Az Egyesült Államokban hagyományosan Iowa államban tartják az első előválasztást. A most rendelkezésünkre álló információk szerint a republikánus oldalon Ted Cruz szenátor győzött 28 százalékkal. A küzdelmet a médiában és az országos kutatásokban domináló Donald Trump második helyet ért el 24 százalékkal, a harmadik Marco Rubio lett 23 százalékos eredményt elérve. A demokrata oldalon a favoritnak gondolt Hillary Clinton hotlversenyben látszik végezni a magát demokratikus szocialistának nevező Bernie Sanderssel.
| ||
A Republikon Intézet 2015-ben komoly erőfeszítéseket tett, hogy bemutassa: az előválasztás a magyarországi széttagolt baloldalon is az egyik legjobb eszköz a megfelelő miniszterelnök-jelölt és egyéni jelöltek kiválasztására, egy komoly politikai program kidolgozására és a baloldali-liberális választók motiválására. Az iowai verseny konkrétan megmutatja, hogy mit jelentenek ezek az elemek.
Az előválasztás melletti egyik legfontosabb érv, hogy kinyitja a versenyt – nem pártok vezetői, hanem a választók döntenek majd a jelölt személyéről. Fontos azonban látni, hogy az előválasztás legitimációja – megfelelő kommunikáció esetén – nem függ a teljes, egy adott oldalhoz tartozó szavazótábor mozgósításától. Iowában az a fajta, ún. „caucus” rendszer működik, amit a Republikon Intézet Magyarországon is javasol: az egyes jelöltek támogatóinak fizikailag is meg kell jelenniük egy adott helyen, ahol nyílt vitát követően személyesen voksolnak támogatottjukra. Ez a folyamat sokkal magasabb részvételt eredményez, mintha csak a pártelitek döntenének – de nincs arról szó, hogy a választási részvétel akár megközelíteni egy rendes választás értékeit. 2012-ben a republikánus elnökjelöltre Iowában 730 ezren szavaztak – most az előválasztáson a republikánusoknál 170 ezren mentek el. A demokraták esetén nehezebb tudni, pontosan hány ember vett részt az előválasztáson – itt csak a megválasztott delegáltak számát közlik – de a szám itt sem magasabb 200-300 ezernél – miközben Barack Obama ebben az államban 800 ezer feletti szavazatot kapott négy éve. Mindez nem érinti az előválasztás legitimációját; természetes, hogy egy előválasztáson a politika iránt érdeklődők vesznek részt.
Egy évvel ezelőtt a demokrata oldalon úgy tűnt, nincs kétség, hogy Hillary Clinton lesz a párt jelöltje – dacára annak, hogy nagyon sokan már akkor is elégedetlenek voltak az egykori first ladyvel. Az egyik fontos érv mellette éppen az volt, hogy nincs komolyan vehető alternatívája. Mostanra kiderült: ilyen alternatíva létezik – Bernie Sanders személyében, akit egy évvel ezelőtt saját államán kívül kevesen ismertek. Amit fontos látni, hogy az előválasztási folyamat maga termelte ki Sanderst mint alternatívát; e folyamat nélkül ma sem tudnák, hogy Clinton mennyire nem élvezi a demokrata bázis támogatását, és sosem ismertük volna meg Sanders alternatív programját. A legtöbb amerikai elemző egyelőre úgy véli, Clinton végül legyőzi majd demokrata versenytársát – ebben az esetben maga a verseny segít neki, hogy jobb, elfogadhatóbb programmal álljon elő.
| ||
Magyarországon a baloldali-liberális véleményformálói körökben gyakran megjelenik az igény: legyen végre „valaki”, aki képes motiválni a választókat és kihívni Orbán Viktort. Jelöltek azonban nem lesznek a semmiből – éppen egy előválasztáshoz hasonló politikai folyamat termelheti ki őket. Az előválasztás tökéletes lehetőség a bázis bővítésére is: Bernie Sanders évekkel ezelőtt még független és nem demokrata politikus volt – az előválasztás képes új személyeket bevonni a tradicionális pártszerkezetbe.
Magyarországon az előválasztás elleni érvek között gyakran felvetődik, hogy először a programról kellene vitatkozni. Csakhogy az előválasztás maga a programvita. A demokraták választhatnak egy mérsékelt, centrista, az Obama örökségét nagyjából folytatni kívánó és egy azt baloldalról kritizáló megközelítés között. Legyen szó az egészségügyről, külpolitikáról vagy a fegyverviselés kérdéséről, a két demokrata jelölt két teljesen eltérő programmal állt a választók elé. A republikánus oldalon a viták ennél is mélyebbek voltak: Cruz és Trump például elutasítja a bevándorlást Amerikába, míg Rubio sokkal megengedőbb.
Végül, az előválasztás alkalmas arra, hogy egyes jelölteket valódi kampányhelyzetben teszteljen. A republikánus versenyt hónapokon át Donald Trump dominálta – ám az iowai választás megmutatta, hogy létezik egy plafon, amit nem tud átlépni. Az előválasztás döntött a mérsékeltebb jelöltek között is, emlékeztetve rá, hogy a politika személyi és programverseny egyben. A főleg anti-establishment üzeneteket megfogalmazó Cruz és Trump mellett sok hagyományosabb jelölt is ringbe szállt – Iowa világossá tette, hogy a legjobb közülük Marco Rubio, aki sok idősebb és tapasztaltabb kollégáját előzte le.
Magyarország persze nem Amerika – de nem kell azt gondolnunk, hogy egy magyar előválasztás mindenben az amerikai receptet követné ahhoz, hogy belássuk, milyen előnyökkel járhat egy ilyen folyamat a hazai baloldali-liberális térfélen.
