Gyarmati Fanni az Öt Templom Fesztiválon

  • rés a présen
  • 2017. május 5.

Színház

„A művészet nem más, mint az ember törekvése a transzcendencia felé.”


rés a présen:
Miről szól az Öt Templom Fesztivál?

Hámori Gabriella: Győrben egyetlen utcában öt történelmi vallás temploma helyezkedik el egymás szoros közelségében. Szerb ortodox, zsidó, evangélikus, katolikus és református közösségek évszázadok óta egymást segítve élnek itt, a fesztivál ezt a sokszínűséget hirdeti és hangsúlyozza. Tavaly életre szóló élményben volt részem.  A zsinagógában egy lengyelországi zenekar zseniálisan sokrétü zenéjét hallgattam, utána átsétáltam a református templomba Szabó Balázsék koncertjére, ami szintén elsöprő erejű volt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

rap: Milyen előadással veszel részt a programban?

HG: Egy monodrámával Seres Tamás rendezésében. Tavalyi bemutató a Gyarmati Fanni naplója, amely Fischer Iván Lakásszínháza számára készült. Nagyon szereti a közönség, úgy érezzük, erős lett, kaptunk is egy másik felkérést. Fischer Iván ötlete volt, hogy dolgozzuk fel Andrássy Katinka naplóját, Budapesten ősztől fogom játszani az Adrássy úti lakásban és remélhetőleg a jövő évi Öt Templom Fesztiválra megint eljutunk vele. 

rap: Mi érintett meg Gyarmati Fanni személyiségében?

HG: Elsősorban a leplezetlen őszinteség amiből kiderülnek a folytonos mardosó kételyek. Az ember valahogy nem így képzelné el őt a fenntmaradt fotók és a Radnóti versek alapján. Valahányszor elkezdem az előadást tudom, hogy szilárd jellemet játszom de mégis csak fel kell ülni egy érzelmi hullámvasútra, ami ahogy egyszer írja a "a kor, elmúlt és folyton meglévő bajok" terméke. Igyekeztem mindehhez nem színésznőből közelíteni és nem a szakmai eszköztáramat puffogtatni. Annyira mélyen érint Gyarmati Fanni teljes kitárulkozása, Radnóti Miklós iránt érzett szerelem, a kor irodalompolitikai körülményei az ebben való lavírozás és annyira elsöprően jelen van a mindennapokban a történelmi kataklizma, hogy ezt az előadást csak emberségből lehet végigcsinálni. Ezt a közönség is érzi. Előadás után mindig maradok beszélgetni, nagyon megnyílnak ilyenkor az emberek. Ez a történet mindenkire erős hatást tesz.

Van olyan program, amelyre elmennél még a fesztiválon?

HG: A Szent és Profánt, a Szent Efrém Férfikar és Háy János költő közös estjét nagyon megnéztem volna, de sajnos éppen egyidőben van az előadásommal. A csehországi Studio Damuza Anna Karenina-feldolgozása érdekel, és itt lesz megint a tavalyi lengyel zenekar egy másik műsorral, őket is örömmel nézném újra, és ajánlom mindenkinek. Lesznek előadások, amelyeket a budapesti közönség ismerhet. A Tünet Együttes a Sóvirágot a győri zsinagógában játssza, a hely szelleme biztosan különleges atmoszférát teremt majd az előadás köré, Szamosi Zsófia Maléter Pálnéról szóló monodrámáját a Menház kamaraszínpadán, ugyanott, ahol majd én is fellépek.

false

rap: Még hol láthatunk téged?

HG: Az Örkény Színház, ahol a legtöbbet játszom, most kitelepült a Városmajori Színpadra, mivel a nézőterünket őszig teljesen felújítják. Aki idén még nem látta, jöjjön el a József és testvéreire vagy a Három nővérre. Emellett Ugron Zsolna Hollóasszony című könyvéből készülő estre készülök, ami a Várkertben lesz május 30.-án Seres Tamás rendezésében.

rap: Mikor voltál utoljára templomban?

HG: Evangélikus családba születtem, Szarvason az utcában szinte bármelyik házba bármikor bekopogtathattam kisgyermekkoromban, az idős asszonyok tisztaszobái telis-tele voltak bibliai témájú festményekkel, így engem Keresztelő Szent János és Jézus akkor jobban érdekeltek, mint a Depeche Mode. Kerestem a hitet, bámultam a képeket, képzelegtem. Közvetlenül mellettünk Melis György operaénekes testvére, Jutka lakott. Nagyon szerettem átszökni hozzá. A szobái falain, óriási fotókon, Melis György különböző szerepeiben nézett rám szigorúan festett arcával, ezek közé a képek közé pedig rengeteg szentkép vegyült. Akkor vettem először azt az üzenetet, hogy a művészet nem más, mint az ember törekvése a transzcendencia felé. Ilyen értelemben persze a színház is templom, így mindennap templomba járok.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)