rés a présen - Iránytűm Bartók "világzenéje" - Borbély Mihály zenész

  • .
  • 2010. május 20.

Trafik

rés a présen: Május 14-én a Folkfesten a Fonóban Batyuval léptetek fel. Jól összeszokott felállásról van szó? Borbély Mihály: Évtizedek óta ismerjük egymást, ám ez a duózás nem régi.

A Quartet B Üveghegy című lemezére írtam egy számot, melyben egy régi vágyam valósult meg: a szaxofonom egy igazi magyar ritmusszekcióval, Batyu tánclépéseinek ritmusával és ütőgardonjának lüktetésével együtt szólal meg. Ezt jó párszor koncerten is előadtuk, mindig nagy sikerrel. A Folkfestre egy félórás programmal készültünk, melyben sok hagyományos, illetve annak nyomán létrejött újraértelmezés szerepelt.

rap: A Binder-Borbély-duó és a Borbély Műhely helye hol van épp az életedben?

BM: A Borbély Műhely a legfontosabb zenekarom mostanában. Második, tavaly megjelent Hommage a Kodály lemezünket sok helyen mutattuk be, eljutunk külföldi fesztiválokra is, és állandó klubunk működik Szentendrén. Boldog vagyok, hogy ilyen kollégákkal - Szabó Dani, Horváth Balázs és Baló István - játszhatok, ez tényleg egy műhely. A Binder-Borbély-duóval sajnos ritkán játszunk, zenénk a kortárs zene és a dzsessz határán mozog, csak koncertkörülmények között és jó hangversenyzongorával működik ez a program. A Quartet B két muzsikussal kiegészülve egy új formáció, a Balkán Jazz Project magja, mely nem a divatos "esztrád-Balkánt" játssza, inkább izgalmas kísérlet. Nemrég Theodosii Spassovval, a világhírű bolgár kavalossal koncerteztünk, s hamarosan lemez formájában is megjelenik ez az anyag. Természetesen továbbra is játszom a Vujicsics zenekarral, s ezek mellett sokat vendégeskedem.

rap: Te is azok közé a zenészek közé tartozol, akik a népzenéből merítik a művészetüket. Mennyire tudtál, tudnál eltávolodni tőle?

BM: Nekem a népzene viszonyítási pont, melyből az egész zenei világegyetemet értelmezem. Ma kezdem ezt tisztán látni, noha nem tartom magam népzenei szakembernek. Eltávolodni akkor sem akarok tőle, amikor úgy tűnik, hogy már más utakon járok. A bennem élő ezernyi zenét formálom újra, s ennek gyökere mindig a Kárpát-medence zenéje. Iránytűm Bartók "világzenéje".

rap: Miért a szaxofon a fő hangszered?

BM: Valószínűleg a tárogató miatt. Az első hangszerem a klarinét volt, ám nemcsak a főiskolai tanáraimtól, de a falumbéli tárogatós bácsitól is sokat tanultam. Nem véletlen, hogy ma a szoprán szaxofont tartom fő hangszeremnek, mely a legközelebb áll hozzá - persze tárogatón is sokat játszom, nemrég Tommy Víg nekem írt tárogatóversenyét mutattam be Miskolcon. A szaxofon lehetőségei nagyon gazdagok, és ennek feltárásában még mindig tanuló vagyok.

rap: A közeljövőben és nyáron mik a terveid?

BM: A nyári koncertek mellett a Balkán Jazz Project lemezen dolgozunk, s aztán ősszel új koncertlemezt veszünk fel a Borbély Műhellyel is. A Hungarian Songbook régi magyar örökzöldek feldolgozásait fogja tartalmazni, mely számokat ugyanúgy a magyar "zenei köznyelv" részének tartom, mint a több évszázados múltú népzenét.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.