Hadzsi – Gheorghe Hagi 50 éves

  • -bbe-
  • 2015. február 7.

Sport

Gheorghe Hagi a napokban lett 50 éves. A Kárpátok Maradonáját 21 évvel ezelőtti cikkünkkel köszöntjük.

Szeretem Hagit. Sokáig Scifót szerettem, egészen tegnap estig, de aztán láttam, ahogy ott téblábol szombat délután a németek ellen, néha ad egy jó labdát annak a csúnya kis szlavóniai parasztocskának, aki most belga, mint a loboncos hajú Hegedűs, és minden helyzetből képes mellélőni, és akkor láttam, hogy a Scifo kész, valami nem stimmel vele, nem bír meccseket eldönteni, legalább két ilyen jó játékos kell még, hogy funkcionáljon a pali. Lehet, hogy nem véletlenül fordult meg kis híján minden nagyobb európai klubban, és nem lett soha igazi, nagy klasszis, mint volt, mondjuk, a Borsó az MTK-ból vagy a Kiss Tibi az Egerből. (Egy Szanyi nevű miskolci húsipari dolgozó többször a saját szemével látta, hogy a Kiss Tibi edzés címén levetkőzik, kimegy a középkörbe, ott köp egyet, aztán lezuhanyzik, és hazamegy. És mégis! Egy félisten, aki volt!) Hagi viszont a legnagyobb, aki mást állít, hülye, és arra kéne ítélni, hogy élete végéig csak a hátával nézhesse a tévét, ha foci megy.

false

 

A neve több balkáni nyelven is azt jelenti, hogy zarándok, mégpedig az igazhitűek közül való, olyan ember tehát, aki megjárta Mekkát. Jelzem, már az első góljánál, amikor azt a balfácán kolumbiai kapust egy életre szerencsétlenné tette, fel kellett volna hogy tűnjön a dolog mindenkinek. Hagi aztán okosan eltűnt a svájciak ellen, valamelyik tisztviselőküllemű egyént ráállították, és ő szemmel láthatóan nem forszírozta az ügyet, de csak hogy átrázzon mindenkit, és aztán hazavágja az amerikaiakat, és kiejtse az argentinokat.

Hagi mindent tud. Hogy a lábával, az egy dolog. De ahogy 85 percen át ágált, utasított, szervezkedett, ahogy labdával tömte a többieket, ahogy szerelt mindenütt a pályán, ahogy lassítani bírta a játékot, ahogy felrúgatta magát, ha kellett! Hagi maga a futball lényege, a legmagasabb emberi intelligencia megtestesülése, művész, forradalmár és államférfi egy személyben.

Amikor Vitray azt közvetítette, hogy Hagi a felezővonal tájáról, jobbról egy hatvanméteres passzt ad, és aki a pálya túlfelén, a román balszélső helyén leveszi, az is Hagi, azt csak most nem hiszem el, közvetlenül a meccs után. Ha hazamegyek, és lecsukom a szemem, nem lesz bennem kétely. Úgy volt, ahogy Vitray mondta. Mosolyogva fogok elaludni, és azt álmodom, hogy én vagyok Hagi, és a döntőn állok a bíró mellett, tökegyedül, mert én vagyok az egész román csapat, és hallgatom a román himnuszt, és aztán egyedül nyerek a bolgárok ellen, gólszerző Hagi, Hagi és Hagi, és ekkor olyan boldog leszek álmomban, hogy azt ébren még elképzelni sem lehet.

1994. július 7.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.