Raoul Wallenberg-emlékkiállítás

  • 2012. január 6.

Snoblesse

A Wallenberg-emlékév nyitánya.



„Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly” – ezekkel a szavakkal búcsúzott Raoul Wallenberg 1945. január 17-én munkatársaitól, akik három szovjet katona kíséretében látták utoljára a német megszállás során emberségből és embermentésből is példát adó, magyar zsidók ezreinek védelmet nyújtó svéd diplomatát. Elhurcolásának évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatkozik be elsőként az az utazókiállítás, mely a svéd humanitárius akció vezetőjének tetteit és végzetét tárja a közönség elé. Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulóját Svédország és Magyarország is emlékévvel ünnepli – ennek első állomása ez a kiállítás, mely február 12-ig (ingyenesen) látogatható.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.