Már 2010 végén felröppent a hír, hogy nemsokára Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója válthatja a Jobbik által folyamatosan támadott Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház igazgatói székében. Vidnyánszky jelezte, hogy szívesen vállalná a feladatot, és rögtön neki is ment Alföldinek a híres János vitéz előadás miatt az origónak adott interjújában. Vidnyánszky szerint a Nemzeti előadása meghamisítja Petőfi szerzői szándékát, mert nem tündérországi happy enddel ér véget – idáig megítélése szerint azért nem terjed a szerinte is fontos alkotói szabadság. A Színházi Kritikusok Céhének kell felvilágosítania őt arról, hogy Alföldi (aki végül maradt erre a szezonra is) a Kacsóh Pongrác-féle, átdolgozott János vitézt vitte színre.
Vidnyánszky tavaly márciusban vehette át a Kossuth-díjat. Ekkoriban kezdte nagy erővel és figyelemre méltó eredményekkel fúrni az akkor még létező „VI-os kategória” színházait, a független társulatokat. Először csak részsikereket ért el (a nyáron esedékes zárolások egyoldalúan sújtják az alternatívok még át sem utalt pénzét), később – átmenetileg – úgy módosították az előadó-művészeti törvényt, hogy csökkentették a függetlenek számára járó, garantált pályázati keretet. A tavaly nyári, nagyobb módosítások pedig a kategóriarendszert is eltörölték, és ezzel együtt mindenféle pénzügyi garanciát felszámoltak: a „nemzeti” és a „kiemelt” színházak normatív támogatást kapnak, a többiek pályázhatnak az épp rendelkezésre álló összegekre. A jórészt a fideszes önkormányzatok által, alig leplezetten politikai alapon kinevezett vidéki színházigazgatókból Vidnyánszky elnökletével létrejött Magyar Teátrumi Társaság 2008-as megalakulásának egyik oka éppen az volt, hogy elégedetlenek voltak a Gyurcsány-kormány által épp akkor elfogadott előadó-művészeti törvénnyel.
A módosított törvény értelmében az előadó-művészeti bizottságok tagjait immár nem a szakmai szervezetek delegálják, hanem az ágazatért felelős miniszter jelöli ki őket – így lett Vidnyánszky a színházművészeti bizottság elnöke tavaly szeptemberben. Ő maga is öntudatosan politikai kinevezettnek tekinti magát a nyilatkozatai szerint. A grémiumnak komoly beleszólása van például abba, kik kerülnek a nemzeti és a kiemelt, kik a „pályázatos” színházi társulatok közé, és abszolút többségben vannak benne a Teátrumi Társasághoz szorosan kötődő személyek.
Az egyetem fura ura
Szintén tavaly szeptemberben kapott „címzetes egyetemi tanári” címet a Kaposvári Egyetem évnyitóján, pedig azelőtt nem sok köze volt Kaposvárhoz – később viszont annál több lett. Tavaly ugyanis átszervezésekről döntött az egyetem. A Színházi és a Látványtervező Tanszék fölé létrehoztak egy Színházi Intézetet, melynek vezetésére december 25-én írtak ki pályázatot. A kinevezés feltételei között nem szerepelt a tudományos fokozat. Végül az ilyennel nem is rendelkező Vidnyánszkyt bízták meg a Színházi Intézet vezetésével március elején. Számos jogkör hozzákerült a tanszékvezetői szintről, s ő lett az intézetben folyó képzés szakmai felelőse. Helyi forrásaink szerint talán abban bízhatott a központi döntésekre túl nagy befolyást gyakorolni nem képes városi és egyetemi vezetés, hogy Vidnyánszky elősegítheti a Kaposvári Egyetem hosszabb távú túlélését.
A színházi szakma éves seregszemléjét, a POSZT-ot működtető (többségében Pécs városa által tulajdonolt) gazdasági társaságban idén szerzett a Magyar Színházi Társasággal megegyező mértékű tulajdonrészt a Magyar Teátrumi Társaság. Az idei zsűriben – szakmai megfontolások helyett egyet jobbra, egyet balra alapon – Koltai Tamás és Kerényi Imre dolgozott együtt. Jövőre pedig már nem szerepel kritikus a színházi programok válogatói között, és ebben némelyek szerint Vidnyánszkynak is szerepe van (hiszen tavaly egy olyan kritikai beszélgetés közben hagyta el kisebbfajta botrányt okozva a fesztivált, amelyen az általa rendezett darabot bírálták.)
Vidnyánszky tagja annak a szakmai bizottságnak is, amely a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójának személyére tesz javaslatot, és úgy hírlik, hogy a Nemzeti új vezetőjének kiválasztásában közreműködő szakmai testületben is szerepet kap majd.
Szelíd interfész
A direktor filmes ambíciói sem maradtak kihasználatlanul a kormányváltás óta eltelt időszakban. Az általa színpadra állított Juhász Ferenc-mű, A szarvassá változott fiú filmadaptációjára 100 milliót ítélt meg neki Szőcs Géza államtitkársága (sikerült elérnie, hogy az egymással feszült viszonyban lévő kulturális irányítókkal, Szőccsel, L. Simonnal és Halásszal egyaránt jóban legyen, ha nem is volt mindig mindhármukkal súrlódásmentes a viszonya), de idén februárban kiderült, hogy a befejezés további 30 milliót igényel (tudomásunk szerint eddig nem kapta meg – a szerk.). A napokban pedig már az Úri muri című filmtervnek (forgatókönyvíró: Podmaniczky Szilárd és Vidnyánszky Attila, rendező: Vidnyánszky Attila) szavazott meg forgatókönyv-fejlesztési támogatást a Magyar Nemzeti Filmalap.
Ugyanakkor úgy hírlik, hogy Vidnyánszky valamelyest szelídült az utóbbi időben. Új egyetemi státuszában együttműködőbb lett, és utalásokat tett arra, hogy talán nem szerencsés körülmények között érkezett Kaposvárra. Az is előfordul vele, hogy hajlandó részt venni bizonyos szakmai egyeztetéseken, például januárban elment a Gödör Klubban tartott konferenciára, amelyről úgy nyilatkozott, hogy „ez egy nagyon óvatos, egymás felé nyitni próbáló, nagyon hasznos délután volt. Hasonló találkozókat lehet, hogy nem ilyen széles körben, de szervezni kell, folytatni kell a kommunikációt. Úgy gondolom, ezek az idők nem a szakma egy részét veszélyeztetik, hanem az egész szakma létét befolyásolják. Közös érdekünk, hogy egységes erőt tudjunk mutatni kritikus helyzetekben”.
Igaz, a Független Előadó-művészeti Szövetség márciusi rendezvényére ismét hiába hívták meg a MU Színházba.
