Száguldás a semmibe

  • 2004. január 15.

A szerk.

Jaj! Bajok látszanak a magyar autóversenyző, Baumgartner Zsolt beugrójának összedobása körül. Az egyik főszponzor, a Mol Rt. mintha visszatáncolni igyekeznék a nagy üzlettől, mert nekik e nemzeti dicsőség már smafu, mert Jordan lett ígérve, nem szutykos Minardi, micsoda különbség! (Micsoda: konkrétan kétmillió dollár, a Jordannél tízet, a másiknál nyolcat mutat a taxaméter.)

A Mol ezért most csak kevesebbet adna (a benzin árát meg emelik megin), s így Gyurcsány közel milliárd forintjából nem futná a beszállókártyára. Viszont nincs veszve semmi, egy csomó reklámfelület még kiadó a verdán, továbbá a kísérőkamionokon és a mogyoródi férfimosdó falán (egy szó nem igaz abból a híresztelésből, hogy a Minardik idén nyolcszor akkorák lesznek, mint a többi kocsi, csak azért, hogy a Pomázi Petárda Művek hirdetése is elférjen rajtuk).

De álljunk már ki egy percre a bokszutcába!

Ki látott itt már autóversenyt? A Minardi (épp, mint a Jordan) a nettó lúzerek közé tartozik, az idei első teszteken köröket vert rájuk a mezőny és egy eltévedt Wartburg Tourist, meglehet ez utóbbival kéne javítani az országimázst, végtére is fiatalabb, mint Tony Curtis. Ki hiheti azt komolyan, hogy az ötödik körben a huszonharmadik helyről Palik László őszinte sajnálatára géphiba miatt kiállni kényszerülő B. Zs. majd öregbíti hírnevünk, s kamionszámra hozza haza a lóvét? Pillanatnyilag talán Gyurcsány egyedül. Bár ezek a szocik valahogy rá vannak gerjedve a Forma-1-re, hisz Horn Gyula annak idején a csillagot is lehozta az égről Ecclestonnak, hogy maradjál már minálunk, Bercikém, meglásd, nem bánod meg! A franc se tudja, honnan jön ez nekik, tán a hetvenes években, amikor fénykorukat élték (ők és a discofunky) státusszimbólumnak számított egy kiruccanás a zeltwegi futamra (hírlik, idén Kenyában is lesz verseny). Tessék mondani, láttak már egy női kajakdöntőt Szegeden? Pólót a harmadik kerületben?

Most mindenesetre olyas hírek szállingóznak a napisajtóban, hogy valami Mol-alvezér korábban üzleti versenytársa volt a Baumgartner családnak (hacsak nem mindketten a gyerekeikből akartak pénzt csinálni színes fénymásolóval), és ezért kekeckednek, vagy a Mol olajszíve inkább a Fideszhez kenyődik, amiért most keresztbe tennének a Gyurcsánynak - mit lehessen tudni. De nem is érdekes egyáltalán. Mindegy.

Inkább a metódus érdekes, megint.

Az adófizetők (állítólag csak kölcsönvett) forintjaiból már majdnem lett egy harmadrangú istállóban pilótánk, de a cél (rajt?) előtt bekavartak valakik valamiért, s így lehet, hogy nem lesz.

Ez a mi formánk.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.