Lefeküdtünk az oroszoknak? – Takács Tibor történész a régi bundákról

Sport

Nemrég jelent meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársának Szoros emberfogás című könyve a Kádár-kor állambiztonsági szerveinek sokszor igencsak meddő, habár szorgos futballtárgyú működéséről. A történésszel készült interjúnkat legfrissebb számunkban olvashatják, de ezt az érdekes részletet csak itt.

magyarnarancs.hu: Igyekezett utánajárni a legszívósabb és legelterjedtebb legendának, annak, hogy számos kulcsfontosságú meccsen – az 1966-os világbajnoki negyeddöntőben, az 1968-as Európa-bajnoki sorozat negyeddöntőjének visszavágóján – le kellett feküdnünk az „oroszoknak”.

Takács Tibor: A történészt inkább a pletykák érdeklik, hiszen ezek sokat elárulnak a korabeli társadalmi mentalitásról, a gondolkodásmódokról. Amúgy ezek a híresztelések az állambiztonságot is módfelett foglalkoztatták, arra vonatkozólag azonban nincsenek források, hogy le kellett-e feküdnünk, fel kellett-e adnunk az említett mérkőzéseket. Ha feltételezzük is, hogy születtek ilyen alkuk, azok semmiképpen sem írásbeli szerződések, pláne nem a legendák állítólagos külkereskedelmi megállapodásainak formájában, amelyek szerint mondjuk Moszkvicsokért adtuk volna el a meccset. Idézőjelben hálásak lehetünk az állambiztonságnak, hogy megőrizte ezeket az igen változatos pletykákat – habár én is sokat ismertem korábbról, de az ügynökjelentésekből még színesebb verziók bontakoznak ki.

false


magyarnarancs.hu: Gondolom, hogy az ügynöki jelentések, az állambiztonsági anyagok alapján nem lehet alátámasztani a bundahipotézist.

TT: Természetesen nem. És az ügynökjelentésektől már csak azért sem szabad sokat várni, mert ezek valójában mendemondákat, pletykákat tartalmaznak. Pláne, ha a totózókban vagy a lelátókon elhangzott véleményekre gondolunk, de az ügynökök a legblődebb, legabszurdabb vélekedéseket is lejegyezték. Azt kell látnunk, hogy egy ügynök más közegben működött, mint egy civil, máshogy kellett gondolkodnia, mások voltak vele szemben az elvárások. Ezért nem szabad a velük kapcsolatos ítélkezést sem elhamarkodni. Amikor a például a „Galambos” fedőnevű ügynök 1958-ban arról beszél, hogy egy eredményes világbajnoki szerepléssel szét lehetne zúzni a Puskás- és Kocsis-legendát, akkor az ügynök szól a sorokból és nem Szepesi György sportriporter, aki előtte maga is építette e legendát. Előtte volt egy másik feladat is, az ügynöké, és ezt a munkát is el akarta végezni a lehető legnagyobb alapossággal, az elvárásoknak megfelelően. Ha nem is ügynökjelentésekben, de más jellegű titkosszolgálati dokumentumokban lehetnének nyomai efféle bundának, de nincsenek. Az 1969. májusi magyar–csehszlovák vb-selejtező kapcsán is elterjedtek olyan híresztelések, hogy el akarják adni a meccset, vagy hogy minden jegyet a cseheknek akarnak lepasszolni, miközben a titkosszolgálati és sporthivatali dokumentumok is azt mutatják, hogy ezek a szervek is a magyar sikerért dolgoztak.

magyarnarancs.hu: Ez volt az a meccs, amely előtt a BM III/III-as osztálya még javaslatokat is tett a szövetségi kapitánynak a válogatott keret összetételére?

TT: Ez valóban igen különös fejlemény. Az a baj, hogy az erről tanúskodó jelentésben ez csak általánosan és meglehetősen homályosan van megfogalmazva: segítenek a szövetségi kapitánynak megoldani a válogatási gondjait. Az sajnos nem derül ki, hogy milyen játékosokra vonatkozik az ajánlat, és milyen szempontok merültek fel. Ráadásul nem is csak politikai szempontok játszhattak szerepet: az iratokból az is kiderül, hogy az állambiztonság számára sem volt mellékes a meccs kimenetele – azt szerették volna, ha a mieink nyernek.

magyarnarancs.hu: Úgy látom, hogy a kellő kritikával kezelt jelentések közül kevésnek van szigorúan vett sporttörténeti vonatkozása, bár akad emlékezetes epizód. Például amikor a már évek óta a Real Madridban játszó Puskás Öcsi egy 1960-as, Belgium elleni vesztes meccs után az öltözőben leteremti a magyar válogatott játékosokat – különös tekintettel Albertre, aki talán ekkor kapta az utolsó komoly fejmosást. Ráadásul Puskás viselkedését mint pozitív, előremutató példát említi a hálózati személy!

TT: Ez egy sporttörténeti találkozó lehetett, pláne, hogy korábban még attól tartottak, hogy éppen Puskás fogja Albertet külföldre csábítani. A számukra kedvezőnek tűnő viselkedését látva az állambiztonsági tisztek szinte már kombinálni kezdtek: hogyan lehetne ezt a helyzetet kihasználni, és Puskást hazacsábítani – azt a játékost, akinek még korántsem ért véget a karrierje odakint, éppen ezért a vele kapcsolatos forgatókönyvek igencsak hagymázasak voltak.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket.