East Balkán a Bárkában

  • 2012. november 12.

Snoblesse

Egy előre bejelentett buli krónikája: bármilyen hasonlóság a valósággal nem a véletlen műve.


„Az East Balkán voltaképpen azt mutatja meg, hogyan szórakoznak, hogyan vannak együtt a fiatalok, a gyerekeink” – írta kritikusunk. „Talált történet” – ezt viszont már a darab gazdái mondják, Tasnádi István író és Vidovszky György rendező, akik példás gyorsasággal gyúrták darabbá mindazokat a történeteket, melyeket a West Balkán-tragédia nyomdokain – szülőkkel, pedagógusokkal és a legilletékesebbekkel, a gyakorló tizenévesekkel – folytatott beszélgetéseik során „találtak”. A darab mindazonáltal tartózkodik az ítélkezéstől, ahogy erről Tasnádi is beszélt (az interjú itt) a Narancsnak: „A diákok és a szülők is nehezen viselték volna el, ha az arcukba toltuk volna, hogyan kellene csinálniuk a dolgokat. Magát a szubkultúrát akartam erős képekkel megmutatni, mert a szülőknek legtöbbször fogalmuk sincs, hogy min pörögnek a gyerekeik, milyen kísértéseknek vannak kitéve, hogy nekik szülőkként milyen láthatatlan ellenséggel kell megküzdeniük.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.