Raoul Wallenberg-emlékkiállítás

  • 2012. január 6.

Snoblesse

A Wallenberg-emlékév nyitánya.



„Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly” – ezekkel a szavakkal búcsúzott Raoul Wallenberg 1945. január 17-én munkatársaitól, akik három szovjet katona kíséretében látták utoljára a német megszállás során emberségből és embermentésből is példát adó, magyar zsidók ezreinek védelmet nyújtó svéd diplomatát. Elhurcolásának évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatkozik be elsőként az az utazókiállítás, mely a svéd humanitárius akció vezetőjének tetteit és végzetét tárja a közönség elé. Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulóját Svédország és Magyarország is emlékévvel ünnepli – ennek első állomása ez a kiállítás, mely február 12-ig (ingyenesen) látogatható.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.