Ahogy az igazgató fogalmaz, „véletlenül úgy alakult”, hogy a következő katonás évad jó része a múlttal, a történelemmel és a jelenkor társadalmi-politikai problémáival való szembenézésről (is) fog szólni. Ilyen lesz az első nagyszínpadi bemutató, Kárpáti Péter új, jelenleg még több munkacímen futó drámája is (Ultonia vagy Hungary vagy Hángeri), amely a kitántorgó, elvándorló magyarokról beszél majd, Bagossy László rendezésében.
| ||
Egy cseppet sem lesz vidámabb a témája Máté Gábor rendezésének a Kamrában: a Vörös című bemutató a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával készül koprodukcióban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy szemtanúk és leszármazottak vallomásai alapján fessen képet a bevonuló magyar csendőrség 1942-es újvidéki razziáját két évvel később követő súlyos megtorlásról, amely több tízezer magyar áldozatot követelt. Amint Máté elmondta, tényleges koprodukcióról van szó, azaz a Vörös mindkét városban folyamatosan repertoáron lesz (odaát októbertől, itt novembertől látható), „így a mi színészeink kipróbálhatják, milyen lehet határon túliként játszani”.
Eleddig ismeretlen, most készülő drámaszöveget dolgoz majd fel Gothár Péter is a Kamrában: a rendező Németh Gáborral ír adaptációt Rubin Szilárd Aprószentek című, az 1953–54-es törökszentmiklósi gyermekgyilkosság-sorozatról (az eseményekről háromrészes cikkben itt, itt és itt számoltunk be) szóló művéből. A katonás adaptáció címe Ahol a farkas is jó lesz.
A Katona nagyszínpadán Ascher Tamás Gorkij A nap fiai című drámájának Radnai Annamária általi új fordítását (Fényevők) rendezi meg, Zsámbéki Gábor pedig Beckett klasszikusát, a Godot-ra várvát, benne az idén a társulathoz igazolt Kulka Jánossal – akiről Máté Gábor elmondta: utoljára talán Haumann Péter szerződtetése volt annyira inspiráló a társulat számára, mint most az övé. (Kulka ebben az évadban csak egy szerepet játszik, mert a nemzeti színházas szerződésének megszűnése és a katonás aláírása között már megannyi szereplésre felkérték, amelyeket igazi úriember nem mond le.)
A Kamra második bemutatója is koprodukció lesz, mégpedig a Budapest Bábszínházzal: Caryll Churchill Az iglic című darabját Tengely Gábor rendezi. A koprodukcióknak egyébként, mint hozzátette, meglehetősen praktikus szerepük is van: mivel a Katona kis színház, kezdenek nem elférni a repertoáron lévő előadások díszletei és jelmezei, így nagyon hasznos, ha Az iglicéi a Bábszínház raktárát terhelik majd, a Vörösre pedig legalább a jelmezek felét a szabadkaiak hozzák magukkal.
| ||
A Kamra utolsó bemutatójával is folytatja a múlttal és egyéb kellemetlen dolgokkal való szembenézések sorát: az április végi nagy dobás Peter Weiss Marat/Sade-jának előadása lesz, Dömötör András rendezésében.
Folytatódik a Katona ifjúsági programja, a diákokat megmozgató Katona Klub is, amelynek első bemutatója Robert Merle Az üvegfal mögött című, a hatvannyolcas diáklázadásokról szóló regénye nyomán készül – hangsúlyosan reflektálva az elmúlt év budapesti diákmegmozdulásaira. Kovács D. Dániel egyetemi rendezőhallgató bemutatójáról szólva Máté elmondta: fontos, hogy hasonló témákról beszéljenek azzal a generációval is, amelynek szülei még nem a szabadságban éltek. „Nem irigylem a most felnövő generációt: nincs mintájuk arról, hogy mivé válhatnak” – sóhajtott az igazgató. A Sufnin kívül elsősorban majd osztálytermekben látható előadáson (amely ezzel a Katona első tantermi színházi projektje lesz) kívül a Sufniban rendezi vizsgaelőadását Székely Kriszta is Beckett Szép napok című műve alapján, Szirtes Ági főszereplésével.
Amint a szemfülesebbek összeszámlálhatták, a nagyszínpadon idén csak három premier lesz, nem is véletlenül. Máténak több oka van a nézőszámokról való panaszkodásra: a Ferenciek tere kaotikus felújítása sem tesz jót a nézői lelkesedésnek, és ma már 25-30 előadás után eldől egy-egy előadás sorsa (érdemes-e tovább játszani, vagy sem), míg korábban egy nagyszínpadi klasszikus esetében nem is lehetett kérdés a minimum hetvenes előadásszám. Máté beszámolt arról a problémáról, hogy sokakban rögzült az a téveszme, hogy a Katonába eleinte úgysem lehet jegyet kapni, ráérnek majd később megnézni – de a „majd később”-ig sokszor már szégyenszemre fél házzal megy egy-egy szerencsétlenebbül járt előadás. Aminek viszont mindenki örül, hogy az új előadó-művészeti törvény révén a Katonának jövőre minimális, valamivel több mint 20 millió forinttal nagyobb lesz a költségvetése, amiből hosszú-hosszú idő után először még némi fizetésemelésre is futotta a munkatársak körében. „Azért nem kell azt hinni, hogy most már minden rendben van – mondja az igazgató –, nincs arról szó, hogy most már méltó pénzt kapnának a színészek. Csak valamivel többet, mint eddig.”
| A színház társulata és egy civil zsűri szavazatai alapján az idei évadkezdésen is átadták a Vastaps Alapítvány díjait a színház művészeinek. A díjazottak a következők:
|
