Váradi Balázs

Samu a Smaragdvárosban

Bedől-e a kriptopénzek univerzuma az FTX-bukta után?

Publicisztika

Sam Bankman-Fried (SBF), a Massachusetts Institute of Technology-n diplomát szerzett ifjú amerikai üzletember kriptobefektetési alapjából (Alameda), kriptotőzsdéjéből (FTX) és az az­által kibocsátott részvényszerű kriptopénzből (FTT) származó vagyonát idén októberben 10,5 milliárd dollárra becsülték.

Busásnak tűnő jövedelmeiből bőségesen támogatott nemes ügyeket és amerikai politikusi kampányokat (az idei választáson Soros után a demokraták második legnagyobb adományozója volt), sőt azt nyilatkozta, pont azért lett milliomos, hogy a közt szolgálhassa temérdek pénzével. Ezért aztán a két stanfordi jogászprofesszor gyermeke egyszerre lett a befektetői-vállalkozói sikertörténeteknek hódoló, s a technológiai újításokra fogékony gazdasági elit, valamint az adományaitól és látványosan sallang-, de legalábbis nyakkendő- és Ferrari-mentes életmódjától elaléló, baloldali-liberális médiaelit darlingja.

Ma Sam Bankman-Fried olyan vállalkozások leváltott vezetőjeként és bukott tulajdonosaként bujkál valahol, amelyek sok (8?, 16?) milliárd dollárt nem tudnak visszafizetni befektetőiknek és hitelezőiknek, köztük sok száz­ezer, megtakarításaikat az ő tőzsdéjén szaporítani próbáló kisembernek szerte a világon.

Bahamák, körülöttem pálmafák

Az első jelentések szerint a rá bízott kisebb és nagyobb összegeket SBF a rossz üzletei miatt egyre veszteségesebb Alamedába szivattyúzta át, majd, amikor kipattant, hogy lyuk tátong a könyvelésben, és kuncsaftjai megrohanták betéteikért az FTX-et (a kriptotőzsdét) és eddigi vevői a piacra öntötték FTT-jüket (a kriptopénzüket), a kártyavár összeomlott. Csődeljárás kezdődött mindkét vállalat ellen, jóllehet az még vita tárgya, hogy amerikai vagy bahamai bíróságnak kell-e feleljen a csődgondnok. Azok is retteghetnek, akiknek a bukott menedzser adakozott: a csalárdul szerzett, majd nagyvonalúan elosztogatott pénzt az amerikai csődtörvények szerint nem lehet megtartani. Azok sem alhatnak nyugodtan, akiknek olyan szolgáltatónál van a pénzük, amelyeknek adósa maradt SBF valamelyik cége. A spektákulum – legalábbis azok számára, akiknek az összeomlás nem érintette a zsebét – kétségkívül szórakoztató, a Tűz van, babám című Forman-film ama jelenetét idézi, amikor a villany felgyúl, és feltárul, hogy a helyi notabilitások hogyan lopkodták szét a jótékonysági bál összes díját a sötétben. De ezen túl két izgalmas kérdés is felmerül. Vajon jóhiszeműen meghozott rossz döntésekről és balszerencséről van-e csak szó, vagy bűncselekményt követett el SBF? És mennyiben ludas az egész kriptoszcéna a csődben? Az összeomlás a kriptolufi végét jelzi-e, vagy attól gyakorlatilag független üzleti visszaélés történt csupán?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.