Itt ér véget Budapest

  • Király Dávid
  • 2016. augusztus 12.

Liberális szemmel – Republikon

A főváros lehet Magyarország első olyan települése, ahol megszűnne az önkormányzatiság.

Tusványos óta felerősödtek a budapesti közigazgatás átalakításáról szóló hangok. Ha a téma nem a nyári politikai uborkaszezon miatt kapott hangsúlyt az elmúlt két hétben, az azt feltételezi, hogy a Fideszben immár komolyan gondolkodnak a főváros közigazgatási rendszerének átalakításán.

Egyfajta átalakítás valóban indokolt – Budapest jelenlegi, kétszintűnek mondott, de inkább kétágú közigazgatási rendszere túl bürokratizált, a hatáskörök szétaprózottak, a város működése egyre kevésbé hatékony. A kérdés sokkal inkább az, hogy a kormány mit lép, merre indul el.

false

A kétezres évek első felében liberális oldalról már felvetődött Budapesten az úgynevezett citykoncepció, amely annyit jelent, hogy a főváros belső kerületeivel a Fővárosi Önkormányzat rendelkezne, a külső kerületeket pedig néhány nagyobb, de továbbra is önálló irányítású kerületbe vonnák össze.

Egy másik elképzelés nem számol a belső kerületek összevonásával, csak a kerületek számát csökkentené. A harmadik – reformszempontból a legkevésbé „fájdalmas”, de a város működésének hatékonyságát mindenképpen növelő – terv csak annyiban nyúlna a rendszerhez, hogy a főváros önkormányzatának hatásköreit gyarapítaná a kerületiek rovására. Bármilyen vonzó is az utóbbi elképzelés, 2010 óta éppen ezzel ellentétes folyamatok zajlanak Budapesten; elég, ha az idegenforgalmi adók átcsoportosítására vagy a már korábban is elaprózott parkolási rendszer további darabolására gondolunk. A főváros gyengült, a kerületek erősödtek.

Mindazonáltal mindhárom átalakítási terv javítana a főváros működésén.

Tarlós István szerint „a változtatási szándék mögött a pragmatikus városvezetési szempontokon kívül közrejátszhatnak pártpolitikai, hatalomgyakorlási szempontok is”. A főpolgármester nem árulta el a Népszabadságnak, hogy melyek lehetnek ezek a szempontok, ha azonban a közigazgatási átalakítás negyedik – és leggyakrabban emlegetett – verzióját vesszük alapul, akkor a kormány célja tisztán hatalomtechnikai – a közigazgatási szempontok itt legalábbis másodlagosak.

Ha megszüntetik a kerületi önkormányzatokat, és élükre a jelenlegi, közvetlenül választott polgármesterek helyett a kormány által kinevezett ún. helytartókat ültetnek, azzal tovább gyengítik az elmúlt években amúgy is lélegeztetőgépre kényszerített fővárost. Ez a Budapest számára negatív folyamat értelemszerűen felgyorsul, ha a közvetlenül választott (és így az országban a legnagyobb legitimitással bíró) főpolgármester széke is az átalakítás áldozatává válik.

Ez Budapestnek rossz.

false

Budapest városa politikai erejét – természetesen gazdasági ereje és kulturális jelentősége mellett – választott vezetőinek magas legitimitásából nyeri –, ez még az önkormányzatok hatásköreinek folyamatos újraosztása, csökkentése, pénzügyi önállóságuk megszüntetése ellenére is igaz.

Ahhoz, hogy a baloldali és liberális erők hagyományosan erős bástyájának számító és a Fidesz populista politikájával szemben leginkább kritikus Budapest politikai erejét a kormány megtörje, nemcsak hatásköreitől, pénzétől és önállóságától, hanem a kormány politikájának aktuálisan vagy potenciálisan ellenálló vezetőitől is meg kell fosztani fővárosunkat.

Ebben az esetben épp a főváros lenne Magyarország első olyan települése, ahol megszűnne az önkormányzatiság, háttérbe szorulna a szubszidiaritás elve. Egy ilyen átalakítás végre világossá tenné, mit is értett Orbán Viktor azalatt, hogy ő Budapestet elsősorban irodalmi kérdésnek tekinti.

Hiába a nyári uborkaszezon, hiába mondják fideszes politikusok, hogy az egész átalakítás elbukhat az ellenálláson, a témára mostantól érdemes nagyon is odafigyelni. Amíg ugyanis a tervezett átalakítás csak a budapesti közigazgatás reformjáról szólt, a fideszes polgármesterek és önkormányzati képviselők lobbierejével könnyű volt a témát a szőnyeg alá söpörni.

Ha azonban a budapesti átalakítást tisztán hatalomtechnikai elképzelések motiválják, és a közigazgatási szempontok nem okai, legfeljebb csak eredményei lesznek az önkormányzati rendszer megváltoztatásának, akkor a másod- és harmadvonalbeli fideszesek lobbiereje és ellenállása nagyon kevés lesz ahhoz, hogy megállítsák ezt a Budapest önállóságát végleg felszámoló folyamatot.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?