Kriminek közepes, de az angol foci világát tökéletesen bemutatja

Sorköz

Philip Kerr a brit labdarúgás mindennapjaiba kalauzoló sorozatának első darabja, a Kieső helyen érdekesen induló történet, de a végére ellaposodik. Miért olvassuk el mégis?

Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

A London Citynél minden együtt van, ami egy stabil, az angol bajnokságban, a Premier League-ben jól teljesítő, de mégsem sztárcsapathoz szükséges: egy ukrán milliárdos tulajdonos, egy zseniális portugál edző, jól összerakott szakmai stáb, jó játékosok, fanatikus szurkolótábor, elképesztő hangulatú stadion. A London City nem topcsapat, de azért mindig számolni kell vele. A másodedzőt Scott Mansonnak hívják, és ő a történet elbeszélője. A történetben pedig az okozza a bonyodalmat, hogy az egyik hazai bajnoki mérkőzésre nem érkezik meg Joao Zarco, az edző (Angliában: menedzser). Manson irányítja a csapatot, nyernek is, csakhogy utána kiderül, Zarco azért maradt távol, mert meghalt, jobban mondva gyilkosság áldozata lett.

Innentől kezdve indul a krimi, amelynek szereplői felfoghatatlan összegeket kereső sportvezetők, játékosügynökök, focisták; ellenszenvesnek ábrázolt rendőrök, nyomozók (egy jó fej van köztük, ő lesz Manson új barátnője a történet végén); több más mellékszereplő: a klub alkalmazottai, kiöregedett focisták, munkások és még sokan mások.

A könyv gerincét természetesen a bűntény képezi, de a közeg, a szcéna az angol foci világa. Edzések, meccsek, az öltöző, a stadion. A kettő sajnos nincs egyensúlyban a regényben. A krimi, bár kétségkívül izgalmasan indul, de közhelyes, lapos. Egy idő után nem tud érdekfeszítő lenni – arra várunk, derüljön már ki, ki ölte meg Zarcót, ám helyette óhatatlanul Manson okoskodásairól szól a történet. A főszereplő nem túl szerencsésen megrajzolt figura: annyira szimpatikus karaktert akart Kerr, hogy a végeredmény ezzel ellentétes lett. Egy kifejezetten idegesítő, akciófilmek főhőseire hajazó, sablonos típus.

Manson, aki a szerző két másik regényének is főszereplője, maga a megtestesült tökéletesség. Kiderül róla, hogy magasan képzett, nyelveket beszélő szakember, kiváló edző, elsőosztályú nyomozó, mert persze a bűnügyet is ő oldja meg. Ez már a regény vége, de itt jön el a pillanat, amikor a csalódásunk teljes lesz. A gyilkosság leleplezésére, minden krimi csúcspontjára mintha elfogyott volna az író ötlete, kiüresedett volna a fantáziája. Silány, nem is teljesen érthető és nem is teljesen életszerű befejezést kapunk. Ezért rágtuk át magunkat 336 oldalon? Ennyi az egész? Nem tudjuk, hogy a Scott Manson-sorozat másik két része jobb-e; a Kieső helyen krimiként nem teljesít jobban közepesnél.

Ami viszont remekül sikerült és a bűnügyi szállal ellentétben abszolút hiteles a regényben, az az angol foci világának bemutatása. A Premier League Európa talán legerősebb bajnoksága (legalábbis napjainkban, de a könyv keletkezésekor, 2014-ben sem volt nagyon más a helyzet). Őrült világ ez elképesztően erős, világszínvonalú csapatokkal, sztáredzőkkel és -játékosokkal. Itthon hétről hétre telt házas stadionokat, pörgős, szédületes iramú meccseket láthatunk belőle a tévéközvetítések során.

Ami egy ilyen meccs a tévében, az a Kieső helyen könyvben.

A szereplők és a cselekmény valósággal alkotott párhuzama jól átjön. Zarco alakjánál képtelenség nem a megosztó személyiségű portugál edzőre, a Premier League-ben is dolgozott José Mourinhóra asszociálni. A London City ukrán milliárdos tulajdonosa a Chelsea-t 2003-ban megvásárló Roman Abramovics orosz oligarchát juttatja eszünkbe. Jól érzékelteti, milyen pénzek forognak az angol bajnokságban, amikor Manson egy kollégájával arról beszélget, az egyik játékosnak nem a havi keresetét, hanem a heti bérét kell megmondani, mert akkora összegről van szó, hogy csak így képes felfogni. Megkapja a magáét a katari vb-rendezés (ez nyilvánvalóan Kerr kiszólása a regényből), láthatjuk, hogyan fonódik össze a foci a legnagyobb volumenű, sokszor piszkos üzleti tranzakciókkal, és mennyit kaszál ebből egy menedzser, egy játékosügynök.

Kerr jól ismerte és nyilván szerette az angol focit. Krimiből nem, de erről a közegről, erről a világról élvezetes könyvet írt.

Philip Kerr: Kieső helyen. Jaffa Kiadó, Budapest, 2015, 339 oldal. Fordította: Illés Róbert

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.