E hosszú tiszteletkör végén természetesen egy ilyen helyre érkezünk meg. A Bartók Béla út és a Fadrusz utca sarkán álló Perc bisztró ugyan többet ígért zsigeri italozásnál, ám erre valahogy nem volt kereslet. Száz meg száz dobos rolád és fasírtos zsemle bánta ezt az érdektelenséget, a közönség képtelen volt lehúzni a sajtos rolót. A Perc igyekezete hiábavalónak bizonyult, semmivel sem volt "minőségibb", mint az italboltok többsége.
Noha a változás szele már a rendszerváltás tájékán belekapott az egyébként igen tágas és kifejezetten jó fekvésű vendéglátóhelybe, mégsem a kínai, a százforintos vagy a használtruha-boltok vidékére repítette, de még csak bankfiókká sem vált. Eleinte szimpla sörözőként, majd söröző-étteremként, végül egy amerikai sörrel próbálkozó franchise hálózat budai kirendeltségeként működött. Az újabb fordulat tavaly őszszel történt: cseh söröző-étteremmé alakították át.
Ha a budapesti cseh sörözők is olyanok lennének, mint a csehországi átlag, már gyújtanánk is az örömtüzet, de hol vagyunk ettől? Legtöbbször csak a Prága iránti lelkesedést látni, ami általában a dekorációban - Svejk, Károly híd, Rumcájsz stb. - jelentkezik. Szerencsére az ex-Perctől igen távol áll az efféle fétisezés, az Aréna Corner elnevezésből pedig már kitűnik, hogy itt nem a cseh dáridó kerül előtérbe, sokkal inkább a sportvonal. Mert igaz ugyan, hogy az étlap fogásaiban a knédlis-disznós vonal dominál, a címerállat pedig a söröskriglin ágaskodó kecske, inkább televíziókészülékek uralják a teret, és szó sincs erőltetett prágai menetről. Ha egy izgalmas BL-közvetítésre érkezünk, biztos, hogy sokkal elégedettebbek lennénk, adásszünetben azonban érezhető a zavar a gépezetben: leheletnyivel hangosabb a zene (nem a rádió szól, hanem egy olyan válogatás, amibe Lady Gaga épp úgy belefér, mint Leonard Cohen), ismerősök szórakoztatják a személyzetet a pultnál, vagyis úgy tűnik, a családi hangulat inkább a dolgozók részére van fenntartva. Persze ne gondoljanak pökhendiségre, fennhéjázásra, a felszolgáló hölgyek kifejezetten kedvesek, mégis az efféle lazulás valahogy kedvünket szegi.
A citromos krumplileves (690 Ft) vegyes benyomást kelt. Ízesítése, hőmérséklete kifejezetten jó, ilyenkor, télen akár gyógyhatású készítményként is hirdethetnék, kár, hogy a bele való krumpli mintha nem főtt volna meg rendesen, túlságosan kemény, és íze is alig. A knédlis, párolt káposztás sertéssültet Svejk kedvencének hívják (1890 Ft), és nem kellett volna sok, hogy mi is rajongva tekintsünk rá. A hús meg a káposzta tökéletes, ami különösen egy disznó esetében komoly teljesítmény. De a knédlivel nincs ekkora szerencsénk. Inkább szivacsnak neveznénk, ennél egy adag gyorsrizzsel is jobban jártunk volna. Sajnos a juharszirupos palacsintáról (890 Ft) sem mondhatunk ennél jobbat: kívül valami szörp és dió (Dejó?), belül mák. A tészta akkor is értékelhetetlen lenne, ha a képernyőn Messi éppen az évtized gólját lőné.
