rap: Mik inspirálnak, mikor kezdesz el írni?
MA: Nem tudok erre pontosat válaszolni. Nem mitizálni akarom az írás folyamatát, de betájolhatatlan módon elém kerül egy történet vagy csupán egy töredéke annak, vagy valami figyelmet kér - nagyrészt lehetetlen apróságok -, és én leírom.
rap: Kitől hallottál először mesét?
MA: Először nagyanyám olvasott keveset és kevésszer, mert a petróleumlámpát mindig csak annyi időre tekerte fel, hogy farkas-barkas az is szép, róka-bóka az is szép, őzem-bőzem az is szép, utána mindig az következett, hogy majd holnap tovább mondom, aztán sosem mondta tovább. Két meséskönyvem volt: ez a naponta elolvasatlanul letett Farkas-barkas és egy Dörmögő Dömötör lap, egészen iskoláskoromig, s így ki is nőttem - nagyrészt mesék nélkül - a mesekorszakból, máig sincs kedvenc mesém.
rap: A saját meséid között melyiket szereted?
MA: Többféle módon íratja magát egy történet, vannak harsányabbak, dúsabbak, és vannak nagyon csupaszak, egyszerűek. Az egyszerűek hitelesebbek, igazabbak, így közelibbek is. Nehezen fogadok el bármi olyan véleményt, ami a mese - bennem megteremtődött - lényegén változtatást javasol. Azaz el sem fogadom. Vagy hadonászni kezdek. Ennek ellenére megkérdezem a barátaimat. Nehéz velem szót érteni. Lackfi János vállalta a Volt egyszer egy mesék keresztapaságát, ez azóta is tart.
rap: Van jelentősége az erdélyiségednek a mesékben?
MA: Nincs. Tudatosan tervezett transzszilvánság nincs a mesékben, most Kolozsváron élek, Udvarhely mellett nőttem fel, magyarul mondom, ha mondandóm van, így írom a történeteimet: élő, megélt földrajzi és nyelvi minőség. Szeretném, ha sose lenne bennük kimódolt, hangoztatott fenyősuhogás.
rap: Mik a terveid?
MA: Terveim nincsenek, esetleg vágyam, hogy jó lenne találkozni még történetekkel, befejezni, ami félúton van, és utat találni megjelentetésre annak, ami kész. Tudom, hogy ez egy kicsit sok vágy. Fele is elég, tizede is.
