"Bűn, ami itt folyik" - Ötvös András színész

szerző
Kovács Bálint
publikálva
2011/4. (01. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Már egyetemistaként főszerepet játszott a Katonában, majd az Örkényben. Volt a Krétakör tagja, osztálytársaival megalapította a KoMa Társulatot, végül csaknem négy éve Egerben kötött ki - hamarosan innen is továbbmegy. Az utolsó POSZT-on ő lett a legjobb 30 évnél fiatalabb színész, a Színikritikusok Céhe pedig a legígéretesebb pályakezdőnek választotta.

Magyar Narancs: Miért készültél papnak?

Ötvös András: Nagyon nagy hatással tud rám lenni, amikor egy nagyon erős személyiséggel találkozom. Ugyanez működik minden szerepemnél is, és ugyanezért meg a hatalmas hivatástudatért akartam tűzoltó is lenni, előtte pedig pilóta, de arról hamar kiderült, hogy nem fog menni, mert minden reáltantárgyból buktam. Közben dolgoztam hajléktalanszállón és kórházban is, de a tűzoltóság ivódott belém a legerősebben. Már ott voltam, hogy jelentkezem, amikor Máté Gábor felvett az egyetemre.

MN: Hogy érted, hogy ugyanez működik a szerepeidnél is?

ÖA: Utánanéztem, ezt a pszichológiában identifikációnak hívják, ami az azonosulásos tanulást jelenti: amikor a gyerek erősen figyel valakit, anyut vagy aput, és elkezdi utánozni a viselkedésüket, gesztusaikat, úgy is, hogy amikor egyedül marad, felidézi ezeket magában. Ez nekem egy motivációs erő; minden szerepnél megnézem, hogy mi az, ami miatt szeretnék olyan lenni, mint az az ember, mi az ereje, a gyengéje, és miért lehet őt szeretni, amiért fel tudom menteni.

MN: Az egyetemi gyakorlatodra a Katonába mentél, és azonnal egy főszerepet játszottál A karnevál utolsó éjszakájában. Miért nem maradtál ott?

ÖA: Nem jutottunk el addig, hogy felmerüljön a szerződtetésem, mert már jóval előtte megmondtam Máté Gábornak, hogy elmennék Schillinggel, mert nagyon érdekel.

MN: Mit tudott mondani Schilling, ami ennyire izgalmas volt?

ÖA: Nagyon erős hatással volt rám. Volt vele egy Hamlet-kurzusunk harmadikban, utána elhívott Taliándörögdre, ahol megcsináltuk az űrbázison A csillagász álmát, aztán elkezdtem az új Krétakört, részt vettem több workshopon. Ezekből nagyon sokat tanultam, meg ahogy a szakmaiságról beszélt, az is nagyon hatott rám. Fantasztikusnak tartottam azt az ötletet is, hogy csináljunk egy színházi jam sessiont. Kezdődjön hétkor az előadás, de nem a reprodukálás értelmében, hanem akkor kezdődjön az alkotás is: összeszokott színészek megadott témára improvizáljanak.

MN: Miért hagytad ott mégis a Krétakört?

ÖA: Összekülönböztünk Árpáddal. Nagyon kimerült voltam az egyetem utolsó évében, két workshop meg Göttinger Pali Pokla után. Schilling hívott Komáromba egy harmadik workshopra, ami nagyon jó kezdeményezés volt, de ugyanazokat a gyakorlatokat csináltuk, amiket én előtte is megcsináltam. Mondtam neki, hogy pihennem kell, mert fizikai értelemben vagyok kimerült, mire azt mondta, hogy akkor az hoszszú pihenő lesz. Végül mégis elkezdtem a workshopot, de a fáradtság miatt nem bírtam, úgyhogy azt mondtam, hogy inkább a hosszú pihenőt választom.

MN: Azután jött a KoMa megalapítása.

ÖA: Vincének (Zrinyi Gál Vince, osztálytárs, ma is a KoMa vezetője - K. B.) Máté Gábor adott egy "ötforintos ötletet", hogy kéne csinálni egy olyan csapatot, amelyik csak kortárs magyar drámákkal foglalkozik. Én meg, miután összebalhéztam Schillinggel, megint el akartam menni tűzoltónak, így kézenfekvő volt, amikor Vince megkeresett, hogy csináljuk együtt. Elkezdtünk szponzor, hely és csapattagok után járni, aztán összetettük a Plazmát, amiben nagyon sok volt a workshopokból; úgy éreztem, hogy sokat bele tudtam tenni abból, amit tanultam. Az volt a hőskor, hogy ezt létrehoztuk ott kint, a Bakelitben, a hidegben.

MN: Mégsem maradtál sokáig.

ÖA: Vissza akartam menni színházcsinálóból színésznek, megtanulni rendesen beszélni a színpadon, eljátszani néhány szerepet, mert nincs semmi, amit ennél jobban élvezek. A Krétakör addigra annyi darabot bemutatott, hogy Schilling már nem akart többet, és akkor a KoMa is az alkotómunkára koncentrált. Ott úgy éreztem, hogy nem tudunk fejlődni, mert nem volt egy Schilling Árpád, aki mindig eggyel a többiek előtt van, és tudja húzni őket - nem is lehetett, mivel mind együtt végeztünk. Visszanézve azt hiszem, hogy jó, hogy erre jöttem. Most vagyok a helyemen.

MN: Mielőtt eljöttél volna Egerbe, te is egyetértettél Schillinggel abban, hogy a kőszínház: "kő kövön, köveknek".

ÖA: Érdekes volt egy bőrönddel lemenni egy vidéki színészházba, és megnézni, hogy milyen egy kőszínház, sőt egy vidéki népszínház. Amikor másodszor játszottam A konyhát, amibe meghívott Máté Gábor, valamiért úgy éreztem, hogy ide kell jönni. Nem lehet tetten érni, hogy mitől, de van ebben a csapatban valami jó energia, amitől rögtön azt éreztem, hogy szeretek itt lenni, hiába fikáztuk annyit a kőszínházakat. Amikor Csizi (Csizmadia Tibor igazgató - K. B.) megkérdezte, hogy szeretnék-e ideszerződni, igent mondtam. Az egy nagy szakadás volt a KoMával - talán árulás, de azt hiszem, az egyik legjobb döntésem volt.

MN: Egyébként miért lázadtatok a kőszínház ellen?

ÖA: Nem is tudom. Nem jártunk olyan sokat kőszínházba. Valahogy Schilling és Halász Péter kurzusai együtt adták, hogy a magaménak éreztem az olyan kijelentéseket, mint hogy ez egy múzeum a korhű ruhákkal, vagy hogy az ilyen előadás másfél óra haladék.

MN: Már nem érzed a magadénak?

ÖA: Nem. Meg kell csinálni jól a szerepet és az előadást, és akkor lehet kint is, bent is élvezni. Biztos sok szar előadás születik kőszínházban, meg sok társulat bekövesedett, de már elmúlt, hogy ezekkel a kérdésekkel kelljen foglalkoznom, már csak a színészetre kell koncentrálnom. Persze nem vagyok a másmilyen színház ellen - akkor nem csinálnék minden nyáron egy előadást gyerekekkel egy kecskeméti romhalmazban.

MN: Egész pályafutásod alatt Egerben maradtál a legtovább.

ÖA: Azt mondtam mindig, hogy amíg van ez a csapat, ameddig Csizmadia az igazgató, addig szeretnék maradni. De ennek most vége lesz.

MN: Amikor kinevezik az új igazgatót (a procedúráról lásd keretes írásunkat), szétesik a csapat?

ÖA: Szerintem igen. Ráadásul Máté sem fog többet itt dolgozni (mivel a napokban átveszi a Katona igazgatói székét - K. B.), szóval lehet tudni, hogy ez eddig tartott - de legalább jó a vége. Pont a legjobb időszakban kerültem ide.

MN: Mi lesz utána?

ÖA: Ahogy körbenézek az országban, azt látom, hogy borzasztó dolgok történnek. Igazából bűn, ami itt folyik: egy-két helyen kívül sehol sincsenek szakmai szempontok, szinte sehol nem látok olyan helyet, ahová a fiatalok mehetnének. Amit a szakmával és a vidéki színházakkal csinálnak, az bűn, és akik csinálják, szellemi bűnözők. Látjuk, hogy hogyan kapnak emberek színházakat ebben az országban: joggal félünk, hogy ami tíz év alatt felépült Egerben, azt fél pillanat alatt, egy tollvonással el lehet intézni.

MN: Ha netán mégis szakmai, és nem politikai szempontok alapján neveznék ki az új igazgatót, maradnál?

ÖA: Mi más lenne, mint a politika? Nincs okom optimistának lenni. De mindenképpen el akarok menni, nem is csak Csizmadia Tibor személye miatt, hanem mert megszűnik, ami miatt jó volt itt lenni. Csizi és a társulat miatt jött ide Máté Gábor, emiatt szerződött ide Zsótér Sándor is. Mindez véget ér, és én mindenképpen megyek. Kicsit jó is lesz újra menni.

MN: Hová?

ÖA: Nem tudom. Valami biztos lesz. Vagy elmehetek tűzoltónak, bár azt nehéz egyeztetni a színházzal - igaz, három szabadnap mindig van.

Igazgatóváltás Egerben

Az egri Gárdonyi Géza Színház jelenlegi igazgatója, Csizmadia Tibor tíz év társulatvezetés után nem adta be újra pályázatát. Hárman pályáztak: Barta Dóra érdemes művész, a sikeres és kedvelt egri tánctagozat vezetője; Szíki Károly, a Gárdonyi Színház korábbi érájának színésze, az egri bábszínház egykori, igen népszerűtlen vezetője, aki korábban Eger elbarikádozásáról és az 56-os forradalom befejezéséről beszélt, és aki egy malaccal az ölében tiltakozott az egri kórház privatizálása ellen; valamint Blaskó Balázs, aki 23 éve a társulat tagja, és akinek felesége, Saárossy Kinga színész Eger egyik fideszes alpolgármestere. A pályázatokat véleményező szakmai bizottság az egyébként is esélyesnek tartott Blaskót támogatta. Szíki ezután visszavonta pályázatát; a megyei önkormányzat kulturális bizottsága pedig Bartát és Blaskót azonos mértékben támogatta. A megyei közgyűlés a lapunk megjelenése utáni napon hozza meg a döntést. "Más világ lesz itt, operetteket fogunk játszani" - mondja egy forrásunk, a színház munkatársa. Blaskó a Népszavának elmondta: "Klasszikus népszínházi küldetésű színházat szeretnék, amelyben a műfajok eredeti formájukban jelennek meg, egyértelmű és pozitív üzeneteket közvetítenek."

szerző
Kovács Bálint
publikálva
2011/4. (01. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Legfrissebb Narancs

Vesztébe rohan
Orbán és a hanyatló Nyugat
Genetika és honfoglalás
Miből van a magyar?
Interjúk
Háy János, Dresch Mihály, Eugenio Barba
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...