Szõnyei Tamás

Nem sokkal a bastiai forgatás kezdete és a francia producer halála után a fõ finanszírozó Magyar Mozgókép Közalapítvány megvalósíthatatlannak ítélte A londoni férfi címû magyar-francia-német-brit koprodukciót. A mûvet azonban a rendezõ információja szerint a cannes-i filmfesztivál szervezõi szívesen látnák a 2006-os programban.

Hangköltészeti pályámon elõrehaladva egyre jobban láttam, hogy ehhez a rádió az ideális terep. A Magyar Rádió irodalmi osztályán valamikor 1992-ben javasoltam Varga Lajos Mártonnak, Katona Imre Józsefnek és Magos Györgynek, hogy csináljunk egy ilyen mûsort.

Tegnap este óta R.E.M.-sorok kavarognak a fejemben, dalszövegfoszlányok, innen-onnan. That's me in the corner, that's me in the spotlight. That's sugarcane, that tasted good, that's cinnamon, that's Hollywood. I'm pushing an elephant up the stairs. Hey, what's the big deal, I'm an animal. Leaving New York never easy, I saw the light fading out. This one goes out to the one I love, this one goes out to the one I left behind. Everybody hurts, everybody hurts, sometimes. I'm sorry, so sorry. Andy, are you goofing on Elvis? Hey, baby, are you having fun?

Egykori szaktársnõnk, a Beszélõ volt fõszerkesztõje másfél éve van Moszkvában, a magyar kultúra és tudomány egyik legfontosabb, elõretolt helyõrségének az élén. Megkérdeztük tõle, merre hány méter és mi várható.

A Ti! Magyarok, feketeszemmel címû könyv írója. A sötétben bujkáló ellenforradalmárokat riogató plakátra emlékeztetõ pózban mutat ránk könyve címlapjáról és a lámpaoszlopokra kent plakátokról, de arcán inkább mosoly, mint fenyegetés.

Politikai kinevezett? - kérdeztük malíciával, mikor hírül vettük, hogy kulturális minisztériumi helyettes államtitkárként várhatóan az õ pályázata lesz a befutó (Tárlatos tervek, Magyar Narancs, 2004. július 29.). Most, hogy decembertõl átveszi a múzeum irányítását, inkább arra voltunk kiváncsiak: mihez kezd, és fõleg hogyan, mibõl.

Két igen súlyos, ragyogóan színes, magyar és angol nyelvû albumban megjelentette a modern magyar festészet 1892-1919, illetve 1919-1964 közötti idõszakának mintegy 2500 alkotását.

Sûrû hetek vannak az R.E.M. tagjai mögött és elõtt: Európa kiválasztott nagyvárosaiban beszálltak a promóciós mókuskerékbe, hogy elõkészítsék jövõ héten megjelenõ albumuk, az Around The Sun fogadtatását. Amerikába hazatérve beszállnak a politikai propagandagépezetbe, hogy megpróbálják elõsegíteni Bush választási vereségét. Ezt követi majd a lemezbemutató turné, amely januárra ér Budapestre.

Soha ennyi francia szót nem hallottam, soha ennyi mámoros francia fiatalt nem láttam még a Szigeten. Egyik fülem sírt is, annyira hangosan élveztek bele elsõ nap a bensõséges zenékbe, de a másik nevetett, mert azért ez mégis nagyszerû dolog. A német viszonylatban hagyományosan hatékony Sziget-propaganda érett be francia földön, vagy az idei elõadói névsor bizonyult arrafelé vonzóbbnak a korábbiaknál, most mindenesetre lépten-nyomon feldobott francia társaságokba lehetett ütközni, a szó szoros értelmében. S bár a halkabb részeknél kicsit visszább foghatták volna magukat, végül is Rokia Traoré és Lhasa de Sela mûsorának egyaránt jót tett, hogy sokan ismerõsként reagáltak rá.

Ez még csak az ötödik év, hogy a világzenének nevezett valami önálló emelvényt kap a Szigeten, de máris az az ember érzése, hogy ez mindig így volt és így is marad mindörökké.

Mint 1983 óta minden nyáron, idén is vendégeket vár hétvégenként a fõvárostól 28 kilométerre lévõ település, ahol immár a középkori Romtemplomon kívül célba veendõ a község melletti hegy tetején rejtõzõ, katonai funkcióját vesztett, színháztérré alakított rakétabázis is.

Hatvan éve, 1944. május közepén indultak el az elsõ magyar transzportok a lengyelországi koncentrációs és megsemmisítõ táborok felé, ahová most a modern technikát használó kiállítás visszavisz. Túlélõk vagyunk mindannyian. Túlélõ az ajándékárus, akinek kirakatában az Auschwitz-Birkenau komplexumról tájékoztató, minden számba jöhetõ nyelvû kiadvány mellett egy FUN márkanevû, vakus mini-fényképezõgép is kelleti magát. Túlélõk a lengyel gimnazista lányok, akik kacagva állnak a rácsos kerítés elõtt, amint osztálytársuk fényképezi õket. Túlélõ vagyok én is, ahogy ezeket érzékelem, aztán átlépek a világ legcinikusabb kapuján, az ARBEIT MACHT FREI alatt.