Csuja Imre: „Kibányászni magamból a férget”

Színház

Csuja Imre épp az Übü királyban viszi a főszerepet. Zsarnokokról és örök karakterekről beszéltünk vele.

magyarnarancs.hu: Mácsai úgy fogalmazott, hogy az Übü király több mint száz év közös emlékezetének a karikatúrája. Egyetértesz vele?

Csuja Imre: Valóban asszociálni lehet az elmúlt száz évre. A történelemben mindig voltak hataloméhes alakok, zsarnokok, vagy egyszerűen mániákusok. Übü papát a hataloméhség motiválja, az a lényeg, hogy a mániáját lássa a néző.

magyarnarancs.hu: A mai kor, a hazai közélet milyen alapanyagot szolgáltat a figura megformálásához?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

CSI: Ezt nem forszíroztuk különösképpen, nem aktuálpolitizálunk. A mi előadásunk igyekszik hosszú évtizedek korképét megmutatni, a jellemek ferdülését, a személyek torzulását. Örök emberi problémákkal foglalkozik, a mohósággal, zsarnoksággal, gyávasággal, árulással. Ezek az emberiséggel egykorú tulajdonságok, nem kell kivetíteni a mára vagy a közelmúltra.

magyarnarancs.hu: Mérföldkőnek tekinted Übü papa szerepét a pályádon?

CSI: Ötvennégy éves vagyok. A rendezők látják, hol tartok színészileg. Übü papa ijesztően nagy szerep, amihez nyilván meg kellett érni. Fizikailag is megterhelő, mert elég sok mozgással teli jelenetsorozatról van szó.

magyarnarancs.hu: Kerekes Éva Übü mamája Lady Macbethként irányítja puffadt pojácának nevezett férjét, aki úgy esik bele az uralkodásba, mint Pilátus a credóba.

CSI: A Macbeth-problematikával indul az előadás. Übü papa az elején egy elégedett, jóllakott napközis, akit Übü mama piszkál fel, hogy harapjon bele az almába. És a szellem kiszabadul a palackból. Übü mama sem tudja, mit indít el, csak azt látja, hogy a férje alkalmas bizonyos dolgokra. És aztán egyre jobban belemelegszik a gyilkolásba, az árulásba, a szarságba. Bámulatos, hogy mi rejlik egy emberben, ha lehetőséget kap. Nagyon érdekes kibányászni magamból ezt a férget.

magyarnarancs.hu: Hogy érzed, a groteszkhez születni kell, vagy ez is olyasmi, ami elsajátítható?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

CSI: Megkockáztatom, hogy van rá hajlamom. Még a pályám elején észrevettem, hogy ha mondok valamit, azon nevetnek, vagy félig nevetnek, félig sírnak. Nem állt szándékomban nevettetni, csak nevettek rajta.

magyarnarancs.hu: Mácsaival párhuzamos osztályba jártatok a főiskolán. 2004-ben aztán szerződtetett az Örkénybe.

CSI: A katonaságnál találkoztam először Palival. Csak arra emlékeztem, hogy volt egy szőke fiú, akivel jól lehetett beszélgetni, jó volt őt hallgatni, mert egészen komoly elképzelései voltak a színészetről. Aztán végeztük a magunk dolgát a főiskolán. Én lekerültem vidékre, néha feljöttem, és azt vettem észre, hogy tud rólam. Hosszú ideig nem találkoztunk, majd Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjében dolgoztunk együtt. Pár nap múlva felhívott, hogy igyunk egy kávét. „Annyi rendező szeretne veled dolgozni, nincs kedved ide szerződni?” – kérdezte. „Kérek egy kis gondolkodási időt” – feleltem. Elszámoltam háromig, és igent mondtam.

magyarnarancs.hu: Van némi aggodalom a társulatban amiatt, hogy Mácsai igazgatói mandátuma lejár 2015 januárjában?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

CSI: Nincs, vagy csak ösztönösen eltartjuk magunktól. Ráérünk akkor foglalkozni vele, amikor helyzet van. Nagyon remélem, hogy nem robbantják szét a színházat a külső pályázók. Optimista vagyok ebben az ügyben.

magyarnarancs.hu: Shakespeare és a görög klasszikusok a kedvenceid. Zavar, hogy a rendezők nem néznek ki belőled nagy drámai szerepeket?

CSI: Remélem, még van időm, és ezek a szerepek is megtalálnak. A Hamlet Poloniusát játszom, ami nagyon bejött. Azt hiszem, sikerült Bagossy rendezésében egy különleges, szokatlan Poloniust megformálnom.

magyarnarancs.hu: Legnagyobb színpadi sikerszériád a Portugál Kocsmárosa, amit tizenhat éve játszol a Katonában. Manapság még nagyobb az egzisztenciális kilátástalanság. Ütősebben hangzik ettől egy-egy mondat?

CSI: Arra törekszünk, hogy mindig friss és naprakész legyen az előadás. Ma egészen más az akusztikája bizonyos mondatoknak, mint akár tíz vagy öt évvel ezelőtt. Talán jobban érezhető a téma tragikomikussága, de ugyanott nevetnek és hatódnak meg, ahol régen. Minden korszakban megvannak ezek a típusok, a kocsmatöltelékek.

magyarnarancs.hu: Mennyi múlik a színészi találékonyságon olyan felismerhető típusok megformálásánál, mint az Üvegtigris Csokija vagy a Valami Amerika gengsztere?

CSI: Úgy gondolom, hogy kreatív partner vagyok. Szoktam javaslatokat tenni, saját ötleteket vinni, olyasmivel előállni, hogy mi lenne, ha ezt és ezt mondanám. A Valami Amerika 2-ben például belecsempésztem Balla szerepébe, hogy folyton kijavítja magát a nak-nekes ragozással, és amikor eltalálja, elégedett.

magyarnarancs.hu: Mára mintha lecsengett volna a filmes korszakod...

CSI: Hamarosan kijön a Swing, amiben egy nagyon izgalmas epizódszerepet alakítok, de nem szeretném előre lelőni a poént. Goda Krisztánál is játszottam egy rendőrt a Veszettekben, emellett vizsgafilmekbe is hívnak.

magyarnarancs.hu: Nem unod még, hogy a legtöbben az Üvegtigrissel azonosítanak?

CSI: Csak nem haragudhatok azért, mert szembejön egy járókelő, rám mosolyog, és látom a szemében, hogy ötvenszer megnézte az Üvegtigris-összest!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.