Válasszunk párt

  • 2016. március 2.

Snoblesse

Hétköznapi fasizmus a HOPPart tolmácsolásában.
false

„1938-ban a párizsi Champs-Élysées-n egy hirtelen támadt júniusi vihar villáma belecsapott egy öreg gesztenyefába. A lezuhanó ágak agyonütöttek egy járókelőt. Ez a szerencsétlen ember Ödön von Horváth volt, a meghatározhatatlan nemzetiségű (német? osztrák? magyar? szlovén?) dráma- és regényíró, aki épp pár hónappal korábban, az Anschluss idején szökött meg Bécsből, a német bevonulók elől. A nácik már 1933-ban »szalonkommunistának« bélyegezték, zaklatták, később betiltották legjobb regényét. Párizsban éppen ugyanennek a könyvnek az amerikai megfilmesítéséről indult tárgyalni egy producerrel, amikor rádőlt a fa. A groteszkül borzalmas halál sajátos – jóslat erejű – értelmet adott Horváth nácizmust bíráló műveinek. »Igen, még nyár van, de már a havat várjuk« – mondta. Az író pályája ugyanis véget ért még azelőtt, hogy a hitleri rendszer a maga »tiszta« formájában kibontakozott volna.”

Aki többet szeretne tudni az Ödön von Horváth regényeiben felbukkanó hétköznapi fasizmusról, ki ne hagyja szakértőnk erről szóló írását. Aki viszont a színpadokon keresi a hétköznapi fasizmust, nem kell messzebb mennie a Jurányinál, itt játssza ugyanis a HOPPart Társulat a szerző Válasszunk párt című darabját, amelynek alapja megtörtént eset: egy tömegverekedés a Szociáldemokrata és a Náci Párt között 1931-ben, a bajorországi Murnauban. A darabot Polgár Csaba rendezte. Szereplők: Hay Anna, Szandtner Anna, Takács Nóra Diána, Terhes Sándor és Friedenthal Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.