Színház

Alattvalóság

A Caligula helytartója Zsámbékon

  • Csáki Judit
  • 2011. augusztus 25.

Színház

Hát jó: akkor most elővesszük ezt a darabot, beterítjük vele az országot, hadd lássa mindenki, hová vezet Caligula fékevesztett zsarnoksága. Mert van még lépés azon is túl, ha valaki kinevezi kedvenc lovát szenátornak - igaz, nem sok.

Székely János tézisdrámája, a Caligula helytartója ebben az elmúlt évadban egyszer már megrengette a színházi világot; Kecskeméten (a Thália Színházzal közös előadásban) Bagó Bertalan rendezésében leginkább arról szólt, hogy Petronius helytartó tragikus vétséget követ el azzal, hogy gondolkodik. A gondolkodás ugyanis értéshez, megértéshez - de minimum ennek a vágyához - vezet, ami mindenképpen ellenjavallt egy diktátor magas rangú alattvalója esetében.

A nyáron Zsámbékon mutatták be a darabot - és a rendkívüli nézői igényekre való tekintettel játsszák is még szeptember 10-én és 11-én; hátha látja egy jószemű színigazgató is, aki befogadja a színházába - egy új, alkalmi csapat, a függetleneket tömörítő FÜGE és a zsámbéki bázis összefogásából létrejött VÁDLI nevű formáció előadásában. Jobb, ha megszokjuk, hogy szinte a semmiből bukkannak elő ilyenféle csoportok, mert valakik, úgy tűnik, rendíthetetlenül arról akarnak beszélni, amiben élünk. Ráadásul "most, de rögtön", amire sem a fogyatkozó alkalmas kőszínházak, sem a kőszínházi beépített rugalmatlanság nemigen ad lehetőséget.

Szikszai Rémusz a darabot afféle kulturális végtelenbe helyezte; akusztikusan Tom Waits zenéjéig, vizuálisan a willendorfi Vénusztól Giacomettiig húzódik az ív, jelezvén: a történelem tényleg ismétli önmagát, tarthatatlan állapotait kiváltképp. (Tán ezért is időszerű, amit Marczali Henrik a török hódoltságról mondott: "Ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak.") A különféle konténerek tetejére pakolt (és könnyedén tovagördített) szobrokhoz képest egészen jelentéktelen az a dobozka, melynek tetején egy legföljebb tízcentis Caligula-bábu áll - ezért folyik ez a hatalmas, eget-földet megrendítő, emberek ezreinek életét veszélyeztető meccs. Ezért a kis vacakért, amelyre még a helytartó, Petronius is gyanakodva, olykor utálkozva néz, mert méretéhez nem illő jelentőségével megnyomorítja az életét.

És nemcsak az övét. Szikszai rendezésének egyik komoly érdeme, hogy a darab mellékszereplőinek életében is megmutatja a diktátor pusztító hatását: Lucius és Probus hiába igyekszik vakon és híven szolgálni a császárt, úgy válnak áldozataivá, hogy semmit nem követtek el ellene, sem tettben, sem gondolatban. Huszár Zsolt és Kovács Krisztián finom játékkal különböztetik el egymástól a két alattvalót, és noha súlyossá vált párbeszédükben épp csak felvillan a kétely és a gondolkodás veszélye, ennyi is bőven elég ahhoz, hogy belehaljanak. Akkor már tényleg jobb lett volna tenni valamit, értelmet adni a fölös halálnak...

A hosszan kitartott drámai csúcspontnak - teljesíteni kell Caligula parancsát, be kell vinni a szobrát a zsidók templomába akár erőszakkal is; illetve a zsidók temploma marad-e az építmény akkor, ha bekerül a szobor - megvan a maga középponti helye az előadásban. És van szorosan mellette egy másik, mondhatni, párhuzamos drámai csúcspont: a vitában Barakiás mozdíthatatlan-mozdulatlan álláspontja ütközik Petronius mozdíthatatlan-mozduló álláspontjával. Időbe telik az is, míg utóbbi megérti előbbi álláspontjának a lényegét: ha teljesíti a parancsot, a parancs nem teljesül, mert nem éri el célját. Barakiás voltaképpen elfogadja Petronius ítéletét - a parancsot teljesítenie kell -, vagyis érvelése a helytartó eszére és nem engedetlenségére apellál. Fodor Tamás - aki egy régi előadásban a helytartót játszotta - egyszerűen, hétköznapi beszédmodorban képviseli Barakiás álláspontját, s tán épp ezért ennyire drámai ez a képviselet: akár a zsidók tömeges halála árán is kitart saját igazsága mellett, mert másként egyszerűen nem tehet. Fodor játékában nyoma sincs sem az önfeláldozásra kész makacs kiállásnak, sem a tragikus hősiességnek - Barakiásé a biztos tudás, semmi más. A legerősebb parancs. Nagyszerű alakítás, és van neki nagyszerű párdarabja is: Petronius szerepében Nagypál Gábor. Ösztönösre-zsigerire vett játékában eleinte egyáltalán nem hajlik sem a vitára, sem a kompromisszumra (ami amúgy lehetetlen is: diktátorral szemben nincsen kompromisszum), csak a legkönnyebb-leggyorsabb megoldást keresi, mert szeretne túllenni az egészen. És marad zsigeri-ösztönös a játéka akkor is, amikor elgondolkodik - nemcsak Barakiás érvein, hanem saját, Caligulához fűződő viszonyán is. Ebben megsegíti őt Király Attila Decius követe, de sokkal inkább Barakiás érvei, személyisége, érzelmi-erkölcsi integritása - és Petronius bizony elveszett volna, ha nem jön Caligula pusztulásának híre. Micsoda mázli.

A zsámbéki hangár súlyos betonfalaival együtt szinte féltőn öleli körül az előadást. Papp Janó díszlete és Varga Járó Ilona jelmezei ugyancsak az időtlenség tágasságát mutatják. A végén kicsit forszírozottan borul össze mindenki mindenkivel, holt az élővel: értjük az üzenetet, de értjük akkor is, ha nincs.

Alattvalónak lenni rossz lehet.

Zsámbéki Színházi Bázis, július 9.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket.