étel, hordó - VITORLÁS/VELENCE

A tóparti település Fő utcája kívül esik a turisták és strandolók futotta körön, nevében inkább az "öreg" Velencének nevezett város- (akkor még falu)rész egykori központi szerepére utal. Ennek megfelelően a templom tövében vendéglátóhely húzza meg magát, legnagyobb meglepetésünkre sokkal több, mint az ilyenkor szokásos nyerőgépes kocsma.

Igen, egy hús-vér vendéglőről van szó, amely úgy látszik, még megtalálja a számítását. Teraszán és belső udvarában kellő számú vendég, persze nem a hétvégi leugrók, de nem is a velencei állandó lakcímmel rendelkezők. Vélhetően a "szezonlakosság", vagyis a nyaralótulajdonosok azon rétege tekinthető törzsközönségnek, amely lusta betoppanó vendégeinek sütni-főzni, viszont vállalhatatlannak tartja a parti hekket, sült krumplit. Úgy tűnik, ahhoz épp elegen vannak, hogy a Vitorlást eltartsák.

Az étterem vezetése a külsőségeket illetően egyértelműen az olcsó (Flair kerti garnitúra) és a házias (kockás abrosz) mellett tette le a garast, a barátságos kiszolgálás szintén szériatartozék. A választék a nem túl bonyolult, de nem is a túl közhelyes megoldásokat helyezi előtérbe, az árak a XX. század végét idézik.

Nem tudjuk, mikor ettünk 490 forintért ilyen jó gombalevest, bár nincs benne semmi újszerű: csupán remek arányok, harmonikus fűszerezés, friss belevalók. Ugyanez áll a túrós csúszára (890 Ft) is, épp olyan, amilyennek lennie kell, semmit nem spóroltak ki belőle, nem főzték túl, nem sózták el. A szárnyas falatok nyárson (1390 Ft) tábortűzi emlékeket idéz: a megfelelő helyen és időben elfogyasztott csöpögős kenyérszalonna tud olyan "édes" lenni, mint ez a pulykás-hagymás sorozatvetés. És nincs vége! A fogas Orly módra (1390 Ft) szintén frissességével, tökéletes bundájával kápráztat el bennünket.

Csak azt sajnáljuk igazán, hogy a fagylaltkelyhet (490 Ft) otthon is összeállíthattuk volna a közértből beszerzett alkatrészekből.