Május 24-én, az elmúlt vasárnap a települési önkormányzatokban és a 17-ből 13 autonóm régióban tartottak választásokat Spanyolországban. A kormányzó PP (Néppárt) továbbra is a legtöbb szavazatot kapta (27%), de akárcsak a második helyen végzett szocialista PSOE, sok szavazatot veszített 2011-hez képest. Míg négy évvel ezelőtt a Franco-rendszer utáni demokratikus időszak két meghatározó pártja a helyhatósági választásokon a szavazatok 65%-át szerezte meg, ez most csupán 52% volt. A harmadik legtöbb szavazatot a „jobboldal Podemosának” tartott Ciudadanos (Állampolgárok) párt kapta. A katalán gyökerekkel rendelkező párt a tavalyi európai parlamenti választásokon még csak 3,16%-ot szerzett, de egy év alatt több közvélemény-kutatás szerint is beérte a Podemost. A Ciudadanos is sikeresen használja a közösségi médiát, új stílust képvisel és elkötelezett a közélet megtisztítása, a korrupcióval szembeni erőteljes fellépés terén. A Podemosszal ellentétben azonban gazdasági kérdésekben liberális, három képviselőjük is az ALDE sorait erősíti az Európai Parlamentben.
| ||
A hazai baloldali pártok és a civil kezdeményezések is érdeklődve figyelik a Podemos eredményeit. Sokak számára az új baloldali párt mintaként szolgálhat a hazai baloldal megújítására. Mint ismert, a Podemos a gazdasági válság után megjelenő, a megszorítások, a korrupció és a munkanélküliség ellen tüntető mozgalomban gyökerezik. A mozgalom nyitánya egy tüntetéssorozat volt 2011. május 15-én, ezért hívják 15M mozgalomnak, de nálunk talán elterjedtebb az Indignados (felháborodottak) megnevezés. A baloldali megújulást szorgalmazók számára ígéretesek azok az eredmények, amelyeket az új erők Barcelonában, illetve Madridban elértek. Barcelonában Ada Colau, a Barcelona En Comú (Barcelona Közösség) szóvivője lett az új polgármester. Az új városvezető a jelzáloghitelesek, kilakoltatottak mozgalmának aktivistája, a jelölő szervezetet pedig szintén egykori 15M aktivisták alapították. Madridban az Ahora Madrid jelöltje, Manuela Carmena visszavonult bíró és aktivista lehet a polgármester, amennyiben megszerzik a szocialista PSOE támogatását. A baloldali koalíció jelentőségét az adja, hogy Madridban 25 éve a jobboldal kormányoz.
Miközben a PP 2,5 millió szavazatot vesztett, abból nem tudott profitálni a PSOE, amely maga is 700 ezer szavazattal kapott kevesebbet. A jobboldal népszerűségvesztésének nyertese tehát nem a váltópárt (a PSOE), hanem a rendszerkritikus Podemos. A kérdés, hogy az új baloldali párt hajlandó-e szövetségre lépni a korrupt rendszert megtestesítő PSOE-val. Madridban a baloldali összefogás a feltétele Manuela Carmena polgármesteri székének, de a megegyezés korántsem magától értetődő. A márciusban szavazó Andalúziában még mindig nem tudtak megegyezni a miniszterelnök személyéről. Bár a PSOE kapta a legtöbb szavazatot, nem szerzett abszolút többséget, és jelöltjük, Susanna Díaz beiktatása nem lehetséges a Podemos támogatása nélkül. A két párt közeledését elősegítheti ugyanakkor, hogy a Podemos sem képvisel már olyan radikális irányt, bizonyos szakpolitikai kérdésekben puhult az álláspontjuk – lásd a táblázatot:
| ||
Antonio Álvarez spanyol mozgalomkutató szerint azonban a Podemos jelentőségének csökkenését mutatja, hogy sok helyen nem önállóan, hanem választási platformok tagjaként vett részt a választásokon. A 15M mozgalomból kinövő politikai erők nem fogják elveszíteni jelentőségüket, azonban más felállásban tevékenykednek majd. Másrészről a követelések felpuhulása is a Podemos gyengülését vetíti előre. Juan Carlos Mondero politológusprofesszor, a párt egykori második embere a jobbratolódás miatt távozott áprilisban, ami gyengítette a Podemos helyzetét a baloldalon. Álvarez szerint az autonóm régiók szerepe, a nacionalizmus kontra regionalizmus súlya szintén nem kedvez a Podemosnak, gyengíti állami szinten.
A spanyol baloldal jövője tehát egyelőre nem írható le úgy, mint az újak diadala a régi korruptak felett. Egyrészt a PSOE is változtathat a politikáján decemberig, másrészt az új kihívók körében is lehetnek még addig olyan szakpolitikai és szervezeti változások, amelyek alapjaiban befolyásolhatják a végeredményt. A spanyol baloldal pártjai megtalálhatják az együttműködés új formáit is, de a pragmatizmus és az elvhűség által gerjesztett kibékíthetetlen konfliktusok lehetőséget adhatnak akár a Ciudadanosnak is. A 2015-ös spanyol parlamenti választás azonban mindezzel együtt sok tanulsággal szolgálhat majd a szerepüket kereső és súlyukat mérő hazai régi és új baloldali pártoknak, mozgalmi aktivistáknak is.
