rés a présen - "Van úgy, hogy semmiről" - Sena Dagadu énekes, MC

  • .
  • 2009. április 23.

Trafik

Rés a présen: Elmész néha Ghánába? Sena Dagadu: Folyamatosan járok haza, ott él a családom, és nagyon sok barátom van, így amikor csak tudok, hazamegyek. Két éve sikerült egy kicsit jobban beférkőznöm az ottani zenei életbe, és egy csapattal olyan koncerteket, előadásokat, úgynevezett "open mic" sessionöket szervezünk, ahová akárki jelentkezhet, aki csak akar.
Mára elég népszerű lett. Emellett jó néhány dj-vel is tartom a kapcsolatot, küldöm nekik a friss zenéket, amiket leadnak a rádióműsoraikban.

rap: Tényleg véletlenül lettél MC?

SD: 2001-ben a love alliance és a gimmeshot pénteki dancehall klubjában ragadtam meg a mikrofont, ott találkoztam azokkal az emberekkel, akik segítettek, amikor elkezdtem zenélni. Már előtte sokat gondoltam az éneklésre, de nem tudtam, hogy kivel meg hogyan. Ott viszont a sors eldöntötte helyettem.

rap: Hamar befogadott a "szakma"?

SD: Amikor kezdtem mc-zni, nagyon jó fogadtatásban részesültem, egyrészt nem sok lány csinálta, de sikerült egy új ízt is becsempésznem a bulikba.

rap: Több formációban énekelsz. Mik az aktuálisak?

SD: A jelenlegi legaktuálisabb az Irie Maffia, egy 11 tagú nagy zenekar. Funk, reggae, hiphop és rock ötvözetet játszunk. Együttműködöm a Barabás Lőrinc Eklektrickel, az egy jazz-pop-soul formáció. A Párizsban működő Refractory nevű dzessz-reggae-soul zenekarral tavaly készítettünk közös lemezt. Ha ki tudok hozzájuk menni, akkor koncerteket is adunk. Ezeken kívül a most nemrég megjelent Gelka-lemezen vendégeskedem, valamint csinálok felvételeket a francia Irie Ites csapattal, akikkel a reggae világába csöppentem. A legfrisseb a Forward Ever(Sabák Péterrel és Élő Mártonnal), velük most fejezünk be egy lemezt. A sokszínűség, a zenei szabadság nagyon inspirál, ezért tudok sokfelé zenélni.

rap: A Corvintetőn állandó bulitok van, szinte hagyomány.

SD: Van törzsközönség, leginkább reggae-közönség jár fel.Jó kis parti minden kedden.

rap: Miről és kinek szólnak a szövegeid?

SD: Attól függ, hogy milyen zenére, kivel játszom, el se tudnám mondani, hogy miről szólnak. Sokat beszélek az emberekről, a hitről, a félelemről, a szerelemről, az akaratról, de van úgy, hogy semmiről, csak jól hangozzék.

rap: Mi lesz a tavaszi menetrended?

SD: Az Irie Maffiával április 24-én Veszprémben, Pesten a Corvinus Egyetem buliján 28-án, 30-án pedig Sopronban lépünk fel. Aztán egy nagy koncert lesz a MűPában Barabás Lőrinccel, május 16-án.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.