Liberális bokszzsák

  • Reiner Roland
  • 2015. december 2.

Liberális szemmel – Republikon

Megmenthető még vajon Magyarországon a liberalizmus?

Az elmúlt hónapok során a liberálisok – vagy a liberalizmus – lettek kikiáltva felelősnek a menekültválságért, Európa bénultságáért, az amerikai egyetemek túlzott politikai korrektségéért, de a feminizmus vagy a gendermozgalmak radikális akciói, ötletei után sem túl meglepő a „liberálisozás”. A liberalizmust ma szinte minden politikai közösség támadja, annak tulajdonítva számtalan olyan gondolatot, amely kapcsán a magukat liberálisnak tartók minimum megosztottak. Ezek a kritikák egyébként gyakran egymásnak ellentmondó tulajdonságokkal és véleménnyel rendelkező ellenségként festik le a liberalizmust, de ezek a támadások ettől még önmagukban működhetnek – egy másik politikai közösség másfajta liberalizmusa pedig irreleváns ebben az esetben.

Addig azonban, amíg a liberalizmus nem működik politikai közösségként, ez nem fog változni. Minden „illiberális” retorika és cselekvés ellenére a magyar társadalom ma nem gondolkodik kevésbé liberálisan, mint néhány évvel ezelőtt, sőt az ügyek többségében nőtt a hagyományosan liberálisnak, szabadelvűnek, piacpártinak tartott álláspont. Ahogy azonban korábbi elemzésünkben rámutattunk, a liberálisan gondolkodók és a magukat liberálisnak tartók nem ugyanazt a csoportot jelentik: az, hogy valaki emberi jogi ügyekben szabadelvű, a kisebbségeket támogató álláspontot képvisel, nem feltétlenül jár azzal, hogy magát elsősorban liberálisnak tartaná, vagy épp azzal, hogy elfogadó lenne a társadalmi különbségekkel, és a szabadpiaci megoldásokat támogatná. Ez a háromféle liberális definíció a társadalom más-más csoportjaira jellemző – vannak ugyan átfedések, de sokkal inkább párhuzamos liberális csoportokról beszélhetünk.

Bár visszatérő toposza a magyar politikai közbeszédnek a bal-jobb ellentét meghaladása, valójában ez a dichotómia mind leíró, mind magyarázó jelleggel működik. A kutatások során a választók elhelyezik magukat e skálán, és e két fogalom mentén valóban kialakulnak olyan véleményegységek, amiket a liberalizmus esetén nem látunk. Bár közelről megnézve a baloldali tábor is heterogén, mégis, a társadalmi egyenlőtlenségek elutasítása szinte általánosnak tekinthető minden szavazónál. A magukat jobboldalinak tartók döntő többsége – ha választani kell – a tradicionális értékek mellett áll ki. A bal-jobb címke képes arra, hogy politikai tábort szervezzen azzal együtt, hogy vannak ügyek, amik megosztónak bizonyulhatnak. A liberális jelző viszont ma Magyarországon nem ilyen: a liberálisnak a konzervatív nem igazi ellenpontja. Sőt: e két fogalom találkozása létező politikai álláspont – beszélhetünk liberális konzervatívokról vagy konzervatív liberálisokról, a bal- és jobboldaliság ilyen összefonódása ugyanakkor ismeretlen.

false

E két fogalom mára ugyanis döntően feloldódott az ideológiák között: a baloldal és a jobboldal is magáévá tette a liberalizmus bizonyos ügyeit – ahogy a konzervatív gondolkodásból is integráltak számos nézőpontot. A magyar liberalizmus (és ha itt tartunk: konzervativizmus) nehézsége éppen ebből fakad: céljai egy része (látszólag) beteljesült a liberális demokráciák elterjedésével, olyan új célt azonban, amit kizárólagosan tudna képviselni, nem talált. A részliberalizmusok pedig előbb-utóbb éppen olyan politikai mozgalmakká nőnek (vagy inkább zsugorodnak), amelyek a folyamatos támadások hatására egyre bezárkózóbbak és ezért politikai értelemben kompromisszumképtelenek lesznek.

false

 

Egyáltalán nem szükségszerű ugyanakkor ez a helyzet. Ahogy a legtöbb ideológiának vannak hullámai, úgy a liberalizmus is képes lehet arra, hogy megújuljon és újradefiniálja magát a XXI. századi kihívásoknak megfelelően. A XX. századi liberális sikerek – elsősorban a jogegyenlőség, kezdve a szavazati jogtól az integrációig – ugyanis olyan valódi, politikai téttel és konfliktussal járó ügyek voltak, melyek végül a politikai konszenzus részévé váltak. A liberálisok 2015-ben ugyanakkor nem tehetnek úgy, hogy az általuk képviselt ügyek automatikusan ilyenek – az új ügyekért új politikai harcokat kell lefolytatni. Befogadás, integráció, reprezentációs elv egy kormány összeállításánál: ezek nem rendszeren felül álló, a liberális demokráciával automatikusan együtt járó célok vagy álláspontok, hanem eldöntésre váró kérdések.

A liberalizmus esélye, ha újra politikai lesz: nem a bal- vagy jobboldalt akarja formálni, és nem is egyfajta politika felett álló ideológiaként akar megjelenni, hanem vállalja a világnézeti konfliktusokat. Európa-szerte látunk sikeres liberális pártokat, liberális kormányokat: nem szükségszerű tehát, hogy a liberalizmus kisebbségben legyen. Magyarországon a pártrendszer folyamatos koncentrációjának eredményeként a közgondolkodás a liberálisokat a baloldalhoz, a konzervatívokat a jobboldalhoz kötötte. Noha a 2010-es politikai átrendeződés számos korábbi megállapítást tett zárójelbe a magyar politikai rendszerrel kapcsolatban, a liberalizmus és a baloldal szükségszerű összefonódása még mindig tartja magát. A politikai megújulás, amit ma szinte minden politikai közösség elvárásként fogalmaz meg, ezt a kizárólagosságot is felülvizsgálhatná.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.