A kormány múlt hét pénteken úgy döntött, hogy a bolognai rendszer felülvizsgálataként megszüntet egyes szakokat, többek között a nemzetközi és a társadalmi tanulmányokat. Érthetetlen a bejelentés tartalma és módja, hiszen a kormánynak tisztában kellett volna lennie a várható hallgatói reakciókkal. Akik követték a három évvel ezelőtti hallgatói tüntetéseket, azok jól tudják, hogy a mindkét képzést indító ELTE Társadalomtudományi Kara (TÁTK) volt a tiltakozások egyik központja a Bölcsésztudományi Kar Múzeum körúti kampusza mellett. Sok szociológus hallgató vett részt a tüntetések megszervezésében, a viták moderálásában, a mozgósító munkában. A tüntetések során több, a sajtónak nyilatkozó és ismertté vált fiatal éppen az ELTE TÁTK hallgatója volt. Ez a kör tehát komoly tapasztalatokkal rendelkezik a tüntetésszervezés terén, amely tudást később a lakhatási mozgalomban (A Város Mindenkié) és a 2014. őszi kormányellenes tüntetéseken használták fel. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a nagy fővárosi egyetemek közül éppen ezen a karon koncentrálódik az Orbán-kormány fiatal baloldali ellenzéke. Tegyük hozzá, ez nem jelenti azt, hogy szimpatizálnának a baloldali ellenzéki pártokkal, különösen azokkal nem, amelyek – értelmezésük szerint – maguk is felelősek a rendszerváltás kudarcáért.
| ||
A mostani bejelentés azon nyomban aktivizálta azokat a hálózatokat, amik az említett 2011–12-es tiltakozási hullám során épültek ki. Nem kell újra kitalálni a tiltakozási formákat, a bázisdemokratikus kommunikációs és döntéshozatali módszereket. Ilyen a fórum, egy kollektív döntéshozatali forma, amit a koncepció bejelentése utáni hétfőre hirdettek meg a szervezők. 2011-ben egy fórum után döntöttek úgy a hallgatók, hogy az utcára vonulnak, és végül lezárták a Lánchidat. A fórum során a résztvevők speciális kézjelekkel fejezik ki ellenvetésüket, egyetértésüket, amit egy moderátor összegez. Magát a műfajt a hallgatók az amerikai Occupy és a spanyol Indignados mozgalomtól vették át. (Ez utóbbi volt az, amelyikből az utóbbi időben oly sokat emlegetett Podemos párt kinőtt.)
Nem lehet előre tudni, hogy elkezdődik-e a három évvel ezelőttihez mérhető tüntetési hullám, hiszen nem a teljes felsőoktatást érintő átalakításról van szó, mint amilyen pl. a hallgatói szerződések (röghöz kötés) ügye volt. Másfelől akkor olyanok is részt vettek a tüntetéseken, akiket közvetlenül nem érintettek volna a felmenő rendszerben bevezetésre tervezett változtatások, csupán szolidárisak kívántak lenni az utánuk jövőkkel; ez most is könnyen így lehet. A hallgatók és oktatóik követeléseinek az is nyomatékot adhat, hogy más egyetemi városokban is demonstrációk lehetnek a koncepcióval szemben. Az sem mellékes, hogy még egy hónap van a vizsgaidőszakig, és az időjárás is kedvez a hosszabb köztéri tartózkodáshoz.
| ||
Lényeges, hogy a hallgatók ügye új lendületet adhat a kormányellenes tüntetéseknek is. Vasárnapra hirdetett demonstrációt „Nem tűrhetünk tovább!” címmel a Szabad Oktatást csoport, amelynek fókusza eredetileg a brókerbotrány lett volna, de az már most borítékolható, hogy sok hallgató is csatlakozni fog a demonstrációhoz. A netadó elleni tüntetések során sok fiatalt lehetett látni az utcákon, amiből önbizalmat meríthettek az egyébként csüggedt, idősebb ellenzéki választók is. A hallgatók jelenlétének nagyon erős mozgósító ereje van, hiszen a fiatalságnak olyan konnotációi vannak, mint a romlatlanság, az erő, a jövő. Három év sok idő a felsőoktatásban, ennyi idő alatt el lehet végezni egy teljes mesterképzést. Sokan már nem járnak egyetemre, vagy éppen végeznek azok közül, akik részt vettek a 2011–2012-es tüntetéseken. Az akkor még középiskolások most tőlük tanulhatják meg a szerveződés és tiltakozás fortélyait. A tüntetések a politikai szocializáció kiemelt terepei, így nem túlzás azt állítani, hogy a kormány most neveli ki a baloldali ellenzékiek újabb korosztályát.
