Planking - Ahol tud, elhasal

  • Göde Mónika Annamária
  • 2011. szeptember 8.

Sport

A legújabb őrület, a planking hozzánk is megérkezett. Fordíthatnánk deszkázásnak, de akkor mi lenne a deszkásokkal?

Maradjunk csak a plankingnél, ami igazán demokratikus játék: bárki, bárhol, bármikor, bármilyen ruházatban végezheti, és mivel nincsenek nyertesei, így tulajdonképpen kellő óvatosság mellett vesztesei sincsenek. "Szabálykönyve" csak annyiból áll, hogy hason fekvés közben a karokat szorosan a test mellett kell tartani, miközben lefelé nézünk. Ettől kezdve gyakorlatilag bármilyen "motívum" elfogadott, minden rajtunk múlik.

"Hagyjuk, hogy végtelen fantáziánk szárnyaljon, és ne törődjünk másokkal, mit mondanak. Szóljon ez a dolog a szórakozásról, jókedvről és a jó társaságról, hiszen kiváló közösségkovácsoló hatása van!" - mondja Vas András, a Szegedi Planking Facebook közösség alapítója. Andrásnak egyik ismerőse ajánlotta a plankinget, azóta a megszállottja - ahol csak tud, elhasal.

A "sportág" állítólag 1997-ben született Angliában, s kezdetben lying down game-nek nevezték. Bő tíz évig az emberek többsége ügyet se vetett rá, ám egyszer csak "robbant", az ausztrálok lelkesedésének köszönhetően, akik a planking elnevezéssel is megörvendeztették a nagyvilágot. A világsiker kulcsa természetesen a Facebook volt: a világ legnagyobb közösségi portálján közel félezer regisztrált fiók található "planking" néven. Büszkék lehetünk, hogy ezek közül a harmadik legnépesebb táborral a Planking Szeged rendelkezik 1200 regisztrált taggal. A bulvársajtó azonban csak akkor kapta fel a dolgot, amikor a közelmúltban éppen Ausztráliában egy fiatalember életét vesztette plankelés közben.

"Érdemes olyan helyszínt választani, ami kevésbé veszélyes - mondja András. - Igyekszünk minden fórumon felhívni a figyelmet, hogy a srácok ne próbálkozzanak veszélyesnek tűnő mutatvánnyal. Mindenkinek ismernie kell a saját korlátait, és azokat nem szabad átlépni. Sajnos egyszer nekem is sikerült egy kerítésre felmászni, és a hasamat felsértették a kiálló darabok. Ezért hangsúlyozom, hogy ez a játék nem veszélytelen!"

A külső szemlélő számára először egyszerű és "olcsó" dolognak tűnhet a planking, de a rajongók kihívást látnak benne, hiszen gátlásaikat levetkőzve kell hasra vágniuk magukat például a város legforgalmasabb pontjain, mit sem törődve a környezettel. András szerint "ez adja a dolognak az igazi ízét, és ettől lesz igazán függő az ember".

Sokan gondolják úgy, hogy a planking nem más, mint a feltűnési viszketegség legújabb megnyilvánulása az unatkozó fiatalok körében. András azonban rá sem hederít erre. "Szerintem azok gondolkodnak így, akiknek valóban unalmas az életük, és egy kicsit sem nyitottak az új dolgok iránt. Annyi minden van, ami összehozza az embereket, és szerintem a planking is ilyen! Mindegyikünknek van állása, mindenki tudja, hova tart. Van közöttünk műsorvezető, grafikus, dizájner, előadóművész, programszervező. Még egy pék is! Nem hiszem, hogy megérdemelnénk a negatív jelzőt csak azért, mert kíváncsiak vagyunk az újra, és amit csinálunk, azt komolyan vesszük."

Úgy tűnik, a rendőrség is komolyan veszi a plankelést - legalábbis Szegeden, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy tudnak a létezéséről, figyelemmel kísérik, ám ez idáig nem történt olyasmi, hogy rendőri intézkedésre lett volna szükség. "Ilyen esetekben - írják levelükben - csak akkor indítható eljárás, ha az illető ezen cselekményével szabálysértést, bűncselekményt követ el, vagy tetteivel saját vagy mások testi épségét veszélyezteti."

Detre Annamária pszichológus szerint sincs semmi baj a plankinggel, bár úgy véli, egyértelmű divatőrületről van szó, amire hasonló sors vár, mint korábban a szintén nagy népszerűségnek örvendő bungee jumpingra: elfelejtik. "Túl az emberekkel való eggyé tartozás élményén, az egyén a különállóságot is előnybe helyezi, szeretne valami egészen rendkívülit produkálni, ami kiemeli őt a hétköznapi, szürke közegéből - mondja Detre, hozzátéve, hogy itt a sikerélményt igazából az jelenti, hogy az illető a lájkolással pozitív visszajelzést kap. "Az egyén szempontjából csupán arról van szó, hogy én tudok valami olyat, amit te nem, és ezt közzé is teszem, hadd lássa mindenki! Lássák, milyen egyedi és különleges vagyok!" A pszichológus szerint a plankingelők magukra akarják vonni a figyelmet, amit a kapcsolataikban valószínűleg nem kapnak meg. "Sajnos, ez a világ a kifelé élést preferálja, azt tartja sikeresnek a belső önmegismerés helyett - sóhajt fel a pszichológus. - Ha valakinek nincs hite a saját értékeiben, állandó külső visszaigazolást keres. Szerintem a plankingelők is ilyenek. Egyébként minden ember rendelkezik legalább öt olyan képességgel, amit ha fejleszt, akkor egészen rendkívüli eredményeket tud elérni."

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)