Uitz Renáta

Pikkel? – Strasbourg Magyarország elleni ítéleteinek okairól

szerző
Uitz Renáta
publikálva
2014/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hazánkat érintő legújabb döntésében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyezménysértőnek találta az egykori Legfelsőbb Bíróság utolsó elnökének, Baka Andrásnak az alaptörvény hatályba lépésével történő elmozdítását három és fél évvel a főbíró hivatali idejének lejárta előtt.

Tekintettel a magyar közjogi átalakítás mértékére, az utóbbi hónapok európai felhajtása gonosz kukacoskodásnak tűnhet. A látszat azonban csal, és a Baka-ügyben különösen jó érzékkel mutatott rá a strasbourgi bíróság a magyar alaptörvény közjogi rendszerének azon alapvető tulajdonságára, amely egyszerre szemlélteti és magyarázza a közelmúlt európai felhördüléseit - messze a Baka-ügy keretein túl.

Mi történt itt?

Baka Andrást úgy mozdította el a parlament a főbírói pozícióból, hogy miután 2011 tavaszán az alaptörvény elfogadásával a Legfelsőbb Bíróságot átnevezte Kúriává, 2011 novemberében (már az alaptörvény elfogadása után) módosította a '89-es alkotmányt, valamint más, a bíróságokra vonatkozó törvényeket, majd mintegy lezárásképp 2011 decemberében az új alaptörvény mellé további átmeneti szabályokat is alkotott. E sorozatban a bírósági rendszerre vonatkozó törvény 2011. novemberi kiigazítása úgy állapította meg a főbírói poszt alkalmassági feltételeit, hogy azoknak Baka ne feleljen meg: a főbírói hivatal betöltéséhez szükséges ötéves bírói szakmai tapasztalatba ugyanis nem számítható bele az a 17 év, amit Baka mint a strasbourgi EJEB bírája teljesített.

A Baka-ügyben kétrendbeli egyezménysértést állapított meg az EJEB: egyrészt aggályosnak találta, hogy a magyar jogrendszer nem biztosított jogorvoslati lehetőséget a főbíró számára, másrészt úgy ítélte meg, hogy az ügyben megengedhetetlen korlátozást szenvedett a szólásszabadság. A bíróság szerint a főbíró elmozdításához ugyanis az vezetett, hogy nyilvánosan kritizálta az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom bírósági szervezet-átalakításra vonatkozó elképzeléseit.

Az ítéletben felsorolt tételek szerint Baka az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként a sajtóban szóvivője útján sérelmezte a tévészékháznál 2006-ban történt zavargásokkal kapcsolatos bírósági ítéletek törvénnyel történő megsemmisítését, mert egy ilyen törvényben a szabad bírói mérlegelés sérelmét vélte felfedezni. Szóvá tette továbbá a bíráknak az alaptörvény útján végrehajtott korai nyugdíjazását, valamint kifogásolta a bírósági szervezet átalakításának több elemét. Említést érdemel, hogy bár az említett fenntartásokat nem csak Baka főbíró fogalmazta meg, más megszólalókkal ellentétben neki közjogi kötelezettsége volt a bíróságokra vonatkozó jogszabályok véleményezése. Strasbourg úgy találta, hogy e kritikus megnyilvánulások vezettek a főbíró idő előtti felmentéséhez.

Az EJEB a főbíró elmozdítását a szólásszabadság szükségtelen és aránytalan korlátozásának ítélte. Emlékeztetett arra: az igazságszolgáltatási rendszer működésének nyilvános megvitatása közérdekű kérdésben folytatott eszmecsere, és mint ilyen, az egyezményben védett szólásszabadság védelmi körébe tartozik. Bár egy ilyen vitának szükségképpen vannak politikai dimenziói, e politikai vonatkozások önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy a bírákat kizárják egy ilyen közérdekű kérdés nyilvános megvitatásából. Az EJEB különösen aggályosnak találta, hogy a közintézmények működéséről szóló nyilvános vitában való részvétel hivatalvesztéssel járhat, és megállapította, hogy ez a következmény dermesztő hatással (chilling effect) bír a szólásszabadság gyakorlására.

Amennyire bizarr a Baka-ügyhöz vezető események láncolata - a főbíró kialaptörvényezése hivatalából közjogi nézeteltérés okán -, legalább annyira szokatlan, hogy az EJEB elsőfokú bírói fórumként volt kénytelen szétszálazni az ügy tényeit, és megállapítani az eset tényállását, miután a magyar jogrendszeren belül (nem először) nem volt elérhető erre alkalmas bírói fórum.

A viták vége

Túl közvetlen tanulságain, az EJEB ítélete nagy pontossággal diagnosztizálja az alaptörvény közjogi rendszerének legalapvetőbb tulajdonságát. Ez a nemzeti együttműködésre hangolt szisztéma nem tűri a békétlenséget e hazában, és amennyire csak lehetséges, kiiktatja az ellenvéleményeket; ízlése szerint még a politikai vita lehetőségét is megszünteti. Ez jól látszik az Alkotmánybíróság alaptörvény-módosítások útján történő egzecíroztatásából éppúgy, mint a jogorvoslati lehetőség (ti. bírósághoz fordulási jog) módszeres kifelejtéséből. Az ellenvetések elhallgattatásának legújabban bevezetett eszközei között fellelhető a házelnök szavazati jogának bevezetése (mint a mindenkori parlamenti 2/3-os többség közjogi biztosítéka) éppúgy, mint az ellenzék hiányában a közügyek megvitatásában egyre fontosabb szerepet játszó civil szervezetek működésének adminisztratív ellehetetlenítése.

Pedig a mindenkori politikai vagy parlamenti többséggel való egyet nem értés nem a nemzet ellenségeinek sportja, hanem egy normálisan működő alkotmányos demokrácia alapeleme. A politikai közösség döntéseinek (és ezáltal mindennapi életének) minőségét javítja, ha nyilvános vitában, érvek ütköztetésével születnek az együttélés szabályai. A közügyek nyilvános megvitatása lehetőséget szolgáltat, hogy eltérő élethelyzetekben élő, egymástól igen különböző emberek egymás érveiből és tapasztalataiból tanulva hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek mentén a jövőben együtt kívánnak élni. Az ellenvélemények és ezáltal a nyilvános vita kiiktatása egyben a legfontosabb korrekciós és tanulási lehetőséget irtja ki a politikai rendszerből.

Mivel az alaptörvény közjogi rendszeréből kiszorult ellenvélemények gazdái nem találnak utat a törvényhozási eljárás uraihoz, ezért egyre kevésbé érdekeltek a parlamenten kívüli politikai vitában való részvételre - hiszen gondolataik úgysem befolyásolják az ott készülő jogszabályokat. Ebben a beszűkült, az értelmes vita lehetőségét is kiiktató politikai térben az európai politikai és bírói fórumok váltak az ellenzéki politizálás kiemelt terepévé. Az európai eljárások persze nem tökéletesek: legjobb esetben is évekig tartanak, csak azok a felvetések találnak gazdára, amelyek beleesnek egy adott bíróság vagy hatóság hatáskörébe, és emiatt nagyon speciális kérdésekre korlátozódnak, valamint - és ez a legkijózanítóbb - az európai szervezetek fellépése csak annyiban hatékony, amennyiben a mindenkori magyar kormány hajlandó az európai döntéseket végrehajtani.

Az Európai Bíróság minapi újabb ítélete tehát nem a külföldi elnyomás legújabb példája, hanem emlékeztető: a politika, és azon belül az alkotmányozás is, természeténél fogva a közügyek megvitatásának terepe. Egy vitában pedig ellenvetésnek is helyekell, hogy legyen. Még az alaptörvény birodalmában is.

szerző
Uitz Renáta
publikálva
2014/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk