Minimum 11-es!

  • 2012. február 20.

Snoblesse

Narancsos irodalmi sikerlista élőben, az Írók Boltjában.


A Magyar Narancs friss (február 23-i) számában ismét könyvmelléklet, a könyvmellékletben pedig irodalmi sikerlista: míg decemberben a világirodalom nagyágyúi (Ulickaja és Carver) uralták a listát, ezúttal a kortárs magyaroké az irodalmi 11-es. Mint minden listáról, a Minimum 11-es!-ről is lehet, sőt kell is vitatkozni, hová is lenne egy lista némi vita, építő párbeszéd nélkül. A kibeszéléshez kínál remek lehetőséget az Írók Boltja, ahol a leltár szerkesztője, Vári György beszélget a februári lista egyik főszereplőjével, Kornis Mihállyal, akinek nemrég jelent meg Hol voltam, hol nem voltam című könyve, mely interjúkötet és szellemi önéletrajz egyaránt.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.