Az életvédők támadása

Áprilisban a Kossuth rádió gyerekekről szóló műsora, a Vendég a háznál negyedszázados történetének talán legbotrányosabb részéhez érkezett; az adásban a lombikanyák és lombikgyerekek megbélyegzése folyt. A problémás üzenetre Kiss Noémi reagált lapunkban (Lombikanyaság, 2017. május 4.), Boér Katalin pszichológus, a Lombikban fogant álmok című könyv szerzője pedig olvasói levélben cáfolta a műsor állításait. Ezek után megírtuk, mire számíthat ma Magyarországon, aki belevág a lombikeljárásba („A doktor bácsi tett bele a hasamba”, Magyar Narancs, 2017. június 22.), most azt járjuk körbe, hogy milyen ideológiai alapon és hogyan bélyegzik meg az in vitro megtermékenyítést az ellenzők.

Erről nemcsak azért fontos beszélni, mert az emberi reprodukció örök téma, a törvényi szabályozása pedig újra és újra megvitatandó bioetikai kérdéseket érint, hanem azért is, mert a „fogyatkozó népesség belső pótlása” egyre inkább a kormány politikájának homlokterébe kerül.

Aki teleszüli

A Budapesten májusban megrendezett Családok Világkongresszusán maga Orbán Viktor mondta el, hogy a keresztény alapon nyugvó, hagyományos családmodell védelme, a gyerekvállalási kedv növelése nem egyszerűen jó ügy, hanem az egyetlen értelmes és helyes válasz Európa civilizációs válságára, a migrációra. Azé a világ, aki teleszüli, úgyhogy a magyarság gyarapítása emberi kötelesség, az államé meg az, hogy minél több hívet szerezzen a hagyományos, sokgyerekes családmodellnek a tudjuk, kikkel – a genderharcosokkal, a házasság szentségéből gúnyt űző homoszexuálisokkal, a nőket elférfiasító feministákkal és az abortuszpárti liberálisokkal – szemben. Ám miközben a kormány előszeretettel ad teret a lombikeljárást ellenző csoportoknak, s mutatkozik velük együtt, a tervek szerint szélesíteni fogja a lombikprogram állami finanszírozását: növeli a gyógyszerek tb-támogatását, duplájára emeli a jelenleg évi hatezres eljáráslimitet, így jelentősen rövidülnének a várólisták.

Cseppben a tenger

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A meddőség ma minden ötödik-hatodik párt érinti Magyarországon, évente mintegy 1700 lombikbébi születik – a Vendég a háznál tehát nagyon is releváns témának ment neki, csak hát hogyan. Felmerült a műsorban például, hogy a nem természetes úton fogant emberhez nem emberi lélek kapcsolódik. Papp Miklós görögkatolikus pap felvetette: fogalmunk sincs, mibe nyúltunk bele, az egyház várja a tudományos eredményeket. Gőbel Orsolya pedagógiai szakpszichológus „a fagyasztás” tapasztalatának sejtszinten megőrződő traumájáról beszélt, amit szimbólum- és rajzterápiával, mesékkel kell áthangolni, ilyen áthangolást egyébként maga Gőbel is vállal. Akkor lesz rend a gyerek világában – mondta –, ha elmesélheti azt a történetet, amit magától is tud, ez pedig így fest: angyalok hozták a mennyből aranyhídon, az elveszített testvérek angyallá változtak és elszálltak. Magáról a lombikeljárásról, az ezzel kapcsolatos orvosi gyakorlatokról, kutatási eredményekről, jogi szabályozásról viszont nem esett szó, nem szólalt meg biológus, miként egyetlen érintett sem. Így az az alapinformáció sem hangzott el, amire Gervai Judit, az ELTE Pszichológiai Intézetének címzetes egyetemi tanára hívja fel a figyelmemet: „A tudományos szakirodalom szerint az asszisztált reprodukciós technikákkal fogant gyerekek eddig mért testi és pszichológiai jellemzői semmiben sem különböznek statisztikailag szignifikánsan a természetes úton fogantakéitól. Az embriókat a korai osztódás 2–4–8 sejtes vagy a beágyazódás előtti, maximum 200–300 sejtes blasztula (hólyagcsíra) állapotban fagyasztják le. Nem vethető fel értelmesen az, hogy ezekben a sejtekben jelen van a hidegre emlékezés képessége, mert a lényegi differenciálódás csak a felolvasztás és beültetés után kezdődik, s ekkor még messze van az idegsejtek kialakulása.” Gervai szerint ennek az ellenkezőjét tényként állítani „felelőtlen, mert ártalmas lehet, szorongást kelthet azokban a szülőkben, akik amúgy is sokat küzdöttek azért, hogy gyermekük legyen”.

Sebzett sejt

A Vendég a háznál további adásai árnyalták a képet, de a hangütés nem változott. Hosszú perceket kapott ismét egy betelefonáló, aki szerint a meddőséget akkor is el kellene fogadni, ha a nőiség tényleg csak az anyaságban teljesedhet ki. Gőbel arról számolt be, hogy a lombikgyerekek emlékeznek rá, hogy a méhben „összekucorodtak”, félelmet, „vihart” éltek át. Ez szerinte azért van, mert a beültetett testvérembriók elvesztése vagy mesterséges kiemelése traumatizálja őket, a „lefagyás” az óvodai élet zavaros helyzeteiben tipikus lombikreakció. Papp Miklós figyelmeztetett: a meddőség elfogadható, „kereszteket isten ad az embernek”, gyerek nélkül is lehet szeretni. Egy májusi adásban újabb pszichológus szólalt meg. Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológus a középkori apácára, Bingeni Szent Hildegardra hivatkozva állította: a teherbe eséshez az kell, hogy érvényesüljön a petesejt szívóereje, a nő megnyissa magát, és igent mondjon a gyerekre, a férfira, saját sorstörténetére. Minél több a mesterséges elem a folyamatban, ez annál nehezebb – így a szakvélemény. De van tovább is: a petesejt megsebzésekor és a spermium betuszkolásakor az ujjongó igen átélésére alig van lehetőség – tudhattuk meg. A „legmélyebb szinten” tehát a siker azon múlik, hogy a nő akarja-e.

Egy másik adásban a hiedelmeken és a véleményeken kívül maga „a valóság” is felsejlett: Keresztes Ilona szerkesztő-műsorvezető egy magánkórház meddőségi klinikáján beszélgetett egy orvos-biológussal. Varga Erika első kézből közölt hiteles információkat arról, hogyan zajlik a megtermékenyítés (mikropipettával), mi lesz a megtermékenyített, de nem beültetett embriókkal (lefagyasztva tárolják, a szülők kérésére megsemmisítik). A szerkesztő itt is morális síkra terelte a beszélgetést: méltatlankodott, mert a lefagyasztott embriókat a magyar jognak megfelelően nem személyként kezelik, majd amikor az embriók megsemmisítésének körülményeiről tett fel kérdéseket, „gyerekekként” hivatkozott rájuk.

Keresztes Ilona műsorát az teszi ijesztően hatékony propagandává, hogy bizonyos állításoknak van valóságalapja: az in vitro fertilizáció (IVF) során valóban több petesejtet termékenyítenek meg, mint amennyit beültetnek, az embriókat esetenként valóban lefagyasztják vagy megsemmisítik. A műsorhoz nem akárkik adják a hangjukat, szakemberek szólalnak meg: Gőbel a Károli Gáspár Református Egyetem fejlődés- és neveléslélektani tanszékének egyetemi docense, a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT) tagja. Molnár Judit Eszter szintén szakértő, az MPPPOT vezetőségének tagja. Az, hogy egy pap az egyháza mások megbélyegzésére alkalmas tanait visszhangozza, nem meglepő, és az sem róható fel egy pszichológusnak, hogy saját álláspontja van a szakmájáról. Az viszont egyedülálló a műsorban, ahogy a szerkesztő egymásra csúsztatja és egymás igazolására használja fel a katolikus egyház álláspontját és a prenatális pszichológia elméleteit, amelyeket tényként mutat be.

Úgy persze könnyű, hogy Keresztes maga is az „életvédők” katolikus alapokon nyugvó, szélsőséges álláspontját vallja, és feladatának tekinti az emberek meggyőzését. Útja a szerkesztői székhez szolfézstanításon, valamint egy „önismeretitréner-kurzus” és egy „hitoktatóképző” elvégzésén át vezetett. A média szerepéről a Family magazinnak adott interjúja szerint azt vallja, hogy segítenie kell abban, hogy a fiatalok megtalálják a helyes utat, elvessék a rosszat és megtegyék a jót. Rossz példaként a fiatalok intenzív szexuális élete és a védekezés megtanítása kerül elő, jóként az, ha az igaz szerelemről beszélünk nekik: „Hallom pedagógusoktól, hogy a diákok olyan intenzív szexuális életet élnek, hogy nem tudnak ellene semmit tenni, ezért inkább megtanítják nekik a védekezést, hogy a nem kívánt terhességet elkerüljék.” Keresztes „mázlista”, mert jó mintái voltak, amelyeket aztán szabad döntéseivel beteljesített, ez predesztinálja arra, hogy hirdesse is a receptet. Keresztes szavaival: az ő boldogsága és az, hogy erről beszélni is tud, küldetés, amit föl kell vállalnia.

Tiszta emberkép

Keresztes az abortusz betiltásán dolgozó Együtt az Életért Közhasznú Egyesületben végzett önkéntes munkát. Az egyesület korábbi elnöke, Frivaldszky Edit pár hónapja Anya, apa, gyerekek címmel indított „európai polgári” aláírásgyűjtő akciót, hogy az EU a saját dokumentumaiban semmiképpen se nevezze a jövőben családnak az azonos neműek együttélését. Az ívet Rétvári Bence államtitkár és Harrach Péter KDNP-frakcióvezető is aláírta. Frivaldszkynak egyéb „érdemei” is vannak: Magyarországot az elsők között kapcsolta be az Egy Közülünk elnevezésű európai „életvédő”, azaz abortuszellenes szervezetbe. A csoport célja annak az üzenetnek a terjesztése, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, ezért az abortusz és a mesterséges megtermékenyítés tiltandó, de el akarják érni azt is, hogy az EU ne finanszírozzon „embriók elpusztításával járó kísérleteket”. Tevékenységüket egy 2013-as Magyar Kurír-interjú állítása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítette. A kezdeményezés azóta az európai abortuszellenes csoportok ernyőszervezetévé nőtte ki magát, a májusi családkongresszuson ők szervezték meg a II. Európai Életvédő Fórumot, és Frivaldvalszky egy „pro-family üzenetek terjesztéséről” szóló panelbeszélgetésen is részt vett.

Keresztes Ilona az Együtt az Életért Egyesületen belül indította el a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösséget, mert „nem lehet beletörődni abba, hogy fiatal lányok azzal induljanak a felnőtt életbe, hogy megszakítják az első gyermekük életét”. Azon dolgoznak, „hogy tiszta emberképük legyen” – mondta Keresztes tavaly a Mandinernek. A hozzájuk forduló fiataloknak egy kilenc hónapos „életvédő” tanfolyamot tartanak a magzati életről, a „párkapcsolati kultúráról, szexuális egészségről”.

Ha tovább haladunk a magyar abortuszellenes hálózat felfejtésében, hamar a katolikus püspöki konferenciához jutunk. Frivaldszky Edit és Keresztes Ilona is megfordult az elmúlt években a Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő fórumán, amelyet Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense hívott életre. Az egyesületet, amely együttműködött a szélsőjobboldali Identitesszel nemrég összebútorozott, szintén „életvédő” Alfa Szövetséggel, az Emberi Erőforrások Minisztériuma is támogatta. A katolikus életvédők évente négyszer tanácskoznak, mintegy harminc tagjuk van, a fórumokon orvosok és perinatális pszichológusok is megfordulnak. A katolikus Új Ember tudósítása szerint 2013-ban például egy pszichológus az abortusz kollektív, „transzgenerációs társadalmi traumává” válásáról beszélt. (Apró közbevetés: Magyarországon évtizedek óta meredeken csökken az abortuszok száma: 1998-ban közel 69 ezer, 2015-ben mintegy 31 ezer beavatkozást végeztek.)

Ezek már harangoznak

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Hogy megérezzük egy ilyen fórum hangulatát, idézzük fel Frivaldszky beszámolóját az ENSZ Nőügyi Bizottságának 57. ülésszakáról, amelyre egy civil szervezet hívta meg: „A világban nagyon erős a szabad abortuszhoz való jogot propagáló radikális feminista lobbi, és egyre erősödik a melegszervezetek által hirdetett átfogó szexuális nevelés elnevezésű program támogatottsága is. Ez többek között arra biztatja a fiatalokat, hogy nyugodtan éljék ki az azonos neműek iránti vonzalmukat. Mintha már az oktatás során megfeledkeznének arról, hogy a párkapcsolatnak nem csupán testi síkja van, hanem szellemi, lelki aspektusa is.” Ugyanezen a fórumon Ékes Ilona, a melegek gyógyszeres kezelését szorgalmazó volt fideszes képviselő is felszólalt: jelezte, hogy a Norvég Alaptól hamarosan támogatást kapnak a „liberális szervezetek”, így az „életvédők” munkája még nehezebb lesz.

Krisztus bioetikája

De miért is ellenzik az „életvédők” azt az asszisztált reprodukciós eljárást, amelynek célja a meddő párok gyermekhez segítése? Ezt leggyorsabban a családkongresszus „nemzeti házassági mozgalmak” szekciójában felszólaló MÉCS Családközösségek nevű, plébániai alapon szerveződő katolikus lelkiségi mozgalom kiadványából érthetjük meg. A Szentszék megrendelésére készített, eredetileg francia nyelvű Bioetikai útmutató számos katolikus fórumon elérhető, én a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Ifjúsági és Családpasztorációs Irodája, vagyis a Parázs Pasztorációs Központ honlapjáról töltöttem le. De pillantsunk bele a központ „életvédő” tevékenységébe, mielőtt megismerkednénk az útmutatóval, már csak azért is, mert Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes igazgató az Emberi Erőforrások Minisztériumának főtanácsadójával és a köznevelési helyettes államtitkárral diskurált a családkongresszuson család és oktatás kapcsolatáról. A központ a különféle diák- és egészségnapokon eligazításokat tart életvédelem és abortuszmegelőzés témában, de „magzati emlékhelyeket” is létesítenek a meg nem született magzatgyermekek emlékére, hogy segítsenek az anyáknak. A segítséget sajátos módon képzelik el, az egyik kecskeméti emlékhelyen például kiírták a gyógyulás folyamatát: rá kell „vezetni a nőt: vallja be, hogy megölték a gyermekét”. (…) Második lépés: bűnbánat (ideális esetben gyónás). Aztán „képzelje el a gyermekét, fiú vagy lány lenne-e, milyen lenne. Adjon neki nevet és szólítsa meg: kérjen tőle bocsánatot.” Vezesse „a kis halottat” Istenhez, és adja át neki, „temesse el”. De egyéb felvetésekkel is élnek: az abortusz egyik negatív hatása, hogy a nő alapvető hivatására rácáfolva harcos feminista lesz, ha pedig abortuszon átesett nőnek gyereke lesz, agresszívebben fog bánni vele.

A Bioetikai útmutató is hasonló szellemben készült. Innen indít: „Minél inkább elválik a szexualitás a házasság felelősségétől, annál több a nem kívánt terhesség és annál hangosabb a követelés, hogy biztosítsák a nők abortuszhoz való jogát. Az abortusz olyannyira elértéktelenítette az életet, hogy ma már elfogadott az emberi embrió megölése azért, hogy őssejtjeit tudományos kutatásra használják. Az életadás és a házasság szétválása egyeseknek arra is ürügyet ad, hogy azonos neműek házasodását is engedélyezzék, annak ellenére, hogy ezt az egyedülálló, különleges kapcsolatot az emberiség az idők kezdete óta kizárólag egy férfi és egy nő között ismerte el lehetségesnek.” A mesterséges megtermékenyítéssel is több gond van. Az útmutató szerint egy megtermékenyített petesejt beültetéséhez 17-et hoznak létre, a megszületett élet ára 16 „testen kívüli abortusz”. A füzet több hazug, manipulatív állítást tesz: „Az embriókorukban lefagyasztott egereknél genetikai változások tapasztalhatók”, a lombikgyerekeknél nagyobb a koraszülés és a születési szív- és érrendszeri rendellenesség veszélye, a lombikeljárás során „az apa rájön, hogy kimaradt gyermeke fogantatásának eseményéből, a megtermékenyítés az asszony és az orvos ügye lett”, a petefészek stimulálása veszélyes, akár halálos lehet, az emberi embriókkal végzett orvosi kísérletek a mesterséges megtermékenyítés közvetlen következményei. Nincs lombikeljárás embriószelekció nélkül, ami az eugenika egy formája – hirdetik. Az erkölcsi verdikt: „Az emberi méltóságot nem áldozhatjuk fel azért, hogy gyermekhez jussunk.” „A testen kívüli megtermékenyítés – gyereknemzés szerelmi egyesülés nélkül – és a művi abortusz, vagyis a gyermek elpusztítása különböző mértékben, de egyaránt ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel.”

Az útmutatót a Fondation Jérôme Lejeune készítette, a francia szervezet elnöke, Jean-Marie Le Méné az in vitro megtermékenyítés etikai kérdéseiről tartott előadást a családkongresszus fórumán. Elmondta, hogy az abortusz és a lombikeljárás ugyanannak az éremnek a másik oldala: „A vágyott gyermekeket beültetik a nők hasába, miközben a nem kívánt gyermekeket kiveszik az abortusz során.” Hozzátette, hogy ez egy jövedelmező üzletág, hatalmas piaccal, de ilyenkor az orvos istent játszik. Mindez szerinte a mesterséges ivarsejtekből történő embergyártáshoz vezet, s már dolgoznak is a mesterséges, férfiba ültethető méhen – riogatott. A kongresszuson ezek után adott elő Tóth Ágnes szülész-nőgyógyász, aki – mintegy megoldásként – A NaPro technológia az egészségügyi rendszerekben címmel tartott előadást. Thomas Hilgers katolikus nőgyógyász és sebész a hetvenes-nyolcvanas években foglalkozott a családtervezés egyházilag áldásos módjával. Az eredményeket, vagyis a NaPro technológiát hat éve mutatták be Magyarországon Bíró László püspök jelenlétében és támogatásával. A módszer a természetes női ciklus és a méhszáj megfigyelésére épül. Alkalmazói szerint teljes körű „női egészségtudományról” van szó, ez alkalmazható a terhesség megelőzésére, meddőség kezelésére, és ugyanolyan hatékony vagy még hatékonyabb, mint a lombikeljárás, csak a lombiklobbi ezt el akarja titkolni. A módszer hatékonyságát azonban klinikai összehasonlító vizsgálatok eddig nem támasztották alá, az elérhető adatok pedig nem általánosíthatók a teljes lakosságra. Ennek ellenére a lengyel kormányban már felmerült, hogy megszüntetik az IVF-eljárás állami támogatását, létrehoznak egy természetes családprogramot, amely a lombik helyett a NaPro technológiát ajánlja a pároknak. Az ötlet ellenzői szerint a lépés azt jelentené, hogy világnézeti és vallási okokra hivatkozva meddő párok esnek el a komplex orvosi kezeléstől és így a gyermekáldástól.

A témáról megkérdeztem a Kopp Mária által alapított, s a kormány által 50 millió forinttal támogatott Három királyfi, három királylány mozgalom vezetőjét, Skrabski Fruzsinát. A Népesedési Kerekasztal testvérszervezetének honlapján hiába olvashatjuk, hogy „szülessen meg minden kívánt, tervezett gyerek”, úgy tűnt, a meddő párokra nem gondoltak. De Skrabski elmondta: támogatják a lombikprogram kiszélesítését, és ezt egy ötpárti kerekasztalon is közölte. „Nekem is lombikkal lett, és csak egy gyerekem, úgyhogy pontosan ismerem azt a fájdalmat, amit a meddő nők átélnek. Szervezünk majd egy beszélgetést a témában, és külön kitérünk arra, hogy keresztényként hogyan lehet tiszta lelkiismerettel lombikprogramon részt venni.”

A pápa és a mesterséges megtermékenyítés

A mesterséges megtermékenyítést az 1987-es Donum vitae kezdetű tanítóhivatali instrukció tárgyalja, jobbára ezt idézi az 1995-ös Evangelium vitae enciklika. Az egyház az emberi embrió fizikai integritását akarja biztosítani az ártatlan emberi lény élethez való jogának fogantatástól a halálig tartó sérthetetlenségére hivatkozva, illetve a házastársi aktus méltóságát védi, hiszen az „élet ajándékának a házasságban a házaspár sajátos és kizárólagos tevékenységével” kell megvalósulnia. A Szentszék a zigóta fagyasztását, kutatási célra történő felhasználását, megsemmisítését szándékos abortusznak, így szégyenletes bűnnek nevezi. Baj az is, hogy a beültetésre váró embriók között válogató orvos magát isten helyébe helyezi. Minden emberi lénynek alapjoga, hogy házasság gyümölcseként jöjjön világra, tehát a donorspermium vagy a donorpetesejt – vagyis a béranyaság – semmiképpen sem etikus, sérti a házasság egységét és megfosztja a gyermeket saját eredetétől. Ez „igazságtalanság forrása az egész társadalmi életben is”. A házastársi aktus és a megtermékenyítés cselekedetének elválasztása miatt az IVF a meddő, minden más módon gyermektelenül maradó, az eljárás során a maszturbációt elkerülő, minden embriót beültető pár számára sem lehet helyes: „a gyermek utáni vágy”, „a jó szándék” nem elégséges a pozitív értékeléshez. A mesterséges ondóbevitel házastársak között viszont megengedett, ha nem helyettesíti teljesen az aktust, és ha az ondót nem maszturbációval nyerik. A Vatikán javaslattal is él a meddő házaspárok bánatának orvoslására: fedezzék fel a meddőségben a lehetőséget az Úr keresztjében való különleges részt vállalásra és találják, meg benne a lelki termékenység forrását. Az Evangelium vitae még szigorúbb: a mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai is – amelyek látszólag az élet szolgálatában állnak, s nemegyszer pozitív szándékkal végzik – valójában kaput nyitnak az „élet elleni új támadásoknak”, mindennek a jogba írása pedig súlyos erkölcsi romlás és „életellenes összeesküvés”.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia bioetikai kérdésekről szóló, 2003-as körlevele pontosan innen, az élet és a halál közötti drámai összeütközésnél veszi fel a fonalat: megismétli a tanítást, de kimondja azt is, hogy megengedhetetlen a hajadonok és előrehaladott korú asszonyok megtermékenyítése, a társ halála utáni, annak fagyasztott ivarsejtjeivel történő megtermékenyítés, ahogy a leszbikus párok megtermékenyítése is. Vagyis az egyház álláspontja évtizedek óta változatlan, és az elfogadhatatlan lombikprogram helyett a meddőség „keresztjének átölelését” és az örökbefogadást javasolja híveinek.

Elképzelhető azonban, hogy a Vatikán belátható időn belül bővíteni fogja életvédő tanait, Ferenc pápa ugyanis nemrég feloszlatta a Szentszéken belül is a konzervatívabb irányt képviselő Pápai Életvédő Akadémiát. Az új testületben olyanok is helyet kaphatnak, akiknek némileg eltér a véleménye a kinyilatkoztatástól. Az eddig bejelentett tagok között vannak olyanok is, akik a terhesség 18. hetéig elfogadhatónak tartják az abortuszt, és megengedőbbek a mesterséges megtermékenyítéssel is.