Egy kis ciki adalék a nagy nagy magyar cikihez – Galántai György kurátor

  • rés a présen
  • 2014. június 20.

Snoblesse

A Ludwig Múzeumban rendezett Cavellini-emlékkiállítás augusztus 24-ig látható.

rés a présen: Mire esküdött fel a megalakulásakor az Artpool?

Galántai György: "Ha magamat átalakítottam, átalakítottam a világot - a világ egy ponton átalakult" - mondta Altorjai Sándor 1979-ben, amikor az Artpoolt Klaniczay Julivalútjára indítottuk. Az Artpool esküje az aktív archívumként megfogalmazott program.

false

rap: Számodra miért volt fontos a létrejötte?

GGY: Mert korábbi hasonló projektemet, a balatonboglári kápolnaműtermet 1973-ban az akkori kultúrpolitika számomra érthetetlen okból ellehetetlenítette. Pontosabban: az általam ott új lehetőségként bemutatott művészet-kultúrát az összes közigazgatási és rendőrségi szerv együttműködésével kriminalizálta.

rap: Hol tart jelenleg az Artpool?

GGY: Ha igaznak bizonyul, hogy az EMMI ad 10 milliót (a tervezett 28 helyett) a 2014-es működésre, akkor az fedezi a májusig elköltött kiadásainkat, és akkor talán - a saját pénzünket újból bedobva - őszig kitartunk. Ha nem sikerül megoldást találni, akkor aligha tartható egyben a dokumentáció.Az Artpool már akkor is 35 évnyi történelem, ha megszűnik (1979-2014). Hogy ez ciki? - igen, egy kis ciki adalék a nagy nagy magyar cikihez...

rap: A nehéz helyzetben is létrejött a Cavellini-jubileumi kiállítás. Miért volt fontos?

GGY: Cavellini világhálójának legfontosabb magyarországi kapcsolata az Artpool volt. Cavellini sajátos "magatartás-művészete" és rendkívüli aktivitása jelentősen hozzájárult 1979-ben a budapesti Artpool projekt elindulásához. Cavellini 1980-as budapesti kiállítása az Artpool szervezésében (a Fiatal Művészek Klubjában) és közös performanszunk (a Hősök terén) közvetlenül a parádés amerikai útja után történt. A budapesti élményeinek az amerikaiaktól lényegesen eltérő magyar "európai" hatására úgy döntött, hogy új útikönyvébe mindkét utazását együtt írja meg (Cavellini in California and in Budapest). Ez a könyv hamarosan az egész networker világban ismertté tette az Artpoolt. Később, 1982-ben, Cavellini öntörténetesítése volt az ihletője az Artpool első művészbélyeg-kiállításának, ezért lett önemlékbélyegként meghirdetve. Az egész világot lefedő projekt címe, a World Art Post (WAP) is kapcsolódott az 1980-as, Cavellinivel közös Vera Muhina-performanszunkhoz. A legnagyobb következetességgel tervezte meg 2014-ben esedékes 100 éves jubileumi kiállítását is. Sok művészbarátját, köztük engem is személyesen felhatalmazott a megrendezésére. Így érthető, hogy ezzel tartoztam magunknak is és az emlékének is.

rap: Meddig látható a kiállítás?

GGY: A Ludwig Múzeumban rendezett Cavellini-emlékkiállítás augusztus 24-ig látható. Ez egyrészt válogatás az Artpoolban található igen bőséges anyagból (óriásposzterek, bélyeglapok, matricák, kiadványok, mail art művek), valamint magyar és nemzetközi alkotók Cavellinivel kapcsolatos műveit tartalmazza. Részben dokumentumfotók az 1980-as budapesti fiatal művészek klubjabeli kiállításról. Másrészt bemutatja a Cavellinivel közösen létrehozott Hommage a Vera Muhina-performanszt és az "élő szobor" utóéletét a fennmaradt tárgyakkal. Aki 1980-ban már ott volt, annak nosztalgiából, aki meg később született, annak azért a feelingért érdemes megnéznie, amivel anno túl lehetett élni a 70-es, 80-as éveket.

rap: Mi lesz a következő projekt?

GGY: A következő projekt már 2009-ben elkezdődött azzal, hogy átléptünk a holonikus dimenzióba, vagyis elkezdtük a magunk tevékenységét holonikus szerveződésként vizsgálni. A holarchia (holarchy) erőssége, hogy rendkívül komplex rendszerek létrejöttét biztosítja.

rap: Hol, merre találkozhatunk még veletek a nyáron?

GGY: Az idei Művészetek Völgye programban, Kapolcson, a Galántai-házban Nemzeti Mém Műhely címmel leszünk jelen. Lesz digitális ablaktárlat Horváth Tibor munkáiból, ablakirodalom Balassi Bálinttól Lackfi Jánosig, portálzene a Vágtázó Halottkémekkel és különböző formációival, valamint a Mozgó világ című interaktív hangszobrom és videón a VHK 1985-ös koncertje "Tárgyak feltámadása" címmel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.