150, ugyancsak kiváló tudós, tanár, újságíró csatlakozott hozzájuk. A Rubicon közzétett négy "nyitó hozzászólást" is - Tamás Gáspár Miklós, Gyáni Gábor, Székely Gábor és Ungváry Krisztián tollából -, mely írások eltérő érvekkel, de egyaránt elítélték Gerő Andrást.

Az alábbiakban azt próbálom meg kifejteni, miért tartom szerencsétlennek, hogy egy különösen fontos vita helyett történt mindez. Nem tekintem magam kívülállónak, nem a megfigyelő, a szenvtelen antropológus távolságtartó pozíciójából - hanem épp ellenkezőleg, a nyílt viták melletti szenvedélyes elkötelezettségem miatt szólalok meg. Nem kevesebb fenyeget most ugyanis, mint a magyar történészvita lehetőségének az elszalasztása, a Német Szövetségi Köztársaság történetében oly fontos Historikerstreithez hasonló nyilvános diskurzus elvétése.

Nem tudományos kérdés

Nem kétséges, hogy Gerő átlépett egy sor határt, tabukat sértett, traumákat okozott. Nekem úgy tűnik, írása retorikája ügyetlen is volt - de úgy érvelt és írt, ahogyan a hozzá hasonló public intellectuelek teszik szerte a világon, amikor világnézeti kérdésekről szólva kilépnek a szakmájuk szűk nyilvánosságából, és elhagyják az akadémiai érvelés nyelvjátékát. Írásom elsődleges célja nem az, hogy eldöntsem, állításai mennyiben helytállók vagy tévesek: mindennek ama vitában kellene világossá válnia, amelynek lezajlása a demokratikus politikai közösség létét, elmaradása viszont a hiányát bizonyítaná. Amúgy megítélésem szerint Gerőnek nem volt igaza: Romsics nem antiszemita, ellenben gyakran komoly történészi érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot. Magyar sorsfordulók 1920-1989 c. könyvében például Trianontól 1989-ig 10, évszámhoz kötött példát elemez, melyek között sem a zsidótörvények, sem az 1944-es, sem az 1945-ös év, tehát sem a holokauszt magyar fejezete, sem az ország felszabadulása nem szerepel. Ezt én például vitára érdemes állításnak vélem - nem pusztán "szaktudományos kérdésnek", hanem a politikai, társadalmi fantázia és önismeret problémájának. Vajon miért nem magától értetődő, hogy a magyar zsidóság kiirtása, illetve a háború elvesztése és a felszabadulás - akárminek is nevezzük az eseményt, és akármit is jelentsen ez a szó - "magyar sorsforduló" volt?

Annak, hogy a traumatikus vitákat aláírásgyűjtéssel helyettesítjük, 1989 óta komoly hagyománya van a magyar közéletben. Ez történt Szabó István ügynökmúltjának felfedése után is, amikor 140 értelmiségi kérte ki magának, hogy Gervai András közzétette a filmrendező jelentéseit. Holott épp a politikai közösség egészét, létét érintő - tehát a szakmai nyilvánosságon túli - vitákban, a fájdalmas érvek, viszontválaszok sorából rajzolódhat ki a katartikus közös tudás tapasztalata. Ennek a hiányát nem pótolhatja az aláírók közös élménye: e demonstratív rituális aktus, az aláírásokkal való tiltakozás azt jelenti, hogy az aláírók úgy gondolják: semmiféle nyílt dialógusnak helye nincs.

E fellépésnek olyan esetekben lehet jó indoka, mint amikor a Jobbik parlamenti képviselője a tiszaeszlári vérvád "tisztázásának" szükségességéről beszélt. Velük azért nem szabad vitatkozni, mert nem ismerik el a résztvevők egyenlőségét, és "érveik" az ellenfél puszta létének a kétségbevonásában merülnek ki. A Jobbik kívül kíván lenni és kívül is van a demokratikus közösségen. Ám Gerő nem csak azért (lett volna) vitaképes, mert céhbeli, hanem mert nem indulatból, gyűlöletből, felvilágosulatlanságból eredő ostobaságokat beszélt; mert racionálisan és kérlelhetetlenül érvelt. Ezt - gondolom - azok is belátják, akiket mélyen megsértett, felháborított a gondolatmenete, következtetéseit hamisnak tartják, s úgy vélték, hogy meg kell védeniük kollégájukat. Valóban: az antiszemitizmus vádja nem pusztán tudományos kérdés. Igazolódása Romsics emberi és szakmai becsületét ásná alá, megkérdőjelezné pozícióját a tudományos és a demokratikus politikai közösségben egyaránt. Emiatt talán érthető, ami történt - mégis mindenkinek többet ártott, mint amennyit használt. Az aláírók ugyanis Gerővel számoltak le ahelyett, hogy a nyilvánosság előtt, tételesen elszámoltatták volna minden állításával - amihez természetesen Romsics állításainak a mérlegelése is hozzátartozott volna.

Vajon miért történhetett meg mindez, s miért rossz az, ami megtörtént - nem csak a tudományos közösségnek, de a közjónak is?

A hallgatás

Az antiszemitizmus pecsétjét az elmúlt évtizedek során, mióta alkalom nyílt a szabad beszédre, nagyon rosszul használtuk. Számtalan alkalmat idézhetünk fel, amikor valaki túlreagálta vagy félreértette a másik fél álláspontját. Számtalan sérelmet őrzünk mindannyian: sebeket kaptunk és adtunk. Ennek eredményeképp ma, lassan negyed századdal a rendszerváltás után, konszenzusnak nyoma sincs.

Az antiszemitizmusnak csak ahistorikus, a kulturális relativizmus és konstruktivizmus modern világában üres és gonosz faji érvei vannak. Az antiszemita társadalom- és politikatörténet számára a zsidó - az "örök zsidó", der ewige Jude - konstans, mozdulatlan, az idők kezdete óta egylényegű. A "zsidókérdés" szóösszetétel is azért felette szerencsétlen, a társadalomtudományi képzettségen inneni fogalom, mert az önmagával azonos, immanens zsidóság létét magától értetődőnek tekinti. Holott "a zsidók" történetileg folyamatosan alakuló csoport - volt történeti korszak, amikor a "magyarországi zsidók", egy másikban, az 1867 utániban a "magyar zsidók" fordulat volt magától értetődő. De az "örök magyar" hipotézise ugyanolyan ostobaság, és nem mellékesen sértés, mint az antiszemitizmus eme ahistorikus szemlélete, az "örök zsidó" feltételezése. Gondolom, egyikünk sem véli úgy, hogy vannak ezeréves mentális örökségek, kortól, társadalmi osztálytól, nyelvtől, régiótól, vallásos meggyőződéstől illetve mindezek eseti összeállásától, az egyedi, személyes mintázatoktól független, "ősi" habitusok. Magyarnak, zsidónak lenni nem "történelmi sors", hanem konkrét, dinamikusan változtatható identitáskonstrukciók használata az én felépítésének folyamatában. E dinamikus identitáskonstrukciók adnak tartalmat a szabadság fogalmának.

Mindannyiunknak el kell fogadni azt a tényt, hogy ebben a vitában nincsenek automatikusan ismételhető érvek, evidensen követhető minták és magatartásmodellek. A jelentés, annak az eldöntése tehát, hogy egy megszólalás, akár egy mondat valamely kulturális különbség leírása-e, vagy antiszemita beszéd, a kontextus kérdése. A zsidó származás - nyílt vagy kódolt - említése vagy figyelmen kívül hagyása a megszólaló szándékával, fellengzősebben: az adott diskurzus intenciójával áll összefüggésben. A történeti demográfusok, az eszmetörténészek, esetenként a művészettörténészek aligha dolgozhatnak ennek említése nélkül. Jászi Oszkár recepciótörténetét valószínűleg lehetetlen megírni a nagyszerű tudós származásának kérdése nélkül. Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényének olvasásakor nem árt, ha tudjuk, hogy a szerző Moskovitz Amáliának született - hiszen ez a remekmű az asszimilációról szól. És hasonlóképpen: Márai Sándor 1943-44-es naplóiban a Horthy-korszak jobboldali elitjének eltűnését tekinti a nemzetté válás feltételének, s arról ír, hogy a zsidók kulturális teljesítménye legyen jobb. Antiszemitizmus lenne ez? Én nem annak olvasom, és a kontextus félreértésének vélem, ha valaki igen - de azt nem állíthatom, hogy bármelyikünknek egyszer s mindenkorra ez ügyben igaza lehetne. Nyilván egy dolog idegenkedni a zsidóktól, másik megvetni őket, és harmadik az ellenük való erőszakra biztatni; mint ahogy az sem mindegy, hogy egy-egy megszólalás mikor és miként történt. (Tagadhatatlan, hogy a holokauszt után az erről szóló beszédnek megváltozott a tétje és a jelentése is - nyilván ezért is tekintették számosan Gerő András álláspontját vádnak, s nem kritikának.) De épp erről kéne beszélnünk, ezt kéne elvégeznünk: a magyar antiszemitizmus társadalom- és kultúrtörténetének mikrohistóriai esetelemzéseit. Mert az nyilvánvaló, hogy az elhallgatás a lehető legrosszabb stratégia. A magyar irodalomtörténet olyan alapvető íróiról van szó, mint például Kosztolányi Dezső, akinek a 20-as évek elején írott cikkei, levelei bizony épp az örök zsidó másságot, faji eltérést tárgyalják. A kérdés az, hogy miként és miben látjuk mégis másnak Kosztolányi szövegeit, mint Erdélyi József vagy Sinka István írásait.

Tragédia

A magyar antiszemita hagyományról szóló vita fókuszába tehát a kontextusok interpretációja kívánkozik. Vajon a származás felemlegetése valódi érv volt-e, amely hozzátett az adott probléma magyarázatához, vagy épp ellenkezőleg: az érvelést és a magyarázatot helyettesítette? (És ha valaki úgy véli, hogy e helyt azért írom azt, amit írok, mert egyszerűen zsidó vagyok, akkor nem sokkal járul hozzá a vitához, körülbelül annyival, mintha felmenőim bármelyikét prostituáltként említené.) Gerő a származás feltüntetését a Romsics Ignác munkáiban szereplő kontextusokban számos esetben rosszalja, tévesnek vagy fölöslegesnek véli.

De Gerő írásának mégsem az a fő kérdése, hogy ettől Romsics interpretációi vajon antiszemitává válnak-e, vagy sem. Azt hiszem, ennek az elmaradt vitának, ami talán mégsem marad el, a Horthy-korról kell(ett volna) szólnia - miként Gerő is ide futtatja ki gondolatmenetét, és azt hányja Romsics szemére, hogy csendestársként a Horthy-korszak rehabilitációján ügyködik. Márpedig ennél ma nincs égetőbb kérdés. Annál tudniillik, hogy nem tűrhetetlen-e bármiféle magyar hagyományközösség alapjának tekinteni a Horthy-korszakot, miközben - függetlenül minden egyébtől - a magyar zsidóknak már 1938 előtt is az otthonukban való száműzetés volt az osztályrészük; 1938-tól pedig értelmetlen bármiféle, hagyományként továbbvihető politikai közösségről beszélni. A zsidók - azok, akik túlélték 1944-45-öt - utóbb, 1945 után, a kommunista diktatúra évtizedei alatt élhettek végre nem zsidóként, ha azt tartották kívánatosnak. Abszurd vagy sem: de a kíméletlen elnyomásra épülő, a polgári szabadságjogokat radikálisan korlátozó rendszerben emancipálódhattak. Ez a folyamat önellentmondásos, fájdalmas, részben reménytelen - és mégis modern volt. Márpedig ha a Kádár-kor mérlegének megvonásakor figyelembe kell vennünk azt is, hogy a nyílt antiszemita politika eltűnése a mindennapokból minden felvilágosult magyar ember számára jó volt, akkor a Horthy-korszakot aligha tekinthetjük normális állapotnak, vagy egyenesen normának. Gerő ezért a Horthy-korszak lappangó rehabilitációját már önmagában antiszemita gesztusnak tartja - és ezt az álláspontot nem lehet egyszerűen aláírásokkal megsemmisíteni.

Ha a kortárs, számtalan identitással rendelkező, zsidó származásukkal megannyi módon élő magyarok azt fogják, azt fogjuk látni, hogy a zsidóság ismét ahistorikus fogalommá lesz, akkor számu(n)kra a modernitás véget ért. A szabad identitásválasztás vagy magától értetődő good practice, bevált gyakorlat, vagy a modern politikai közösségről kiejtett minden szó kiüresedik. A Horthy-korszak premodern volt, mert hallomásból sem ismerte ezt - a születéstől a halálig mindenki az volt, aminek született. Az úr megmaradt úrnak, a paraszt parasztnak, zsidó zsidónak, s ezzel - másként, mint a kommunista korszak, de éppoly végzetesen - korlátozta az emberi lények szabadságát. Értelmetlennek, reménytelennek, képtelennek tartom azt a vitát, hogy a Horthy- vagy a Kádár-rendszer kinek mennyi jogát sértette és mikor. Ha ma nem evidens, hogy a Horthy-rendszer azzal, hogy a zsidók jogát sértette, mindenkiét megsértette, ha ez a belátás nem magától értetődő, és ha az iskolateremtő akadémikus tudományos-népszerűsítő munkája a 20. századi magyar sorsfordulók közül kihagyja az 1944-es évet - akkor valóban baj van.

Dacosan, szándékosan nem megérteni Gerő András érveit, elvi alapon meg sem hallani őket - ez traumatikus hisztéria, semmi más. Ugyanis Gerőnek egy dologban bizonyosan igaza volt. A Horthy-rendszer tisztára mosása a modern politikai közösség ellehetetlenítéséhez vezet. Tragédiához. Egy olyan korszakot tesz normatív modellé, amelynek az emberi szabadságról alkotott képzetei és az azokra alapuló politikai gyakorlata ma anakronisztikus, nevetséges, s amelynek mindennapi, magától értetődő része az antiszemitizmus.

Súlyos hibát vét az, aki nem érti meg, hogy a Horthy-korszak mentális antiszemitizmusának rekonstrukciója épp úgy, mint az attól való megszabadulás, a magyar sorsforduló maga. Ha történész, ha nem, semmit sem értett meg a magyar történelemből. Csak rajtunk múlik, hogy mit teszünk.

publikálva
2012/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 38 Chiro
    Chiro
    2012. augusztus 23., csütörtök 09:01
    Rumata

    Ez egy nagyon jó összeállítás, valahol itt van a lényeg. Már csak azért is örülök neki, mert úgy látom, hogy mindenki ki akar slisszolni a zsidóüldözések miatti felelősség alól, és akiknek jó az érdekérvényesítő képességük, azoknak ez sikerül is. És így alakul ki az a morbid helyzet, hogy mi, szegény hülye magyarok állunk egyedül a szégyenpadon, mint a nagy gonosz antiszemiták. Én minidig is azt gondoltam, hogy az antiszemitizmus egy tőlünk idegen európai eszme, ami megfertőzött minket. Amiket leírtál, ezt látszik alátámasztani.
  2. 37 Rumata
    Rumata
    2012. augusztus 19., 18:57
    "1000-1200 -ig az új keresztényi izgalom hatására sok zsidóüldözés történt és itt számtalan bizonítható esetben találtak menedékre zsidók a katolikus templomokban." (Corralito)
    ---------------

    Na ne röhögtess.

    A keresztes háborúk idején a zsidóknak még belépni is tilos volt a katolikus templomokba, mert már pusztán azért is lemészárolták volna őket.

    Te a második világháborúbeli zsidórejtegetéseket próbálod a középkorra kivetíteni.

    A keresztes hadjáratok és az utána következő inkvizíciók idején az 1215-ös lateráni zsinat határozatára (mindenkinek kötelessége irtani a pogányokat és az eretnekeket) hivatkozva gyilkolták tömegesen a zsidókat.

    És az esetek többségében még a kikeresztelkedett zsidókat is megölték.

    A zsidókat csak az uralkodók próbálták valamennyire védeni, mivel a nemzetközi kereskedelemben már akkor is nagy hasznukat vették.

    - - -

    Jellemző történet, hogy például Sopron keresztény polgárait még Mátyás királynak is fenyegetéssel kellett megfékeznie, hogy ne gyilkolják le és rabolják ki Sopron zsidó polgárait. A soproni keresztények ugyanis ezt időről időre megtették.

    Olyannyira így volt, hogy Mátyás halálának hírére, a soproni keresztény polgároknak első teendője volt, hogy kirabolták és legyilkolták a városban lakó zsidó polgárokat.

    Csak miheztartás végett.

    Ez volt Európa "ezeréves keresztény kultúrális öröksége".
  3. 36 Rumata
    Rumata
    2012. augusztus 19., 13:24
    "Rumata, nem tudom honnan veszed az érveidet, de totálhülyeségek....
    ....a katolikus antiszemitizmus sosem volt egy markáns jelenség" (Corralito)
    --------------

    Kedves Corralito,

    neked nagyon komoly problémáid lehetnek a világ megértésével, ha még a dokumentált tényeket sem vagy képes elfogadni. De nem baj, segítek.

    Hadd mondok néhány példát a katolikus egyház másfél évezredes zsidóellenességének törvénybe foglalására:

    - - -

    306. elvirai zsinat: zsidók nem házasodhatnak és nem létesíthetnek szexuális kapcsolatot keresztényekkel. Zsidók nem étkezhetnek együtt keresztényekkel.

    535. clermonti zsinat: zsidók nem viselhetnek közhivatalt.

    538. orleansi zsinat: zsidók a Nagyhét idején nem mutatkozhatnak az utcákon.

    692. torinói zsinat: zsidó orvosok nem gyógyíthatnak keresztényeket.

    1179. lateráni zsinat: zsidók sem felperesként, sem tanúként nem szereplehetnek bíróság előtt keresztényekkel szemben (!!!!!!!!).

    1215. lateráni zsinat: a zsidók kötelesek megkülönböztető jelzést viselni magukon.

    1267. breslaui zsinat: a zsidókat elkülönítve, gettókban kell tartani (!!!!!!!).

    - - -

    A fenti zsinati határozatok akkoriban minden katolikus királyságban kötelezően érvényben voltak.

    A zsidók bíróság előtti jogfosztottsága azt eredményezte, hogy a keresztények bármikor büntetlenül kirabolhatták és megölhették a zsidókat.

    Ezért a keresztes hadjáratok azzal kezdődtek, hogy az összegyűlt sereg végigrabolta és gyilkolta az európai városokban lakó zsidó polgárokat.

    De a zsidó polgárok kirablása és legyilkolása békeidőben is gyakran előfordult.
    És a katolikus egyház rendelkezései miatt a királyok ez ellen csak nagyon korlátozottan tudtak fellépni.

    Fontos tehát leszögezni, hogy a zsidók teljes jogfosztását és gettókba kényszerítését nem a 20. századi fasizmus találta ki, hanem a 13. században a katolikus egyház vezette be Európában, és tartotta fenn egészen a 19. századig.

    Az utolsó európai zsidó gettót - Rómában - 1870-ben számolta fel Garibaldi.

    Aki tehát az európai zsidóellenesség kialakulásának okait úgy vizsgálja, hogy közben a katolikus egyház másfél évezredes zsidóellenes tevékenységét meg sem említi, az mindennek nevezhető, csak korrekt történésznek nem.

    Sokszor esik szó a múlttal való szembenézés szükségességéről.

    De keveseknek tűnik fel az, hogy ebben a szembenézésben a katolikus egyház még csak most jutott el odáig, hogy kimondja: korábbi állásfoglalásaival ellentétben most már nem tartja az EGÉSZ ZSIDÓ NÉPET KOLLEKTÍVE BŰNÖSNEK Krisztus halálában.

    János Pál is csak általánosságban beszélt, amikor 1991-ben a katolikus egyház nevében bocsánatot kért "azokért a bűnökért, amelyek legfeljebb a fasizmus és sztálinizmus bűneihez mérhetők".

    Jó lenne ez ügyben végre tiszta vizet önteni a pohárba.
  4. 35 Cyrano
    Cyrano
    2012. augusztus 18., szombat 14:08
    Csak egy kis pontosítás Corralito /34/:
    A templom menedékhelynek számított a középkorban. Ami azt jelentette, hogyha be tudtál jutni a templomba üldözőid elől /mindegy miért, akár rablógyilkosságért/, akkor Isten oltalmazott, tehát földi halandó nem nyúlhatott hozzád.
  5. 34 Corralito
    Corralito
    2012. augusztus 18., szombat 11:24
    Rumata, nem tudom honnan veszed az érveidet, de totálhülyeségek. Soha nem írtak elő a középkori királyságok számára zsidóüldöző törvényeket és bizony a katolikus antiszemitizmus sosem volt egy markáns jelenség, sőt 1000-1200 -ig az új keresztényi izgalom hatására sok zsidóüldözés történt és itt számtalan bizonítható esetben találtak menedékre zsidók a katolikus templomokban.
  6. 33 Bolek
    Bolek
    2012. augusztus 17., péntek 21:17
    @Rumata

    ha ennyire pontosan ismered az okokat és a helyzetet, javaslom, írj Romsicsnak. kérdezd meg, miért hiányzik ez a beállításod szerint érvényes ÉS méretes apróság a válaszában. van abban valami visszatetsző, hogy látszólag történeti/történészi érvekkel döngölsz a földbe egy jóindulatúnak tűnő embert az anonimitás rejteke mögül. Romsics netán szakmai konkurensed? olyan, mint ha éppen Rufmordot akarnál végrehajtani rajta.

    a "katolikusok tehetnek mindenről" teóriád egyébként pedig egyenesen gusztustalan. hányszor hallottuk már ezt a zsidókkal kapcsolatban...
  7. 32 Rumata
    Rumata
    2012. augusztus 17., péntek 18:55
    Romsics a kritikai észrevételekre válaszolva azt a magyarázatot adja, hogy a zsidó származású népbiztosok arányát ő történelmi összefüggéseiben említi, és ennek az információnak a közlését éppen a Tanácsköztársaság utáni antiszemitizmus megértése szempontjából tartotta szükségesnek.

    http://www.es.hu/romsics_ignac;antiszemita_vagyok-e;2012-08-03.html

    A "magyar antiszemita hagyományról" (copyright: György Péter) szóló vita szempontjából azonban ez inkább elmarasztaló, semmint enyhítő körülmény Romsics számára.

    A Horthy-korszak antiszemitizmusa ugyanis csak egészen történelmietlen csúsztatással hozható kapcsolatba Kun Béláék bűneivel.

    A magyar - és az egész európai - antiszemitizmus ugyanis köztudottan a katolikus egyház más fél ezer éven keresztül folytatott zsidóellenes uszításai, és a katolikus kirányságok számára kötelezően előírt zsidóellenes törvényei révén alakult ki.

    A XX. századi fasizmus összes zsidóellenes intézkedése a katolikus egyház zsidóellenes törvényeinek reprodukálása volt:

    http://www.ateizmus.abbcenter.com/?m=Antiklerikalizmus&al=A+Vatik%E1n+antiszemitizmusa#

    A katolikus egyház nyílt zsidóüldöző tevékenysége i.sz. 306-ban a keresztények és zsidók közötti házasság tiltásával kezdődött, 1267-ben a zsidók gettóba zárásának elrendelésével ért a csúcspontjára, és csak 1870-ben, a Pápai Állam megdöntése és a római zsidó gettó felszámolása (!!!) után ért véget.

    Az európai zsidóellenesség két világháború közötti feltűnő felerősödése pedig mindjárt érthetővé válik abból, hogy 1929-ben a hatalomra került Mussolini adta vissza a Garibaldi által 1870-ben megdöntött pápai államnak az önálló állami státuszt.

    Bármennyire is kényelmes tehát azt állítani, hogy a Horthy-korszak zsidóellenességét a Tanácsköztársaság jelentős részben zsidó származású népbiztosainak bűnei magyarázzák, ez történelmietlen, olcsó hazugság.

    Az európai zsidóellenességet másfélezer éven keresztül a katolikus egyház szította, és a XX. század elején a katolikus egyháznak a fasizmus általi felkarolása erősítette fel újra.

    Nem véletlen, hogy Hitler a zsidóüldözést Isten akarataként emlegeti, és a katolikus egyház korábbi határozataival összhangban levőnek nevezi.

    És pont ennek az apró mellékkörülménynek az említése hiányzik Romsics elemzéséből.
  8. 31 Bolek
    Bolek
    2012. augusztus 16., csütörtök 18:32
    @Corralito

    ne fokozzuk az idegességet. értem a félelmedet, de túlzónak gondolom. a Népszabi link tanulságos, de a levelet író fickó egy különösen nagy, harsogó idiótának tűnik.

    Szlovákia nem kevésbé zűrös hely, mint Magyarország. A kerekség kedvéért a magyarokkal és a cigányokkal is gondjaik vannak az ottani fajvédőknek. úgyhogy azt gyanítom, zsidóként se járna ott nagyon jól az ember.

    emitt meg komoly félreértésben vagyunk:

    "Te egyszerűen fogod és két gyilkos esetén rámutatsz, hogy az egyik cigány. Ezt kéne megmagyaráznod, hogy ez miért is számít. Majd tovább mész és ennek alapján kijelented, hogy baj van a cigányokkal."

    ne értsd félre. hoztam egy példát, Olaszliszkát, ami szerintem egy legalábbis félreérthető eset volt. nem lehet ezt diplomatikusabban megfogalmazni, de a csoportosan másoknak esés, a tömegverekedés jellegzetes támadási vagy bűnelkövetési minta, ami biztosan nem csak cigányokra jellemző, de közülük a bűnözőkre biztosan igen (a tömegpszichózis emellett jelentkezett.)

    elég sok jel mutat erre (vö. sajtóban is felkapott ügyek: pl. a Cozma-gyilkosság), illetve nézd meg magadnak B-A-Z megyét, az Alföld keleti felét, este a VIII. kerület megfelelő részeit, Kőbánya egyes részeit, és így tovább. min. 3 fős, de gyakran 5-10 fős csapatokban vonuló sleppeket fogsz találni. (az nem ellenérv, hogy közben a jóravaló cigányok békésen otthon maradnak - itt a releváns, bűnelkövetésre hajlamos hányadról beszélünk.)

    szerezz személyes tapasztalatot, lépj egy kicsit ki a biztonságos kerületekből/részekről. semmi köze a dolognak a genetikához, de a csoportba verődés látványosan jellemző. ha nem hiszed, nézd meg magadnak, tényleg.

    "Ez egy egészen nevetséges eljárás, mert rámutathatok egy másik bűnözőre mondjuk a Whiskys-re és mondhatom, hogy gond van az erdélyi magyarokkal ezek között ilyenek vannak, bár vannak nélhol rendesek is."

    szerintem nagyon rossz az analógia. hány európai országban van gond a romákkal? hányban nincs? sajnos Spanyolországot leszámítva mindenhol, ahol megfordulnak, zűr van körülöttük. na most vagy mindenki rasszista, vagy nem akarjuk elismerni egy probléma meglétét.

    és ez nem kizárólagosan szegénységi kérdés. vedd észre: a nomád és/vagy bűnöző életmódot folytató romákkal (nem genetikus alapon, hanem viselkedés alapján!) Franciaország, Kanada, Olaszország is igen hangosan elégedetlenkedett, Angliában se kedvelik őket a lakókocsijaikkal. az pedig történeti örökség, hogy Magyarországon azért vannak ennyien, mert innen nem tiltották ki őket. logikus, hogy ha probléma van velük (egy részükkel természetesen), akkor itt nagyobb számban, észrevehetőbben van gond. nem a magyarok rasszistábbak, hanem gyakrabban szembesülnek bizonyos problémákkal. ennyi jóindulattal és egy ilyen jóindulatú értelmezéssel élhetünk a többség iránt is!

    "ha egyszer valaha is elindul ez az ország fölfelé akkor meg lehet oldani őket, de a 4 millió szegény országában ez lehetetlen."

    részben igaz, ahol tömeges a cigány és nem cigány szegénység is, ott eleve reménytelen a békéltető próbálkozás (nem mintha erre sok erőfeszítést látnánk - a jobbikosok internálótáborokért kiáltanak, a cigányok pártját fogók meg az ártatlan népről beszélnek szűzi naivan vagy a szemüket forgatva).
    közben a jóléti országok példái is arra utalnak, hogy a különbség kulturális, és nem lehet annyival elintézni, hogy majd ha több pénzünk lesz, minden megjavul majd magától.

    azt gondolom, szembe kellene néznünk (s főleg az elkövetőknek és az elkövetőket a saját csoporton belül eltűrőknek kellene szembenézniük) a kulturális normák nagyon durva eltéréseivel, a (fél)nomád vs. letelepedett életmód különbségeivel, ide értve például a tisztasághoz, az utcán viselkedéshez, a jogkövetéshez, az iskoláztatáshoz való viszonyt (és még biztosan sok mindent).

    szerintem társadalmi és egyéni szinten is önbecsapás nem felmérni és elismerni a létező, a kulturális mintákból fakadó különbségeket. ha ezeket van merszünk azonosítani, utána tudunk értelmesen beszélni arról, hogy milyen módon tegyük élhetőbbé az országot lehetőleg minden lakos és minden csoport számára - békében!

    azzal csak olajat öntünk a tűzre, ha *** kizárólag *** "szegény ártatlan, üldözött romákról" beszélünk.
  9. 30 Chiro
    Chiro
    2012. augusztus 16., csütörtök 13:42
    Corralito

    Az USÁ-ban a faji zavargásokról a szó nyilván terelve van. A bandaháborúk például lényegében faji zavargások, csak ezt nem így interpretálják. Szerintem egyébként a magyar neonáci mozgalom haldoklik, ezek az erős kiszólások inkább ebből adódnak.

    Vannak vad nácik? Ez az elmebaj egyik formája. Van, aki egy rakás kutyát / macskát tart, van, aki Napoleonnak / királynak képzeli magát, van, aki azt hiszi lehallgatják / sugarazzák, van akinek mindenről a zsidók jutnak az eszébe. Ez ne rontsa el a kedved.
  10. 29 Chiro
    Chiro
    2012. augusztus 16., csütörtök 13:31
    Corralito

    Haider Ausztriájával is rendesen fején találtad a szöget, mondhatom.

    Egyébként a cikkel maximálisan egyetértek, sőt továbbmegyek, még a Jobbikkal is vitatkozni, érvelni kell. Ott nyilván más a cél, onnan értelemszerűen az ember nem kaphat normális választ, csak a szokásos dolgaikat mantrázzák. Ott az a fontos, hogy a köztük lévő néhány jó szándékú megtévedt embert kimenekítsük az ordas eszme bűvöletéből. Erre volt remek példa Karsai és Ungváry vitája a kuruc.infoval a holokausztról. Tökéletesen ült az érvelésük, amikor a zsidókról a szovjet hadifoglyokra és az elmebetegekre terelték a figyelmet, akikkel ugyanolyan embertelenül bántak el a nácik. Erre a válasz csak a szokásos toposzok ismételgetése volt a válasz (nincs is annyi szén, nem is férnek el annyian stb.). Akinek a nácizmus nem vallás, annak alapjaiban roppanhatott meg az eszme építménye.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk