Török Gábor (monográfia)

  • Tamás Gáspár Miklós
  • 2017. augusztus 3.

Publicisztika

Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor éppen mit gondol.

Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor – akiről én sose hallottam tavalyig, és aki sokak szerint politikai elemző – éppen mit gondol. Török Gábor elképesztően nagy rajongótáborral (nem olvasótáborral, hiszen ő nem ír) rendelkezik, és – mint ilyen – fölhívja magára a társadalombírálat figyelmét, hiszen az egyik leghatásosabb közszereplő. Véleménye jelentős. Kifejezi és befolyásolja sokak preferenciáit. Megkérdeztem a népszerű internetes portál szerkesztőjét, miért számol be Török Gábor legkisebb moccanásáról, válasza: mert Török Gábor puszta neve sok ezer kattintást jelent perceken belül. Ennek a jeles embernek érdemes utánanézni. Tűvé tettem az internetet, és immáron tájékoztatni tudom a nyájas olvasót Török elemző – csakugyan fontos – fölismeréseiről, amelyeket az alábbiakban foglalhatunk össze.

• Ha az ellenzék nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor valószínűleg elveszti a választásokat.

• Ha a Fidesz–KDNP nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor vagy koalíciós kormányzásra kényszerül, vagy valami másra.

• Orbán Viktor jól érti a magyar választó pszichológiáját, amit az bizonyít, hogy megnyerte a választásokat. Igaz, hogy annak idején Gyurcsány Ferenc is megnyerte a választásokat, de az már régebben volt, ez is bizonyítja, hogy Gyurcsány Ferenc nem érti a magyar választó pszichológiáját.

• Az Európai Unió népszerű Magyarországon, ugyanakkor az Európai Uniót gyűlölő Orbán-rezsim is népszerű Magyarországon. Ennek az a magyarázata, hogy az Európai Uniót sokan kedvelik Magyarországon, habár ugyanakkor Orbán Viktort is sokan kedvelik Magyarországon. Ez jellemző – nyilatkozta a hírügynökségeknek Török Gábor.

• A magyar választót egyáltalán nem érdeklik az ideológiai kérdések, ugyanakkor az ideológiailag meghatározott politikai „oldalak” és „táborok” között nincsen „átjárás”. Ennek az az oka, hogy az „embereket” a megélhetés konkrét problémái foglalkoztatják, azonban a gazdasági realitások egyáltalán nem számítanak a választóknak, akiket csak az ideológiai elfogultság motivál. Ezért „a pártoknak” mindenekelőtt a gazdasági programjukkal kell a közvéleményhez fordulniuk – és abba kell hagyniuk a meddő ideologizálást –, ami persze a legcsekélyebb érdeklődést se váltja ki az állampolgárokból, akiket vagy a hagyományos nacionalizmus lelkesít, vagy az „európaiság” – ezeket a szlogeneket azonban a többség halálosan unja.

• A „bal” és a „jobb” közötti régi különbség teljesen elavult, az égvilágon senkit se inspirál, és „nincs is semmi mondanivalója a huszonegyedik század számára”, ennek folytán teljesen átalakult a politikai küzdelem, amely leginkább a baloldal és a jobboldal elkeseredett harcát jelenti – ezt azonban meghaladta az idő. A „baloldal” és a „jobboldal” között semmilyen lényeges különbség nincs ma már, éppen ezért különös, hogy ellentéteik kibékíthetetlenek – amit csak az nem ért meg, aki nem ismeri a magyarországi társadalmat.

• Mindenkinek elege van belőle, hogy az értelmiségiek belebeszélnek a politikai vitákba, amelyeknek az alacsony színvonala világosan jelzi a finnyás értelmiségiek fájdalmas hiányát.

• A labdarúgás roppantul népszerű Magyarországon, ennek következtében minden, ami a labdarúgással kapcsolatos, roppantul népszerű Magyarországon, kivéve a magyar labdarúgást, amely roppantul népszerűtlen Magyarországon. Ha viszont jobb lenne a futball Magyarországon, mint amilyen most Magyarországon, akkor a magyar futball is népszerűbb lenne Magyarországon, mint amennyire most népszerű Magyarországon. Mert most sajnos nem népszerű.

• Az internet kikészítette a televíziózást a mai világban. Ennek ellenére a kormányzat arra törekszik, hogy kezébe kerítse a magyarországi televíziókat. Vajon miért? Azért, mert – szemben az elterjedt divatos frázisokkal – a tévé a médiavilág középponti eleme Magyarországon és egész Európában, ennek folytán „leuralása” (?!) a politika legerősebb fegyvere. Ez a politika azonban öngyilkosságot követ el, ha figyelmen hagyja a digitális-szociális médiákat, amelyek mellett eltörpül a televíziók jelentősége, amelyet nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.

• Nem vitás, hogy 2018-ban más lesz a helyzet, mint 2014-ben volt. Mi a lényegi különbség? Az, hogy ezúttal a Fidesz–KDNP szeretné megőrizni a hatalmát. Ezt a hatalmat akkor is, most is (1) törvényhozási, szabályozási, közigazgatási eszközökkel, (2) szociális „jótéteményekkel” és (3) paranoid propagandával kívánta és kívánja megőrizni. Ez a különbség – no meg az ellenzék ügyetlensége, hogy elveszítette a nyilvánosságot, amelyet oly módon vettek el tőle, hogy nem is védekezhetett.

• Legyünk realisták: mindenféle önáltatás nélkül be kell látnunk, hogy a Fidesz–KDNP megnyeri a legközelebbi választásokat, vagy nem. Ezek után vagy képes a megosztott ellenzék egységkormányt alakítani, vagy se. Vagy koalícióra lép valamelyik ellenzéki párt a Fidesszel, vagy se. Vagy elvárja ezért cserébe, hogy Orbán Viktor ne legyen miniszterelnök, vagy se. Ez mindenképpen bekövetkezik, semmi kétség.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.