A fideszes mintavárosból ellenzéki mintaváros lett

  • Virág Andrea
  • 2018. február 27.

Liberális szemmel – Republikon

A választások kimenetelével kapcsolatban eddig sem pesszimista ellenzéki szavazók számára a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás újabb megerősítése annak, hogy áprilisban a Fidesz legyőzhető.

Az elmúlt időszak magyar politikájának talán legnagyobb meglepetése volt az, hogy a vasárnap megrendezett hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson Márki-Zay Péter a leadott szavazatok 57 százalékának megszerzésével, 16 százalékponttal legyőzte a szavazatok 41 százalékát megszerző Hegedűs Zoltánt.

A meglepetés oka és az eredmény legfontosabb eleme nem az, hogy a Fidesz vereséget szenvedett, hanem az, hogy mindez egy fideszes fellegvárban történt. Lázár János városában az 1990 óta megrendezett polgármester-választásokon nemhogy senki nem tudta legyőzni a Fidesz által támogatott jelöltet, de még megszorongatni sem sikerült.

Ugyanígy a helyszín az oka annak, hogy az eredmény aggodalomra adhat okot a Fidesz és a jobboldali közvélemény számára. A 41 százalékos eredmény nem önmagában gyenge, hanem abban a városban nagyon gyenge, ahol a Fidesz jelöltje 2014-ben 61 százalékkal nyert. Ez azt jelenti, hogy négy éve a Fidesz csaknem másfélszer olyan erős volt Hódmezővásárhelyen, mint országosan, ami alapján most a szavazatok akár 70 százalékának megszerzésére is számíthatott.

A várható és a valós eredmény különbségének oka részben lehet az, hogy meglepően nagy mértékben átalakult a város lakosainak politikai gondolkodása, de ami valószínűbb és fontosabb, hogy a közvélemény-kutatások talán a vártnál nagyobb mértékben is felülmérhetik a kormánypárt támogatottságát, ez pedig azt jelenti, hogy

a Fidesz a 2014-esnél rosszabb eredményre számíthat az áprilisi választásokon.

Ugyan az időközi választásokból az országgyűlési választásokra való következtetésekkel óvatosan kell bánni, mégis elmondható, hogy a sokak által az áprilisi választások főpróbájaként emlegetett időközi választásnak fontos üzenete van mind a választók, mind a pártok számára. Persze ezek nem teljesen különíthetőek el, azonban a hétvége tapasztalatainak más-más aspektusa lehet fontos a választóknak, illetve a pártoknak.

Három tanulság a választók számára:

  1. A hétvégi eredmény megerősítheti a választókban azt, hogy a Fidesz legyőzhető, ráadásul olyan kerületekben is legyőzhető, ahol a korábbi eredményekből nem feltétlenül lehet erre következtetni. Ugyanakkor azt is láthatják a választók, hogy a Fidesz legyőzésének megvannak a világos feltételei.

  2. A vasárnapi eredmény is bizonyíték arra a sokszor hangoztatott jelenségre, hogy a magas részvételi arány önmagában jó az ellenzéknek. A választók láthatják és megérthetik, hogy a hódmezővásárhelyi siker oka az, hogy több ellenzéki szavazó lett, nem pedig az, hogy kevesebb kormánypárti. Ez erősítheti a választókban, hogy érdemes elmenni szavazni, még akár olyan választókerületekben is, ahol a Fidesz hagyományosan jóval erősebb az ellenzéknél.

  3. A Fidesz legyőzéséhez az egyéni kerületek megnyerésén át vezet az út, a kerületek megnyeréséhez pedig arra van szükség, hogy a kormányellenes szavazók egy irányba szavazzanak. Ez persze egyszerűbb akkor, ha az ellenzéki pártok közti megállapodásoknak köszönhetően egyértelművé válik a legesélyesebb kihívó személye, de nem ez az egyetlen lehetőség. Az időközi választások eredményeiből látszik az, hogy a választók megértették a választási rendszer működését, és a hódmezővásárhelyi eredmény is arra ösztönözheti őket, hogy megkeressék a legesélyesebb ellenzéki jelöltet és akár a kormányváltási szándékukat a pártszimpátiájuk elé helyezve más párt jelöltjére szavazzanak. Sokszor úgy gondolunk a hétvégi hódmezővásárhelyi időközire, mint ahol egy kihívója volt a fideszes jelöltnek, de nem szabad elfeledkezni a nemrég még MSZP-s, a hétvégén már függetlenként induló Hernádi Gyuláról, aki végül a szavazatok kevesebb, mint 1 százalékát szerezte meg.

Három tanulság a pártok számára:

  1. Az ellenzéki pártok képesek mozgósítani a szavazókat. A magas részvétel egyértelműen az ellenzéki szavazók mozgósításának a következménye, és ennek kulcsfontosságú szerepe lehet áprilisban is. Hódmezővásárhelyen nem azért sikerült legyőzni a Fidesz jelöltjét és nem azért van ekkora különbség a 2014-es eredményekhez képest, mert kevesebb választó szavazott a kormánypárt jelöltjére, hanem mert jóval többen szavaztak Márki-Zayra, mint 2014-ben az összes ellenzéki jelöltre összesen. Az ellenzéknek tehát mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jelenleg meglévő szavazóik, valamint a konkrét pártkötődéssel nem rendelkező, de kormányváltásban reménykedő választók elmenjenek szavazni.

  2. Működik az átszavazás. Ahogy több korábbi időközi választásból, úgy a hódmezővásárhelyiből is az látszik, hogy a Fidesz legyőzésének érdekében a választók hajlandóak átszavazni más párt jelöltjére. Hódmezővásárhelyen nem beszélhetünk pártszínekben induló jelöltekről, de látszik az, hogy a baloldali szavazók is az ugyan függetlenként induló, de jobboldali Márki-Zayra szavaztak, nem pedig a szintén függetlenként induló, de baloldali Hernádi Gyulára. Ez fordítva is működik és működhet majd április 8-án, tehát adott esetben a Jobbik szavazói ugyanígy átszavazhatnak egy baloldali jelöltre. A kisebb pártok számára pedig fontos tanulság lehet, hogy hiába van helyben hiteles jelöltjük, ha van egy nála esélyesebb kihívó, akkor a választók az esélyesebbre fognak szavazni.

  3. Nincs esélytelen választókerület. Nyilván vannak az ellenzék számára könnyebben és nehezebben nyerhető körzetek, a pártoknak pedig érdemes a nyerhetőbbekre koncentrálni, de nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy hol van esély legyőzni a Fidesz jelöltjét. Kutatási adatok alapján a Fidesz jelöltjének győzelmére lehetett számítani, ennek ellenére Márki-Zay Péter egy helyben jó és erős jelölt fölényes győzelmet tudott aratni.

Összességében a hétvégi választás a vártnál nagyobb szerepet tölt be a választási kampányban. Az ellenzéki szavazók optimizmusának erősítésén túl biztosan hatással lesz (már van is) a pártok stratégiájára és az együttműködésekről szóló tárgyalásokra is, éppen ezért szólalt meg minden párt a választás másnapján a visszaléptetések kapcsán. Az LMP és a Momentum pedig nehéz helyzetbe került, egyre inkább elvárássá válik, hogy tárgyaljanak az egyéni választókerületi együttműködésről. Nem véletlenül látunk egy előremenekülést az LMP részéről, és nem véletlenül szólalt meg a Momentum sem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.