Liberális bokszzsák

  • Reiner Roland
  • 2015. december 2.

Liberális szemmel – Republikon

Megmenthető még vajon Magyarországon a liberalizmus?

Az elmúlt hónapok során a liberálisok – vagy a liberalizmus – lettek kikiáltva felelősnek a menekültválságért, Európa bénultságáért, az amerikai egyetemek túlzott politikai korrektségéért, de a feminizmus vagy a gendermozgalmak radikális akciói, ötletei után sem túl meglepő a „liberálisozás”. A liberalizmust ma szinte minden politikai közösség támadja, annak tulajdonítva számtalan olyan gondolatot, amely kapcsán a magukat liberálisnak tartók minimum megosztottak. Ezek a kritikák egyébként gyakran egymásnak ellentmondó tulajdonságokkal és véleménnyel rendelkező ellenségként festik le a liberalizmust, de ezek a támadások ettől még önmagukban működhetnek – egy másik politikai közösség másfajta liberalizmusa pedig irreleváns ebben az esetben.

Addig azonban, amíg a liberalizmus nem működik politikai közösségként, ez nem fog változni. Minden „illiberális” retorika és cselekvés ellenére a magyar társadalom ma nem gondolkodik kevésbé liberálisan, mint néhány évvel ezelőtt, sőt az ügyek többségében nőtt a hagyományosan liberálisnak, szabadelvűnek, piacpártinak tartott álláspont. Ahogy azonban korábbi elemzésünkben rámutattunk, a liberálisan gondolkodók és a magukat liberálisnak tartók nem ugyanazt a csoportot jelentik: az, hogy valaki emberi jogi ügyekben szabadelvű, a kisebbségeket támogató álláspontot képvisel, nem feltétlenül jár azzal, hogy magát elsősorban liberálisnak tartaná, vagy épp azzal, hogy elfogadó lenne a társadalmi különbségekkel, és a szabadpiaci megoldásokat támogatná. Ez a háromféle liberális definíció a társadalom más-más csoportjaira jellemző – vannak ugyan átfedések, de sokkal inkább párhuzamos liberális csoportokról beszélhetünk.

Bár visszatérő toposza a magyar politikai közbeszédnek a bal-jobb ellentét meghaladása, valójában ez a dichotómia mind leíró, mind magyarázó jelleggel működik. A kutatások során a választók elhelyezik magukat e skálán, és e két fogalom mentén valóban kialakulnak olyan véleményegységek, amiket a liberalizmus esetén nem látunk. Bár közelről megnézve a baloldali tábor is heterogén, mégis, a társadalmi egyenlőtlenségek elutasítása szinte általánosnak tekinthető minden szavazónál. A magukat jobboldalinak tartók döntő többsége – ha választani kell – a tradicionális értékek mellett áll ki. A bal-jobb címke képes arra, hogy politikai tábort szervezzen azzal együtt, hogy vannak ügyek, amik megosztónak bizonyulhatnak. A liberális jelző viszont ma Magyarországon nem ilyen: a liberálisnak a konzervatív nem igazi ellenpontja. Sőt: e két fogalom találkozása létező politikai álláspont – beszélhetünk liberális konzervatívokról vagy konzervatív liberálisokról, a bal- és jobboldaliság ilyen összefonódása ugyanakkor ismeretlen.

false

E két fogalom mára ugyanis döntően feloldódott az ideológiák között: a baloldal és a jobboldal is magáévá tette a liberalizmus bizonyos ügyeit – ahogy a konzervatív gondolkodásból is integráltak számos nézőpontot. A magyar liberalizmus (és ha itt tartunk: konzervativizmus) nehézsége éppen ebből fakad: céljai egy része (látszólag) beteljesült a liberális demokráciák elterjedésével, olyan új célt azonban, amit kizárólagosan tudna képviselni, nem talált. A részliberalizmusok pedig előbb-utóbb éppen olyan politikai mozgalmakká nőnek (vagy inkább zsugorodnak), amelyek a folyamatos támadások hatására egyre bezárkózóbbak és ezért politikai értelemben kompromisszumképtelenek lesznek.

false

 

Egyáltalán nem szükségszerű ugyanakkor ez a helyzet. Ahogy a legtöbb ideológiának vannak hullámai, úgy a liberalizmus is képes lehet arra, hogy megújuljon és újradefiniálja magát a XXI. századi kihívásoknak megfelelően. A XX. századi liberális sikerek – elsősorban a jogegyenlőség, kezdve a szavazati jogtól az integrációig – ugyanis olyan valódi, politikai téttel és konfliktussal járó ügyek voltak, melyek végül a politikai konszenzus részévé váltak. A liberálisok 2015-ben ugyanakkor nem tehetnek úgy, hogy az általuk képviselt ügyek automatikusan ilyenek – az új ügyekért új politikai harcokat kell lefolytatni. Befogadás, integráció, reprezentációs elv egy kormány összeállításánál: ezek nem rendszeren felül álló, a liberális demokráciával automatikusan együtt járó célok vagy álláspontok, hanem eldöntésre váró kérdések.

A liberalizmus esélye, ha újra politikai lesz: nem a bal- vagy jobboldalt akarja formálni, és nem is egyfajta politika felett álló ideológiaként akar megjelenni, hanem vállalja a világnézeti konfliktusokat. Európa-szerte látunk sikeres liberális pártokat, liberális kormányokat: nem szükségszerű tehát, hogy a liberalizmus kisebbségben legyen. Magyarországon a pártrendszer folyamatos koncentrációjának eredményeként a közgondolkodás a liberálisokat a baloldalhoz, a konzervatívokat a jobboldalhoz kötötte. Noha a 2010-es politikai átrendeződés számos korábbi megállapítást tett zárójelbe a magyar politikai rendszerrel kapcsolatban, a liberalizmus és a baloldal szükségszerű összefonódása még mindig tartja magát. A politikai megújulás, amit ma szinte minden politikai közösség elvárásként fogalmaz meg, ezt a kizárólagosságot is felülvizsgálhatná.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.