Szex és nyugdíj – A Népesedési Kerekasztal javaslatáról

szerző
Sándor Judit
publikálva
2014/35. (08. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha a jogalkotó megbélyegzi, kipécézi a különféle okokból gyermek nélkül maradtakat, és nyugdíjukat jelentősen csökkenti, elvonja vagy későbbre tolja, úgy ezt az amúgy is sérülékeny réteget a legnyersebb biopolitikai erőszaknak teszi ki.

Képzeljük el a következőket!
A nem túl távoli jövőben járunk.
Egy étteremben a negyvenöt év körüli férfi az udvarlás hevében nála jóval fiatalabb partnerének azt súgja a fülébe, hogy gyerme­ket szeretne tőle, de mielőbb.
A nő elpirul. Mindig is vágyott gyerekre, tetszik is neki a férfi, és örül, hogy komoly udvarlója akadt. De hirtelen belenyilall a félelem: mi van, ha nem is őt akarja a férfi, hanem csak nyugdíjat? Képzeljük el azt a harmincon túli fiatal párt, akik már öt éve élnek boldog házasságban, de csak nem jön a gyerek! Egy napon a férj komoly arccal fordul hitveséhez. Szívem, tudod, hogy mennyire szeretlek, de sokat őrlődtem, és rájöttem: jobb lesz mindkettőnknek, ha öregkorunkban nem nyomorgunk. Jobb, ha most elválunk, én pedig találok egy termékeny nőt, még ha sosem fogom is úgy szeretni, mint téged. Kérlek, bocsáss meg nekem, nem én vagyok kegyetlen, hanem akik ezt az egészet kitalálták! Kívánom neked, hogy te is találj egy gyerekes özvegyembert, és akkor neked is jobb lesz!

false

 

Fotó: fortepan.hu

 

Következő képzeletbeli példánk az a 35 éves tanárnő, akit három éve hagyott faképnél a vőlegénye. Azóta nincs kedve randevúzni, férfira rá se tud nézni. Csak a hivatásának él – a jövő generációit neveli. Nemcsak az irodalmat szeretteti meg diákjaival, drámakurzusokat is szervez nekik. Ám egy ideje nem tud a gyerekek szemébe nézni, mert az jut róluk az eszébe, hogy neki, aki egy életen át több ezer gyermeket nevelt, most miattuk, mások gyermekei miatt kell majd a társadalom által megvetve, nyomorogva eltöltenie az öregkorát. Mardossa a szégyen és az önvád – hisz tanítványai nem tehetnek arról, hogy az ő eseménytelen szexuális élete, és nem 42 évnyi tanítói munkája szabja meg a nyugdíja mértékét. Ha férfi lenne, még várhatna pár évet, amíg újból nyitott lesz egy újabb kapcsolatra; még kiheverhetné az előző kudarcot, és megtalálhatná a szerelmet. Arra sosem lesz pénze, hogy lombikbébi-eljárásba fogjon – de ez amúgy is mindegy, egy rendelet mellékletébe nemrégiben még azt is belecsempészték, hogy petesejtjeit partner és betegség híján nem lehet előre lefagyasztani. Igazi csapdahelyzet. Egy ügyvéd ismerőse azt tanácsolta, perelje be az exvőlegényt, hiszen miatta szorult ki a reproduktív korból: három éve még jóhiszeműen bízhatott a saját gyermekben. Ez mostantól, az új nyugdíjrendszerben már nemcsak egyéni érzelmi sérelem, érvelt az ügyvéd, hanem komoly, sokmilliós anyagi kár is.

A tanárnő eltöpreng. A jogalkotó tán nem is boldog szülőket és gyermekeket akar, hanem hogy az emberek érzelmek nélkül, időben párosodjanak, és ne is nézzék, hogy hol, mikor, kivel? Talán akad olyan szülőpár is, aki kamasz gyermekével keveredik ádáz vitába, mert a kölyök nem akar tovább
tanulni, inkább zenekarokban
játszik, nem is rosszul – de nem akar egyetemre menni. A szülei
pedig válasz elé állítják: vagy elmegy a könnyű felvételt ígérő egyetemi juhászképzőbe, vagy ne számítson semmiféle örökségre, sőt, ne is lássák többet. Mégiscsak a szülei nyugdíjával játszik a felelőtlen semmirekellő, ha a zenélést választja az egyetem
helyett!

*

Ilyen és még ennél is cifrább konfliktusok keletkeznek, ha a Népesedési Kerekasztal népességtenyésztési elképzelései valóra válnak a nyugdíj és a szex összekapcsolásáról. (A javaslatról lásd korábbi interjúnkat: „Kivetettünk egy gyerekesedési adót”, Magyar Narancs, 2014. augusztus 14.) Ezek az embertelen helyzetek mérgezhetik meg párok, családok, nők, férfiak, gyermekek, öregek és fiatalok, meddők, özvegyek, hivatásuknak élők mindennapjait, mert a legbelsőbb testi intimitásuk világában zsarolták meg őket.

És a zsarolás nem csekély. Magyarországon a szűk gazdag elitet leszámítva senki nem képes arra, hogy saját forrásból váltsa ki a fizetés után évtizedekig befizetett járulékot. A nyugdíj a végigdolgozott élet után, a legelesettebb korban ad támaszt, akkor, amikor mással már nem pótolható.
A magánnyugdíj beolvasztása után nem várhatjuk, hogy bárki is bízzon egy hasonló konstrukcióban, de a rendelkezésre álló fedezet amúgy is kicsi, a kettős elvonást nem sokan bírnák. A gyermekesek még reménykedhetnek valamelyest gyermekeik támogatásában (mellesleg ezt az alaptörvény nem is bízza a gyermek jóérzésére, hanem elő is írja számára), de akinek valamilyen okból nem lett, nem lehetett gyermeke, vagy a gyermeke meghalt, csak a nyugdíjára számíthat.

Ha a jogalkotó megbélyegzi, kipécézi a különféle okokból gyermek nélkül maradtakat, és nyugdíjukat jelentősen csökkenti, elvonja vagy későbbre tolja, úgy ezt az amúgy is sérülékeny réteget a legnyersebb biopolitikai erőszaknak teszi ki. Azt üzeni nekik, hogy ők kevésbé értékes tagjai a társadalomnak. Ez a rendszer megalázná a gyermekeseket is, mert legbelsőbb magánéletükbe lép be kényszerítő erővel.

Márpedig a társadalom szövete gyerekesekből és nem gyerekesekből, egyedül élőkből és párokból áll. Fiatalokból és öregekből, anyákból, apákból, nagynénikből, nagybácsikból, nagyszülőkből, akik változatos módokon segítik egymást. Soha nem hallottam még gyermektelent panaszkodni mások gyese, gyede miatt, és ez így is van rendjén. Nem firtatjuk, kinek miért alakult az élete úgy, ahogy alakult. A reprodukció és a vele szorosan összefüggő sze­xua­litás az intimitás, a legbensőbb magánéleti szféránk része. Ezt még Magyarország alaptörvénye is kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.”

A magánéleti szféra háborítatlansága, méltóságának elismerése civilizációs fokmérő, s egyben az emberi jogok helyzetének indikátora is. Az alacsonynak tartott születésszám, a hosszú nyugdíjasidőszak vagy a nyugdíj fedezetéül szolgáló, korábban járuléknak nevezett befizetések csökkenése miatti aggodalom indokolt. Lehet és kell stratégiát kialakítani e kérdések kezelésére, leginkább a befizetések láttatásával, ellenőrzésével, alternatívák biztosításával. Csak egyet nem lehet: hazudni, és a rosszul irányított rendszer működésképtelensége miatt testi vagy más sorsbeli jegyek alapján bűnbakokat kijelölni.

A rendszerváltás utáni években elmaradt a szociális ellátó- és a nyugdíjrendszer forrásainak felmérése és e források feltárása az állampolgárok előtt. A nyugdíjat a mindenkor hatalmon lévők „osztották”, „növelték”, „elvették” vagy „csökkentették”. Így adódhatott az a téves képzet, amely tagadja, vagy legalábbis hitetlenkedik, hogy a befizetett járulékoknak, adóknak köze volna a nyugdíj kifizetésére rendelkezésre álló összeghez. Pedig a nyugdíjrendszer működtetése a szabályozó állam és az egyén közötti legnagyobb bizalomra épül. Az, aki öregségi nyugdíjat kap, az élete munkája során hónapról hónapra befizetett járulékok gyümölcseit élvezi. Időskorban talán a legsérülékenyebb az ember. A humánus társadalom fokmérője, hogy miként bánik az öregekkel, akik aktív éveikben fenntartották, működtették e társadalmat. A legelesettebb pedig az a magára maradt idős ember, akinek nem lehetett gyermeke, vagy gyermeke meghalt, ő pedig megözvegyült. Az aktív munkavállalók járulékaikkal, adóikkal segítik az anyasági, gyermekgondozási ellátásban részesülőket. Így működik a társadalom.

Az alaptörvény szerint Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. A 2011. évi CLVI. törvény a társadalombiztosítási járulék helyébe egy új adónemet léptetett: a szociális hozzájárulási adót. Ez mértékét, alapját, teherviselőit tekintve megegyezik a társadalombiztosítási járulékkal, így sokaknak elsőre fel se tűnt, hogy valójában korszakos váltásról volt szó. Ugyanis ezen adó befizetése után nem jár automatikusan szolgáltatás, azaz nyugdíjfolyósítás. Ez az átnevezés nyitotta meg annak a lehetőségét, hogy épp a járulékot becsületesen fizető bérből és fizetésből élők váljanak nyugdíjuk szempontjából kiszolgáltatottakká. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvénybe pedig bekerült egy új elv, amely szerint a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően „a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társadalombiztosításra való jogot nem keletkeztet.” Ezután már csak az állami nyugdíjkalandorokon múlik, hogy kinek osztogatnak e javakból.

*

A humánus népesedéspolitikának nemcsak a születésszám a fontos jellemzője, hanem az is, hogy miként bánik a távozóban lévő emberekkel. Sorsukra hagyja-e őket, megalázza, feleslegesnek nyilvánítja vagy megbecsüli őket. Mert nemcsak az számít, hogy hány gyerek születik, hanem az is, hogy a gyerekekből hány boldog idős ember lesz, aki nem a társadalomból kiszorítva, magát felesleges tehernek érezve várja a halált. Az ő sorsuk lesz a minta, az irányadó: abban a társadalomban lesz érdemes élni, ott lesz kedvük a családoknak a gyermekvállalásra, ahol az ifjabb generációk azt látják, hogy a nagy­papa boldogan, mosollyal az arcán távozott közülük.

Magyarországon óriási a hiány az egymás iránti szolidaritásból. Ezt az együttérzést a jogrendszernek éppenséggel nem csökkentenie, hanem táplálnia kéne. Az anyaság, gyermekvállalás támogatásával, a részfoglalkoztatás lehetőségével is – de semmiképpen nem az egészségük, sorsuk, helyzetük miatt megkülönböztetett idős emberek elleni súlyos szankciókkal.

szerző
Sándor Judit
publikálva
2014/35. (08. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 42 vnkbl
    vnkbl
    2014. szeptember 19., péntek 12:22
    Kedves Cyrano,
    valóban kezd a vita kissé meddővé válni, ill. elkanyarodni. Az eü kapcsán annyit pontosítanék, hogy nekem kellenek a gyógyszerek, nem a magzatnak kellettek, ott csak azt akartam írni, hogy egy hálapénzzel nem különösebben tömött orvosnő (ami relatív, mert 30-30 ezer szülésekkor + konzultáció csak magánrendelésen) már rögtön nem siet a költségvetést vizsgálatokkal + szabadságra kiírással (azaz segélyfolyósítással) terhelni, bár ez utóbbit aztán egy ismerős ismerőse orvos felírta.
    Az egészségügyről hosszan tudnék vitázni, közelebbi tárgyi tudás nélkül. A kutya valahol ott van elásva, hogy akik döntenek viszonylag nagy összegű kifizetésekről (orvosok), akik ebben egyáltalán nem ellenérdekeltek, az igénybe vevőkről nem is beszélve. Így aztán csak pisloghattunk, hogy pl. a 3. gyerekem abszolút komplikációmentes 2007-es születésekor hogy számlázhat a kórház 600 ezer fölötti összeget. (Mert ezt legfeljebb valami távoli hivatal vitathatja, de ha megteszi, az orvosok tüzet fújnak rá a betegeknek.Hogy ők milyen angyalok lennének, de ez a gonosz OEP/miniszter, stb...) Kihasználják, hogy a munka és a szükséges körülmények érdemi megítéléséhez komoly orvosi szaktudásra lenne szükség, az információs asszimmetriát pedig teljesen természetes módon saját helyzetük javítására használják. (Más is használná, csak nincs rá lehetősége.)
    Ja, racionalizálni lehetne úgy is, hogy a rákbetegek kezelése és más effélék még megmaradjanak. Nekem már az is megfelelt, hogy a vizitdíj alkalmazásakor nem kellett akkora sorokat várjak, mire a háziorvos színe elé kerülök.
    Azt pedig, remélem, senki nem fogja félreérteni, hogy 210%-os önrészt írtam, természetesen 10%-ot akartam. Nem feltétlenül minden esetben, de sokféle igénybevételre igen.
  2. 41 grrr
    grrr
    2014. szeptember 19., péntek 10:50
    Kedves Cyrano!

    Tartsa magát a fogadalmához! Ezzel engem sok mindentől megkímél.
  3. 40 Cyrano
    Cyrano
    2014. szeptember 19., péntek 09:43
    grrr, kicsi nyuszifül, hogyan akar maga vitázni, ha vita alapját képező fogalmakkal sincs tisztában?
    Többször megfogadtam (ahogy a többiek is ehelyt), hogy nem vitázom önnel. De én vagyok a Mazo Pisti.:( Igyexem leszokni . :D
  4. 39 Cyrano
    Cyrano
    2014. szeptember 19., péntek 09:41
    Kedves vnkbl:

    Védőnő-orovos-vizsgálatok: tudja a szülés évszázadokon át természetes dolog volt, a legkevesebb vizsgálatot, gyógyszert tartom én is szükségesnek, a baba érdekében. (Bár nem vagyok orvos, lehet, hoyg tévedek.)

    A társadalombiztosítás szolidaritás alapú, tehát mindenkinek ugyanaz jár, függetlenül a befizetéstől. (Valamint mindenkinek a saját élete a legdrágább.)
    Hogyan követelhet ön szolidaritást (sőt többletjövedelmet) valami olyanért, amit önként vállalt, ha nem fogadja el, hogy szolidaritás illeti meg azt, aki egy kéretlen, súlyos betegséggel küzd (rák, keringési zavarok stb.), ráadásul csak alacsonyabb jövedelme alapján (tehát nehezebb élethelyzet) nem tudott többet befizetni a tb kasszába?
    Azt hiszem, én itt adom fel a vitát.
  5. 38 vnkbl
    vnkbl
    2014. szeptember 19., péntek 09:16
    Kedves Cyrano,
    látom, kezdünk kicsit félresiklani a fő témához viszonyítva. MNYP: igen, a felhalmozási időszakban örökölhető, bár az már kérdés, mi a jobb: ha idő előtti halálom esetén örökli az örökösöm, vagy ha a meghaltakét felosztják a többi pénztártag között, amely esetben, ha megélem a nyugdíjazást, a saját befizetéseim + azok hozamánál kicsit nagyobb az egyenlegem. Folyósítási időszakban már nyilván nem lett volna örökölhető semmi, elvégre a járadékszolgáltatás biztosítási alapon működik. (Mindez csak feltételes módban, mert, mint említettem, erre tustommal nem volt még jogszabály kidolgozva.)
    EÜ: én ugyan csak annyira vagyok ügyfél, hogy gyógyszereket írnak fel, de mondjuk szüléskor kicsit közelebbi kapcsolatba is kerültünk, és megtapasztaltuk, hogy a pesti nőgyógyász egyrészt semennyi szabadságra nem írta ki a párom (pedagógus, augusztus 30-án szülte az elsőt, a másik kettőt pedig úgy, hogy még nem telt le a gyes), másrészt a vidéki védőnő által kiírt vizsgálatok jó részét kihúzta, mert a párom tök egészséges, és ne terheljük ilyesmivel a költségvetést. Vagyis, igenis sok múlik az orvosokon olyan téren, egy-egy páciens mennyire terheli meg a költségvetést. De nem véletlenül alkalmazzák az üzleti biztosítók a min. 10% önrészt. Most a beteg érdekelt, hogy minél több vizsgálatot végezzenek rajta, mert neki semmibe nem kerül; ha fizetne 210% önrészt, mindjárt változna a hozzáállása. Ja, hogy sokaknak nincs pénze? Már bocs, de a mindenkori fizetés elvben a társadalmi hasznosságot mutatja. Ha teljesen természetes az, hogy az egyik embernek havi 100 ezret ér a teljesítménye, a másiké pedig milliós összeget, akkor miért kell az előbbinek jogot adni arra, hogy élete végéig ingyen vegyen igénybe milliós összegeket érő szolgáltatásokat.
    Felsőfokú: az MIT és a büfé-ruhatár szak különbségével egyetértünk, álláspontom viszont továbbra is az, hogy ezt a kérdést közvetlenül, a felsőoktatást szabályozásakor kell rendezni, nem a nyugdíjszolgáltatás szabályozásakor. Külföldre távozás, elhalálozás, megrokkanás, stb. szerintem ne számítson, a szülő megtette a magáét.
    Ami a 8 osztályos milliomos vállalkozót és a naplopó értelmiségit illeti: ez a probléma akkor lenne kiküszöbölhető, ha összekötnénk a gyermeki közteherviselés mértékét a szülői nyugdíjjal. Nem is rossz ötlet! Bár ez már nem annyira KÖZteherviselés... De egyébként, bár van ilyen, jellemzően a diplomások kicsit magasabb járulékokat fizetnek, mint a 8 osztállyal bírók.
  6. 37 grrr
    grrr
    2014. szeptember 19., péntek 07:51
    Azt képzeltem, hogy képes lesz összevetni a dátumokat és levonja azt a következtetést, kedves Cyrano, ami az orra előtt van. H.Á. 2008-ben volt miniszter, a másik cikk 2012-es állapotokról szól.
  7. 36 Cyrano
    Cyrano
    2014. szeptember 18., csütörtök 20:22
    Az a baj, nyuszifül, hyyg értelmezni kellene tudni a a szöveget.
    Ugyanis ez nem ukránokra, oroszokra, hottentottákra , sőt pirézekre pláne nem vonatkozik, hanem HATÁRON TÚLI MAGYAROKRA.
    Valamint ADHATÓ és nem kötelező. Kérelmezni kell.
    Ez pedig a világ összes országában így van.
    Ismerős az US-ban kapott infarktust. Az orvosi ellátás-műtét 55 millába került. (A biztosítás nem fedezett ekkora összeget.) Kérelem - elbírálás - nem kellett fizetnie
  8. 35 grrr
    grrr
    2014. szeptember 18., csütörtök 19:37
    "És ezzel még koránt sincs vége az osztogatásnak! Rengeteg ingyenes juttatást adunk az ukránoknak, mindenféle szociális ellátásokat, úgy mint ingyenes egészségügyi ellátás, kedvezményes árú gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök. A Horváth Ágnes nevével fémjelzett miniszteri rendelet értelmében a határon túli magyarok számára többek között a daganatos betegségek diagnosztikáját, az idegsebészeti, szemészeti, fülészeti és gégészeti műtéti beavatkozásokat támogatja az állam. Mindemellett a nem megfelelően ellátott csonttörést követő korrekciós műtéteket és például pacemaker beültetését is fizeti a hazai biztosító. Nem beszélve a kultúra és oktatás területéről, ahová sok milliárdot fizetünk."
  9. 34 grrr
    grrr
    2014. szeptember 18., csütörtök 19:34
    "És ezzel még koránt sincs vége az osztogatásnak! Rengeteg ingyenes juttatást adunk az ukránoknak, mindenféle szociális ellátásokat, úgy mint ingyenes egészségügyi ellátás, kedvezményes árú gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök. A Horváth Ágnes nevével fémjelzett miniszteri rendelet értelmében a határon túli magyarok számára többek között a daganatos betegségek diagnosztikáját, az idegsebészeti, szemészeti, fülészeti és gégészeti műtéti beavatkozásokat támogatja az állhttp://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/ukran-nyugdijasok-tomegesen-lepik-at-a-magyar-hatartam. Mindemellett a nem megfelelően ellátott csonttörést követő korrekciós műtéteket és például pacemaker beültetését is fizeti a hazai biztosító. Nem beszélve a kultúra és oktatás területéről, ahová sok milliárdot fizetünk."

    Ebből a cikkből való a részlet:

    http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/ukran-nyugdijasok-tomegesen-lepik-at-a-magyar-hatart
  10. 33 grrr
    grrr
    2014. szeptember 18., csütörtök 19:22
    http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/Beregovo/hu/Konzuliinfo/eum_rendelet.htm

    Kissé kacifántos. Jó bogarászást kedves Cyrano!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kultúrharcok
Bajban a Müszi és a Snétberger-központ
Médiahatóság és versenyhivatal
Hogyan asszisztáltak a médiapiac letarolásához?
Ripp Zoltán írása
Újrajátsszák 2014-et
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs