narancs.hu: Mikor és miért döntött úgy, hogy pályázik?
Nagy József: Miután Bozsik Yvette visszalépett. Korábban eszembe sem jutott, hiszen Szabó Gyuri vezette a Trafót, nagyszerűen. Amikor a ház úgymond megüresedett, akkor mertem először belegondolni, hogy nekem itt szerepem lehet, segíthetek megóvni a további rombolástól azt a szellemi építményt, amit Gyuri létrehozott. Amihez nekem is közöm volt, nemcsak azért, mert felléptem itt, hanem mert a Trafóra jellemző kísérletező művészet szellemiségében gondolkodom.
narancs.hu: Korábban több névtelen városházi és színházi forrás is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy fideszes kultúrpolitikusok keresték meg.
NJ: Ez nem igaz. Semmiféle ajánlat vagy noszogatás nem volt. Egyedül döntöttem. Ez a lehetőség ugyanabba az irányba mutat, amerre az életem halad: a hazatérés felé. Innen indultam, és bár Magyarkanizsa is otthonom, itt itatódtam át azzal a színházi szemlélettel, ami aztán egész pályámon elkísért. A hetvenes évek progresszív ellenzéki művészeire gondolok, a Stúdió K-ra, Jeles Andrásra és másokra.
narancs.hu: Korábban sem ajánlottak önnek semmit a kormánypárt részéről?
NJ: Még régebben, talán két évvel ezelőtt felhívott Szőcs Géza, hogy nem érdekel-e a Trafó. Rögtön és határozottan mondtam nemet.
narancs.hu: Korábban szerepelt Bozsik finoman szólva is problematikus pályázatában. Külsős művészeti vezetőként nagyjából az intézmény harmadik embere lett volna, de mire Bozsikot kinevezték, és ő közzétette a pályázatát, az önre vonatkozó részeket kitakarta. Mi történt?
NJ: Egy súlyos félreértés, hogy azt ne mondjam: visszaélés. Nagyon jó, hogy ezt most tisztázhatjuk. Yvette-tel én nem találkoztam. Horváth Csabával (aki Bozsik művészeti vezetője lett volna – U. P.) régóta munkakapcsolatban álltam, ő hívott fel, hogy adott esetben tudnék-e nekik segíteni, ajánlani jó előadásokat, ilyesmi. Éppen utaztam vissza Franciaországba, egy sietős beszélgetés volt, ahol én annyit mondtam, hogy persze, segítek, ha tudok. Nagyjából bárkinek ezt mondtam volna, de külön kértem, hogy ne használják a nevemet, ez csak egy baráti gesztus. Azonban semmilyen tervem nem volt a Trafóval, nem is lehetett, hiszen mint mondtam, Szabó Gyuri ellenében semmiképpen nem akartam volna versenyezni. Amikor megtudtam, mi történt, azonnal kértem, hogy vegyék le a nevemet. De még ma sem jó érzés erre a történetre gondolni.
narancs.hu: A következő körben azonban már indult ön is, Haraszti Zsolt és Kardos József mellett. A főváros érvénytelennek nyilvánította az egész pályázatot, mert az ön anyaga hiányos volt. Ráadásul több forrásból úgy értesültünk, hogy a szakmai tervei is csak négy oldalra rúgtak, ami nagyon soványnak tűnik – a szakmai bizottság mégis az ön hiányos pályázatát hozta ki győztesnek. Nem furcsa ez?
NJ: De, furcsa. Én úgy értelmeztem ezt, hogy a főváros még gondolkozik.
Fotó: Sióréti Gábor
narancs.hu: Jó, beszéljünk nyíltan. Nyilván azért zavartak sokakat a pályázata körüli egyes fejlemények, mert az hírlett, hogy ön a Fidesz embere. Ezért lett gyanús, hogy egy nyilvánvalóan érvénytelen pályázatot is megszavaz a szakmai bizottság, illetve ezért volt különösen zavaró, hogy a bizottság egyik tagja, Várszegi Tibor közeli munkakapcsolatban állt önnel és Gemza Péterrel, akire a művészeti vezető szerepe várt.
NJ: A pályázatot szerintem nem kilóra mérik, nem a lapok száma számít. Volt szóbeli meghallgatás is, annak pedig nem látom különösebb értelmét, hogy öt évre előre leírjam, mi lesz majd a házban, hiszen ez majd időközben alakul. Az intézményvezetés is egyfajta alkotói tevékenység, nem lehet megjósolni, mi fog történni. Várszegi Tiborral nem voltam közeli munkakapcsolatban, természetesen ismerem, mint a szakmában majdnem mindenkit.
narancs.hu: Várszegi az életrajza szerint például részt vett a Nagy József Regionális Műhely alapításában.
NJ: A műhelyt két magyarkanizsai barátommal, Bicskei Zoltánnal és Bálint Zoltánnal álmodtuk és terveztük meg. Várszegi Tibor 1994-ben alapkő-letételi performanszot mutatott be, 2004-ben pedig az ő beszéde nyitotta meg a próbatermeket.
narancs.hu: Gemza Péter a Csokonai Színház alkalmazottja, tehát Vidnyánszky Attila beosztottja. Ő lesz a művészeti vezető?
NJ: Az biztosan nem, hiszen ennek a pozíciónak a létét is kicsit abszurdnak tartom. Rendben, hogy a titulusom ügyvezető igazgató, de az én felfogásomban ez azt jelenti, hogy elsősorban a művészeti koncepcióért vagyok felelős, amelynek operatív megvalósítása a stáb feladata. Tehát leginkább mint művészeti vezetőre gondolok magamra, és nem hiszem, hogy az volna a dolgom, hogy a csavarok be legyenek csavarva. Gemza Péterrel 19 éve dolgozom együtt, ő nekem szellemi partnerem. Még mindig keressük a formáját, hogyan tud engem követni ebben a „kalandban”.
narancs.hu: Nagyszerű állása van Franciaországban: most hosszabbították meg újabb három évre az igazgatói kinevezését az orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ élén.
NJ: Pontosabban nyertem a pályázaton. Tizenöt éve vezetem a műhelyt, én alapítottam, de most pályáznom kellett. A másik induló, egy idegen bejött az irodába, és nézegetett körbe, hogy nahát, akkor most ő itt fog dolgozni. Akkor megértettem, mit érezhetett Szabó Gyuri. Csak nekem szerencsém volt.
narancs.hu: Nem lesz sok a kettő együtt?
NJ: Abban bízom, hogy nem, sőt építhetik egymást. Én egyfolytában dolgozom, minden reggel úgy ébredek, hogy mit kéne csinálni a színházban. A kinti munkám nem foglal le teljesen, részben elműködnek már a dolgok maguktól. Ugyanakkor a kapcsolataimat fel tudom használni a Trafó érdekében, és ha minden jól megy, nemcsak én ingázom majd, hanem jön velem több előadás is Franciaországba, akár Orléans-ba is.
narancs.hu: A pályázatát nem hozta nyilvánosságra, a terveiről tehát csak az MTI-nek júliusban adott rövid nyilatkozatából értesülhettünk. Azt mondta, hogy a befogadó színházi hálózat „francia modelljét” szeretné meghonosítani.
NJ: Azt hiszem, az újságíró kicsit egyszerűbben értette ezt, mint ahogy mondtam. Márpedig ez a rendszer nem egyszerű. Franciaországban a területileg szétszórt koreográfiai és drámai központok fogadnak be alkotókat, akik ott hozzák létre előadásaikat, amelyeket aztán turnéztatnak. A meghívott koreográfusnak és rendezőnek az adott színházhoz semmi köze, hat évig ott dolgozik, használja a színházak tereit, és évente létrehoz egy előadást. Nekem is évente egy produkciót kell elkészítenem – ez fantasztikus szabadságot jelent. Ezenkívül vannak koreográfiai fejlesztőközpontok, ahol csak egy évig maradnak a művészek, majd mennek a következőbe – soha nem találják magukat üres térben.
narancs.hu: Ez legalább annyira jól hangzik, mint amennyire elképzelhetetlen azon a Magyarországon, amelynek kormánya a függetleneket majdhogynem ellenségnek tekinti.
NJ: Nincsenek illúzióim. Nem gondolom, hogy holnap feláll egy ilyen szisztéma itthon, de azt fontosnak tartom, hogy megmutassam ezt a lehetőséget a döntéshozóknak. Legalább tudjanak róla, hogy ez is egy létező alternatíva. Én küzdeni fogok ezért. Magyarországon, ha egy művésznek vidékre kell mennie, azt gyakorlatilag száműzetésként éli meg. Franciaországban is a fővárosban volt minden, aztán egyszer csak létrehozták a vidéki műhelyeket. Kiürítették Párizst. Ezt a folyamatot lehet központilag kezdeményezni.
narancs.hu: És mi az, amit ebből a gyakorlatban, rövid vagy középtávon is meg tud valósítani?
NJ: Megcsinálom ezt, ha máshol nem megy, legalább házon belül. Keresni fogok vidéki alkotókat is, akik tudnának itt dolgozni, a Trafó produkciót pedig megpróbálom vidéki és határon túli színházakba eljuttatni. Nagy hátránya a függetlenek előadásainak, hogy megdöbbentően kevésszer játsszák őket. Ez nemcsak a jegybevétel miatt lenne fontos, hanem mert néha sok idő, 30-40 este kell ahhoz, hogy egy előadásban minden részlet a helyére kerüljön. Ha Budapesten nincs elég nézője ezeknek a társulatoknak, akkor vidékre kell menniük. Meg persze szerte Európába. Sok embert ismerek, fesztiválok, színházak vezetőit, ebben fogok tudni segíteni. És mindez megint nem csak a pénz miatt szükséges. Szembesülni sokféle közönséggel, budapesti, kisvárosi, határon túli, francia, német, dél-amerikai nézőkkel – ez nagyon termékeny tapasztalat.
narancs.hu: Azzal kezdte, hogy Szabó György alapvető elképzeléseivel egyetért. De mi változik a korábbiakhoz képest?
NJ: Azt szeretném, ha a Trafó laboratórium lenne. Hazai és külföldi, különböző művészeti ágakból érkező alkotók találkozóhelye. Színházi szakembereket, menedzsereket is hívnék, akik működési kérdésekben tudnak újat mondani. Számomra a műhelymunka alapvető kérdés. Én is fogok kurzusokat tartani, és meghívok művészeket, pedagógusokat. És ha egy neves fellépő érkezik, nem engedném el két nap után, hanem itt marasztalnám egy közös műhelymunkára.
narancs.hu: A házhoz hozzányúl?
NJ: Igen. Több tér kell, minden értelemben. Stúdiószínpadra ugyanúgy szükségünk lenne, mint nagyobb raktárhelyiségre. Azt is tapasztalatból tudom, hogy az étterem és a kávézó központi szerepet tölt be egy színház életében, és szerintem most a Trafó büféje nem elég jó, a helyiség, ahol van, nem is esztétikus. Meg egyáltalán, az épületbe több levegő kell. A fogadótér ugyanúgy túlzsúfolt, mint az irodák.
narancs.hu: A turnéztatás, a műhelymunka és az épületbővítés mind nagyszerű ötletnek tűnik. De piszok sok pénzbe kerül. A Trafó gazdálkodása eddig ugyan kiegyensúlyozott volt, tartaléka is van, de a Bozsik-féle pályázati huzavona miatt tavasszal elbukták az éves NKA-pályázatot, ami átlagosan úgy 30 milliót hozott a konyhára.
NJ: A Trafónak mára neve van, ami azt jelenti, hogy ha nem is könnyű, de könnyebb felkelteni a külföld érdeklődését iránta. Ez anyagi lehetőségeket is jelent, koprodukciókat, meghívásokat. És én nem teszek le arról sem, hogy találok mecénást, aki erre pénzt áldoz, akár külföldit is. Tudom, hogy – egyébként nem csak itthon – egyre kevesebb pénz jut a kultúrára, tudom, hogy nem fog dőlni az állami vagy önkormányzati támogatás a Trafóba, se idén, se jövőre. De ezek relatíve nem olyan nagy pénzek, és őszintén remélem, hogy találok egy-két olyan embert, aki erre hajlandó áldozni. Kreatívnak kell lenni, a pénzszerzésben is. Nincs más út.
narancs.hu: A Trafónak vannak emblematikus partnerei, „arcai”, akik rendszeresen itt dolgoznak. Ők éltetik a Trafót, de a Trafó is élteti őket: a legtöbb ide kötődő társulat éhen veszne nélküle. Egyrészt nem tudnának új produkciókat létrehozni, másrészt sokkal kevesebbet jutnának ki külföldre. Tehát ha valaki hosszú távon nem kap lehetőséget a Trafóban, az könnyen és gyorsan beleroppanhat. Ezért most nyilván rengetegen törik azon a fejüket, kivel akar majd együttműködni. Nem kérek részletes névsort öt évre előre, de annyit áruljon el: nagyjából elégedett az eddigi gárdával?
NJ: Nem nagyjából, hanem teljesen. Nagyon várom a közös munkát. Már mentem volna találkozni velük, de hát tegnap iktattak be. Délelőtt intéztem a lakást, TAJ-számot kértem. Majd holnap nekilátok.
