East Balkán a Bárkában

  • 2012. november 12.

Snoblesse

Egy előre bejelentett buli krónikája: bármilyen hasonlóság a valósággal nem a véletlen műve.


„Az East Balkán voltaképpen azt mutatja meg, hogyan szórakoznak, hogyan vannak együtt a fiatalok, a gyerekeink” – írta kritikusunk. „Talált történet” – ezt viszont már a darab gazdái mondják, Tasnádi István író és Vidovszky György rendező, akik példás gyorsasággal gyúrták darabbá mindazokat a történeteket, melyeket a West Balkán-tragédia nyomdokain – szülőkkel, pedagógusokkal és a legilletékesebbekkel, a gyakorló tizenévesekkel – folytatott beszélgetéseik során „találtak”. A darab mindazonáltal tartózkodik az ítélkezéstől, ahogy erről Tasnádi is beszélt (az interjú itt) a Narancsnak: „A diákok és a szülők is nehezen viselték volna el, ha az arcukba toltuk volna, hogyan kellene csinálniuk a dolgokat. Magát a szubkultúrát akartam erős képekkel megmutatni, mert a szülőknek legtöbbször fogalmuk sincs, hogy min pörögnek a gyerekeik, milyen kísértéseknek vannak kitéve, hogy nekik szülőkként milyen láthatatlan ellenséggel kell megküzdeniük.”

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.