A közösség fejlesztését, valamint a társadalmi és szociális érzékenyítést tűzte ki céljául a Krétakör Alapítvány. Immár 8 éve „civilkednek”, amit a magyar állam nem hogy nem ismer el, de lényegében üldöz. A szervezet az egyik legrangosabb európai kulturális díjat vehette át március 15-én, a magyar közméltóságokat és kulturális potentátokat hiába hívták. Schilling Árpád sem jelent meg a díjátadón, mert éppen akkor a tanártüntetés szervezésében vállalt aktív szerepet. Köszönőbeszédében azt írta: a díj visszaadta a hitét abban, hogy még létezik európai kultúra, és annak alapja a szolidaritás, de érzi, jól döntött, amikor az Országház előtt állt a tanárokkal, hiszen ezzel is a díj szellemében járt el.
*
magyarnarancs.hu: November végén derült ki, hogy a Krétakör megkapja az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) Margit Hercegnő díját, amit azóta át is vett a csapatod. Mit jelent ez a rangos díj számotokra?
Schilling Árpád: Nagyszerű érzés, hogy egy nemzetközileg elismert szakmai zsűri értékelte a munkánkat. Annak a zsűrinek a tagjai, amely a jelöltek listáját összeállította, meg az a másik, amelynek tagjai kiválasztották a díjazottakat, a művészet és a társadalomtudományok területéről érkező szakemberek legjobbjai, a legkülönfélébb irányzatokat ismerik számos művészeti területről Európa- vagy világszerte. De hangsúlyozom, hogy ezt a díjat nem én, hanem a Krétakör Alapítvány kapta a tevékenységéért, az összes munkatárs munkáját ismerték el.
magyarnarancs.hu: Furcsa szakmai és társadalmi visszajelzések övezték a Krétakör Alapítvány munkáját kezdetben, mintha nem értették volna, mit csináltok. Mit gondolsz, azért jelentetek meg a közbeszédben így, mert színházként, civilként is úttörők voltatok?
| ||
SÁ: A társadalmi ügyekben kompetens szervezetek számára túl sok a művészet, a színházi szakma számára meg túl kevés. Az innovátorok helyzete Magyarországon mindig is nehéz volt, a mi társadalmunk nem szereti azokat, akik kérdéseket tesznek fel, sokkal könnyebben emészti meg azokat, akik parancsolgatnak. Az alapítványban külön fontos elvárás a megújítási szándék: ha ismerünk valamit, azt megvizsgáljuk, szétszedjük elemeire, majd összerakjuk, lehetőleg másként, mint ahogy eredetileg volt. Foglalkoztunk diákokkal, romákkal, hajléktalanokkal, erősítettük a szakmák érdekképviseletét (Független Előadó-művészeti Szövetség, Humán Platform), csináltunk online médiát, szerveztünk gyűjtést, demonstrációt és konferenciát, publikáltunk, nyilatkoztunk, tartottunk műhelymunkát és előadásokat. Egészségesebb szakmai, társadalmi közegben élnénk, ha az innováció, a transzparencia, a konstruktív hozzáállás, a környezettudatosság, a függetlenség vagy a civil kurázsi jellemezné a mindennapjainkat.
Az is baj, hogy szívesen elhisszük a konteókat meg a hülyeségeket, még csak a kormány sem feltétlenül kell hozzá, mert eleve nagyon nehezen feltételezzük, hogy valaki önkéntesen, civilként tényleg segíteni akar, fontosak számára a társadalmi kérdések – mert ez a lúzer kategória. Sokféle oka van tehát, hogy civil szervezetek miért lesznek gyanúsak vagy éppen érdektelenek, mert a saját közegükben sem tudnak érvényesülni, hát még azon kívül.
magyarnarancs.hu: Elég durva volt az elmúlt 8 év, mióta a Krétakör ilyen formában létezik és működik. Hogy látod, mi változott 2008 óta?
SÁ: A 2008-as váltás után, leszámítva a csalódott közönséget, akik elvesztettek egy remek színházat, alapvetően érezhető volt még egy rövid ideig egyfajta mozgás, nyitottság, majd fokozatosan lehetett érezni a társadalmi bezárkózást, bizalmatlanságot, amit az elmúlt időszakban a politikai klíma eredményezett. Egyre kiszámíthatatlanabb az élet, a politikusok összevissza beszélnek, nehéz rendet vágni a mindennapokban, ráadásul az orbáni kommunikáció kifejezetten élezi az ellentéteket, miközben a problémákat meg leegyszerűsíti: ha kerítés van, biztonság van, ha centralizáció van, majd mindent jobban meg fognak tudni oldani az emberek helyett. 8 évvel ezelőtt sokkal egyszerűbb volt egy iskolába bejutni. Onnantól kezdve, hogy létrejött a Klik, és engedélyt kell kérni, ha a tanár vagy az igazgató külső szervezetet akar befogadni bármilyen programra, vége a szabadságnak. Mert lehet, hogy nem érkezik meg az engedély, vagy akár oda sem ér a Klikhez a kérvény, így merő dilettantizmusból meghiúsul a terv, vagy csak nem tetszik az adott szervezet neve, és akkor bizony be ne tegye a lábát az iskolába. Ezek is a fokozódó társadalmi betegségek tünetei.
magyarnarancs.hu: És az alapítványon belül hogy alakult az elmúlt néhány év?
SÁ: Az elmúlt 8 évet a belőlünk fakadó úttörő attitűd jellemezte, sok mindenbe belevágtunk, sok mindent csináltunk, mindenhol akartunk dolgozni, pénzt akartunk behozni és megosztani, de ennek következtében sok elkapkodott dolgot csináltunk, sőt azt kell mondanom, hogy szinte minden projektünkre jellemző volt, hogy túl gyorsan csináltuk, kevés időt hagyva a kielemzésre. Megszámlálhatatlan projektet csináltunk minden évben. Azáltal, hogy a finanszírozás kérdése rendkívül nehézzé teszi a kiszámíthatóságot, sokszor előfordult, hogy a pályázati kiíráshoz kellett alakítani az adott projektet, amelynek logikája nem feltétlenül egyezett a terveinkkel. Ez sok őrlődést és akár rossz döntéseket is eredményezett. Általában gyors, két-három hónapos felkészüléssel két-három hónapig tartó projektjeink voltak, amelyekbe az utánkövetés már nem fért bele. Sok eredményt értünk el, sok tapasztalat és sok hiba halmozódott föl ebben a 8 évben. Most jött el annak az ideje, hogy elemezzük az elmúlt éveket, és eldöntsük, hogy ilyen társadalmi és politikai helyzetben minek van relevanciája, mit érdemes egyáltalán csinálni. Egyértelmű fejlődés volt az évek során, hogy egyre határozottabbak, keményebbek, bevállalósabbak tudtunk lenni, egyre inkább éreztük, hogy jó dolgot csinálunk, jó szándék vezet bennünket, a jég hátán is igyekszünk megélni, nem könyörgünk, hanem csináljuk. A visszajelzések adtak egyfajta svungot, amitől még inkább azt csináltuk, amiben hittünk, nem számított, ha beszóltak, beleugattak, nyomást gyakoroltak, mert csak még keményebbek lettünk. Sokszor merül fel az a kérdés, hogy vajon nem ártott-e a direkt politikai állásfoglalás vagy demonstrációk szervezése az alapítványnak.
Kettéosztott a társadalom, ezért nagyon nehéz konkrét szakmai vagy erkölcsi kérdéseket elővenni úgy, hogy közben valakik ne kezdjenek sárral dobálni. Gondoljunk csak arra, milyen eszközöket alkalmaz a kormányhoz közeli média azokkal szemben, akik kritizálni merik a kormány döntéseit, vagy felhívják a nyilvánosság figyelmét az anomáliákra, a korrupcióra és így tovább. A karaktergyilkosság megszokott eseménnyé vált. A nemzet és a gyerekek ügyéért aggódó tanárok követelését a miniszterelnök viccesnek tartja, a kormánytagok bolsevik ügynöknek, politikai babérokra törő dilettáns politikusoknak, külföldről pénzelt bajkeverőknek titulálják azokat, akikre gyermekeinket napi nyolc órában bízzuk. Belemerünk-e gondolni abba, hogy milyen lesz az a generáció, amelyik ma már készségszinten beszéli a gyűlölet nyelvét, és állandó szorongásai közepette teljesen elutasítja a szolidaritás elvét. Magától értetődő lesz a nepotizmus és a kisebbségek elnyomása, üldözendő lesz a kritikus gondolkodás, és a ma megfélemlített tömegek egymás között keresnek majd ellenségeket, hogy frusztrációjukat levezethessék a gyengébbeken. Milyen ország lesz ez?
| Megy a NAV Hiába hívta meg a március 15-én az amszterdami Stadsschouwburg Színházban tartott díjátadó ceremóniára az ECF a magyar közméltóságokat és kulturális potentátokat, senkinek nem volt olyan fontos a Krétakör, mint az állami ünnep. Senkinek nem sikerült egyetlen szóval sem gratulálnia Schilling Árpádéknak az elismeréshez. De nem mondhatjuk azt sem, hogy a magyar állam a kisujját se mozdította volna. Március 22-én ezt a közleményt jelentette meg a Krétakör: „Reflektív társaság vagyunk, ezért felvállaljuk azt is, amikor tévedünk. Tévedtünk. |
magyarnarancs.hu: Mi inspirál titeket az alapítványi munkánál?
SÁ: Kevés példa van előttünk. Kevés időt tudunk önképzésre, tájékozódásra fordítani. Az általunk elvárt tájékozottsági szintet sem mindig érjük el. Voltam többször konferenciákon, figyeltem, hogy mi, merre tart, de hazai viszonylatban sem ismerünk mindent és mindenkit, akik hasonló ügyekkel foglalkoznak, mint mi. Sok különböző civil szervezettel vagyunk kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy mindenre van rálátásunk.
Onnan indultunk, hogy előadó-művészeti tevékenységet próbáltunk meg társadalmasítani, de aztán egyre kevésbé lett fontos a művészeti tevékenység az alapítványban, a társadalmi hasznosság került előtérbe. 21 éve alapítottam meg a Krétakört. Büszke vagyok rá, ahova eljutottunk, és nagyon remélem, hogy még sokáig itt leszünk. Minden támogatásra szükségünk van, nagyon sokat jelent egy nemzetközi elismerés, de azért mi elsősorban a magyar emberekből merítjük az energiát.
magyarnarancs.hu: A Krétakör Alapítvánnyal egy élhetőbb Magyarországot szeretnétek létrehozni. Hogy képzelitek ezt el?
SÁ: A mi ideánk a köztársaság. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje a sorvezetőnk. Feladatunknak azt tekintjük, hogy felismertessük a kisebbségben és elnyomásban élő csoportokkal a jogaikat, népszerűsítsük a demokráciát, és olyan praktikus eszközöket adjunk az állam polgárai számára, amelyekkel kifejezhetik magukat a nyilvánosságban, amelyekkel hatékonyabban képviselhetik az érdekeiket, de amelyek elősegíthetik a jó kompromisszumok meghozatalát, és erősítik az együttműködéseket is. Igyekszünk tisztázni, hogy az állam meg a kormány nem ugyanaz, ahogy a kormány és a párt sem lehet az, vagy hogyha magyar állampolgár vagy, akkor épp ugyanolyan jogaid vannak, mint bármely más magyar állampolgárnak, függetlenül attól, hogy például roma származású állampolgár vagy. Élményszerűvé akarjuk tenni a közösségi létet. Elsősorban köztársaságtudatot, vagy ha úgy tetszik, jogtudatosságot akarunk az emberekbe plántálni. Legyen tájékozottság, transzparencia és valódi felelősségvállalás, legyen következménye annak, ha valaki visszaél a demokratikus felhatalmazással, ne legyen elnyomás, se szegregáció, se kirekesztés semmilyen formában és senkivel szemben. Feladatunk erősíteni a közösségi érdekképviseleteket, a szakszervezeteket és szövetségeket. Képviseljük és terjesztjük a szolidaritás kultúráját, hogy minden elesett ember segítségre szorul, és hogy mindig az erősebbnek kell gyengének látszani: akinek van, adnia kell. Már egészen fiatal korban el lehet kezdeni arról közösen gondolkodni, hogy amiben élünk, az egy politikai rendszer, egyfajta államforma, amelynek az emberek nem pusztán fogaskerekei, hanem alkotóelemei is lehetnek. Az alapítvány mindezeket az elveket gyakorlati helyzetekké, feladatokká formálja, és így osztja meg a felismerést, a tudást, a tapasztalatot. A Krétakör Alapítvány nem kerüli meg a politikai kérdéseket, de nem tör politikai babérokra.
| European Cultural Foundation, Princess Margriet Award for Culture Társadalmi és szociális tevékenysége elismeréseképp az egyik legfontosabb európai kulturális díjat kapta meg a Krétakör Alapítvány. Az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) díját Margit holland hercegnő tiszteletére hozták létre, aki korábban a szervezet elnöke volt, és nagy odaadással támogatta a kultúra demokráciában betöltött szerepét.
Az ECF minden évben két díjat ítél meg, a szervezet által felkért 30 jelölőszervezet egy-egy javaslatából először rövid lista készül, majd miután részletesen megismerik a jelöltek munkáit, egy független zsűri (amelynek tagja volt idén pl. a londoni Tate Modern igazgatója, Chris Dercon, aki 2017-től a berlini Volksbühne művészeti igazgatója) dönt a két nyertesről: idén a digitális kultúrával foglalkozó spanyol Medialab Prado mellett a Krétakör nyert. „Innovatív módszerekkel arra törekszenek, hogy minél többen képesek legyenek az őket körülvevő társadalmat komplexen értelmezni és saját érdekeiket érvényesíteni.” A zsűri indoklása szerint a „középiskolákban végzett munkájuk különösen fontos, hiszen olyan fiatalokkal kerülnek kapcsolatba, akiknek így lehetőségük nyílik arra, hogy hallassák a hangjukat”. Katherine Watson, az ECF alapítvány igazgatója a Narancs kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a kortárs kultúra gyakran tart tükröt az intézményi rendszereknek, szervezetük azt képviseli, hogy a párbeszédben a kritikus hangra is szükség van. Ezt hangsúlyozta a díjátadón a holland külügyminiszter, Bert Koenders is, aki a kultúra Európát összekötő funkciói mellett kiemelte, hogy a Krétakör segít lebontani a magyar társadalmat kettészelő határokat, és egy nyitott, innovatív társadalmat próbál meg építeni. A díjjal járó 25 ezer eurót a Krétakör Alapítvány online archívumának kidolgozására fordítja. | |||
