Az alkohol és a téli sportok - Aki a hidegről jött

Sport

A síelés, szánkózás, snowboardozás, korcsolyázás, fakutyázás, téli túrázás közben a legtöbben megszomjaznak. Vannak, akik nem érik be meleg teával.

Az embernek már csak ilyen a természete: minden évszakban és minden hőmérsékleten iszik. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a kedvelt italainkban található etil-alkohol egészen máshogy hat szervezetünkre nagy melegben és farkasordító hidegben. Mivel ez utóbbi inkább modellezi a téli sportok űzéséhez kívánatos temperatúrát, beérhetjük ennek vizsgálatával.

Részeg ródlis

Az alkohol egyik legérdekesebb hatása, hogy kiszélesíti a periferiális vérereket, amik kültakarónkhoz közel találhatók - ám ezzel egy időben le is szűkíti a belső hálózathoz tartozó véredényeket. Ennek az lesz a következménye, hogy szervezetünk fajlagosan több hőt ad le, mint "normálkörülmények" között - a belső szervek hőmérséklete pedig az extrém méretű hőleadás miatt folyamatosan csökken. Az alkoholfogyasztást télvíz idején (is) pirospozsgás arc s a melegség jóleső, ámde hamis érzete kíséri: erről könnyen bebizonyosodhatunk - vigyen bár utunk egy külhoni hütte, a Normafa vagy (s itt most egy röpke pillanatra eltávolodunk a trendi téli sportok paradigmájától) egy vidéki disznótor felé. A folyamatos hőleadás lassan, de folyamatosan hipotermiához, kritikus méretű kihűléshez vezethet. Ráadásul az alkohol az ítélőképességet is befolyásolja, s a mind ittasabb szeszfogyasztó akár el is mulaszthatja, hogy időben bemeneküljön a jó melegbe.

Az alkoholhajtású téli sportoló gyorsabban fárad ki, mint józan társa - ugyanakkor testünk jóval nagyobb igénybevételére, még intenzívebb, keményebb munkavégzésre van szükség ahhoz, hogy fenntarthassa az ideális hőmérsékletet. S még szerencse, hogy ez nem is marad el - elvégre sportolni érkeztünk!

false

 

Fotó: fortepan.hu

Csakhogy az erősödő fáradtság miatt a szervezetnek mind kevesebb az energiája ahhoz, hogy megbirkózzon a stresszel, amit a bónusz testhőtermelés vált ki. Így lenne akkor is, ha nem éppen az ivás miatt volna szükség a belső fűtésre, de az alkohol csak tovább súlyosbít a helyzeten. Dehidratál, azaz valósággal kipumpálja a vizet a szervezetből - a vízeltávolítás nagyságrendben is nagyobb, mint amit magunkhoz veszünk ivóvíz vagy még inkább az alkoholos italokban található vízkomponens szorgos bevitelével. Ráadásul hideg időben a szervezet nem csak a sportolás közben tovább fokozódó izzadással (és rendszeres ürítéssel) veszít vizet, hanem légzéssel is - amikor a meleg, párás lélegzetet használja a hideg levegő felfűtésére. A hideg szél csak tovább fokozza a hőleadást és egyben a dehidratációt is - elvégre gyorsítja a párolgást. A legsúlyosabb tünetegyüttest már csak a hidegben vedelők elrettentésére szokták előhozni: ha túl sok alkoholt döntünk magunkba, s minden határon túl kint maradunk a szabadban, úgy érvényesül a szesz narkotikus hatása. Ilyenkor az áldozat elalszik, sőt eszméletét veszti, azután jön a fehér halál - a légzés lelassul, a hipotermia pedig végzetessé válik. Mindezt tekintsük pusztán a kötelező, elrettentő erejű prológnak, elvégre az ivásról úgysem mond le a téli sportok - teljes körű rekreációt megcélzó - művelője. Ráadásul akadnak trükkök és módszerek, melyek alkalmazásával a fenti malfunkciók legalább részben tompíthatók.

Rum, aroma

Az alaptrükk pofonegyszerű. Hideg van? Akkor növeljük a szeszek hőmérsékletét! Az alkoholtartalmú forró italok szorgalmas fogyasztása révén nem csupán a múlhatatlanul szükséges szeszbevitelt biztosítjuk, egyben rakunk is egy kicsit a szervezet kályhájára.

A legismertebb, határokon átívelő, szinte mindenütt kapható meleg ital a forralt bor - amelynek már a neve is megtévesztő. Forralni ugyanis semmiképpen sem szabad a bort, ekkor ugyanis szinte maradéktalanul elveszítheti alkoholtartalmát, de leginkább aromakomponenseit. S bár elkészítése az ántivilágban még a rosszul kezelt, megecetesedett, megpimpósodott lőre fogyaszthatóvá tételét szolgálta, senkinek sem ajánljuk, hogy fogyasztásra alkalmatlan löttyből próbáljon némileg fűszeres pancsot készíteni. Jóféle vörös- vagy akár fehérborból kell kiindulni, megmelegíteni (de nem forralni!), s ezután jöhet hozzá a cukor (igényeseknek mindjárt méz...), a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, no és a citrom (literenként akár egy fél). Akinek ez kevés volna, az adagolhat a forralt borba reszelt gyömbért (csillagánizst, szerecsendiót, kardamomot, noch dazu kapszaicinban gazdag csiliport), aszalt gyümölcsöt, mazsolát s az egészet meg lehet bolondítani egy kis rummal is. A rum már magában is remek alapanyag: a forró víz, rum, cukor, citrom alkotta, változatosan fűszerezhető grog magában is kitűnő téli ital - s ha valaki mindezt színtelenített rumos teának gúnyolná, úgy ne hagyja ki e keverékből a teafüvet sem. Igaz, így a rumot csak akkor ajánlatos hozzátenni, ha már kicsit hűlt az ital - különben illan a spiritusz. A teát sem csak rummal lehet inni: a boros tea legalább ennyire finom. Ha az egy-egy arányú bor-tea keverékhez még cukrot (mézet), citromot (narancsot) adagolunk, ne adja isten egy kis gyömbért, fahéjat reszelünk, máris úgy érezhetjük, hogy szinte végigjártuk a meleg italok körkörös spektrumát. Ez azonban súlyos tévedés, hiszen nem csupán bort, de sört is forralhatunk! Igaz, ez mifelénk nem szokás, ám elég átlépni a határokat (mondjuk nyugat felé), s máris beleszaladhatunk a lélekmelegítő hatású, ámde - legalábbis első blikkre - gyomorforgató illatú (?), forralt sörbe. Ennek készítésekor nem csak a sört forralják: kerül abba tojás, vaj, só, cukor, fahéj - a végén persze rum. De ne hagyjuk ki a meleg kávét sem, amit többféle szeszfélével is fel lehet ütni, és nem csak a már túl sokat emlegetett rummal. Például a whisky, kávé, tejszín, kis cukor megvan? Ráadásul jobban esik, továbbá - bár ezt a szintetikus aromák rajongóinak hiába is mondanánk - finomabb is, mint a sokak által kedvelt vodka/whisky plusz energiaital kombók, hatóanyag-tartalma (etil-alkohol plusz koffein) pedig nagyjából azonos. Vajon tudnak arról, hogy az osztrák (a bajor stb.) sípályák mellett forróra gőzölt, így némileg redukáltabb alkoholtartalmú szilvasnapszot isznak tejszínhabbal (Heisse Witwe - azaz forró özvegy)? S hogy ugyanez a technológia működik Olaszországban - csak ott tojáslikőr az alapanyag? Fél deci felforrósított tojáslikőrbe kerül három cent grappa, a tetejére tejszínhab, s máris kész a bombardino! Utóbbi a lazább verzióról sem hiányozhat, nyilván a hósipkás csúcsok miatt, ám abba már csak forró tojáslikőr kerül. Egészségükre!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.