Hadzsi – Gheorghe Hagi 50 éves

  • -bbe-
  • 2015. február 7.

Sport

Gheorghe Hagi a napokban lett 50 éves. A Kárpátok Maradonáját 21 évvel ezelőtti cikkünkkel köszöntjük.

Szeretem Hagit. Sokáig Scifót szerettem, egészen tegnap estig, de aztán láttam, ahogy ott téblábol szombat délután a németek ellen, néha ad egy jó labdát annak a csúnya kis szlavóniai parasztocskának, aki most belga, mint a loboncos hajú Hegedűs, és minden helyzetből képes mellélőni, és akkor láttam, hogy a Scifo kész, valami nem stimmel vele, nem bír meccseket eldönteni, legalább két ilyen jó játékos kell még, hogy funkcionáljon a pali. Lehet, hogy nem véletlenül fordult meg kis híján minden nagyobb európai klubban, és nem lett soha igazi, nagy klasszis, mint volt, mondjuk, a Borsó az MTK-ból vagy a Kiss Tibi az Egerből. (Egy Szanyi nevű miskolci húsipari dolgozó többször a saját szemével látta, hogy a Kiss Tibi edzés címén levetkőzik, kimegy a középkörbe, ott köp egyet, aztán lezuhanyzik, és hazamegy. És mégis! Egy félisten, aki volt!) Hagi viszont a legnagyobb, aki mást állít, hülye, és arra kéne ítélni, hogy élete végéig csak a hátával nézhesse a tévét, ha foci megy.

false

 

A neve több balkáni nyelven is azt jelenti, hogy zarándok, mégpedig az igazhitűek közül való, olyan ember tehát, aki megjárta Mekkát. Jelzem, már az első góljánál, amikor azt a balfácán kolumbiai kapust egy életre szerencsétlenné tette, fel kellett volna hogy tűnjön a dolog mindenkinek. Hagi aztán okosan eltűnt a svájciak ellen, valamelyik tisztviselőküllemű egyént ráállították, és ő szemmel láthatóan nem forszírozta az ügyet, de csak hogy átrázzon mindenkit, és aztán hazavágja az amerikaiakat, és kiejtse az argentinokat.

Hagi mindent tud. Hogy a lábával, az egy dolog. De ahogy 85 percen át ágált, utasított, szervezkedett, ahogy labdával tömte a többieket, ahogy szerelt mindenütt a pályán, ahogy lassítani bírta a játékot, ahogy felrúgatta magát, ha kellett! Hagi maga a futball lényege, a legmagasabb emberi intelligencia megtestesülése, művész, forradalmár és államférfi egy személyben.

Amikor Vitray azt közvetítette, hogy Hagi a felezővonal tájáról, jobbról egy hatvanméteres passzt ad, és aki a pálya túlfelén, a román balszélső helyén leveszi, az is Hagi, azt csak most nem hiszem el, közvetlenül a meccs után. Ha hazamegyek, és lecsukom a szemem, nem lesz bennem kétely. Úgy volt, ahogy Vitray mondta. Mosolyogva fogok elaludni, és azt álmodom, hogy én vagyok Hagi, és a döntőn állok a bíró mellett, tökegyedül, mert én vagyok az egész román csapat, és hallgatom a román himnuszt, és aztán egyedül nyerek a bolgárok ellen, gólszerző Hagi, Hagi és Hagi, és ekkor olyan boldog leszek álmomban, hogy azt ébren még elképzelni sem lehet.

1994. július 7.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.