Negyed6 Negyed7 fesztivál - A királyság visszaállítása - Séta a zsidó negyedben

Lokál

Cipőt a cipőboltból, Audrey Hepburnt ábrázoló pop-art képet a dizájnszaküzletből - ez is egyike a Király utcában őshonos kiskereskedelmi egyszeregynek, a zsidó negyedet éltető Negyed6 Negyed7 fesztivál két napján azonban helytörténet is kapható a Sirállyal szemközti dizájnboltban. A pillanatnyi profilbővítés elsősorban Szegő Dóri szociológusnak köszönhető: a Király utcai szaküzlet annak a sétának az első állomása, amely - viszonylag rendhagyó módon a városrészek hobbiszintű bejárásai sorában - nem elsősorban a múltat, hanem az olyan, nagyon is mai kezdeményezéseket hivatott bemutatni, amelyek valamilyen módon hozzájárulnak a zsidó negyed spontán rehabilitációjához. Vagy azért, mert jól felfogott üzleti érdekük, vagy azért, mert elhivatottságuk, vagy azért, mert a kettő keveréke úgy kívánja.

Valahogy így kerül a csizma az asztalra, a helytörténet és a szociológus pedig a dizájnboltba, amely egyben a Design Klaszter nevű tömörülés zászlóshajója is. Túravezetőnk elmondása szerint a Király utca volt úgymond a hazai pilotja annak a mára jobbára a plázák üvegházborítása alatt megfigyelhető képződménynek, amit vérmérséklet szerint hol boltként, hol üzletként szokás emlegetni. A városfalat csak kívülről szagolható betelepülők (főleg zsidók, de szép számmal szerbek, örmények és románok) voltak e nagy kiskereskedelmi kísérlet elindítói, s hogy a kísérlet jól sikerült, azt a szőlőt bőven termő környék rohamosan fogyatkozó ültetvényei éppúgy jelezték, mint a korzózást itt kezdő, majd a gyorsan kiépülő Andrássy útra átszokó tehetős polgárok. Az ő kései leszármazottaik ma lakberendezési bevásárlásaikat bonyolítják errefelé, a dizájnpárti érdekeltségeknek oly kedves "tematikus utca" megvalósulásáig azonban még sok foghíjat kell beépíteni és óvottból élő értéket kreálni a Királyban és környékén. Igény azonban, mint az a klaszter civileket, építészeket és kereskedőket tömörítő kezdeményezéseiből kitűnik, lenne rá. A környékbeli romkocsmák tűzfalromantikája egyelőre megférni látszik a high-end szaküzletek érdekeivel - megörökítendő pillanat, megörökítjük, és megyünk tovább.

Ha a dizájnbolti külsőségek elvonták volna figyelmünket az önszerveződés civil szépségéről, az egykori zsidó kaszinó helyén, vagyis a Nyár utca 29.-ben működő közösségi térbe még csak hálni sem jár a kapitalizmus. A fűtetlen, de a piacgazdaságtól jól szigetelt tér festői vidék, s nemcsak azért, mert a foglalt házak majd minden hangulati és ideológiai kelléke fellelhető a félhomályban, de azért is, mert az 1924-ben kaszinóként és vendéglőként nyitott (utóbb üzemi célokat is szolgáló) földszintet és első emeletet egy ifjú festőművész kapta kölcsön "közösségteremtés céljából" az ingatlan tulajdonosától. A közösségi élet idén költözött vissza a Román Miklós és Román Ernő által tervezett, ázásra hajlamos falak közé, ahol a "ha hozol, hozol, ha nem, akkor is vihetsz" alapon működő szabadbolton kívül például fanzine-könyvtár is működik. Hétköznap délutánonként négytől hatig bárki számára nyitva e deklaráltan autonóm tér, ahol a Széchenyi által meghonosított kaszinóeszménytől nem is olyan távoli szellemben folyik az élet, noha egy sötétben bujkáló, vérmesebb ingatlanfejlesztőt mindez aligha tudná meghatni. A kaszinó 2010-es verziója pénzt nem kér, de adományokat elfogad, szolgáltatást nem nyújt, de bárkit befogad, aki szívesen részt venne az alulról szerveződő programokon. Ennek szellemében inkább együttolvasó, mintsem felolvasóestekre, filmvetítésre, együttfőzésekre lehet a közeljövőben számítani. A pénzforgalom a gasztroágazatra sem jellemző, a közösség tagjai a piaczárások előtti pillanatokban, többnyire ingyen szerzik be az amúgy kidobásra ítélt alapanyagokat, s az így készült házi kosztból heti egyszer a hajléktalanoknak is osztanak ételt.

"Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a kaszinó, hanem azt, te mit tehetsz a kaszinóért" - ilyesféle szellemben mennek a dolgok errefelé, kicsivel odébb pedig, a popkommunisztikus elképzelésektől védett távolságban, háborítatlanul folyik a kiskereskedelem, és éledeznek a manufaktúrák. A Klauzál utcában például (a kaszinó főbejárata is innen nyílt eredetileg) Róth Miksával bensőséges kapcsolatot ápoló üvegstúdió működik. Az itt dolgozók keze alatt számos Róth-üveg megfordult már restaurálás céljából, de szívesen mesélnek arról is, hogy a műhelynek otthont adó épület (épült 1894-ben), mely egyike a környék utolsó kétszinteseinek, nemcsak az emeletet tartó öntöttvas konzolokba rejtett Dávid-csillagok és a bejárati folyosót díszítő puttók együttélése miatt kedves látvány, de egy lépcsőházi freskóval is büszkélkedhet. Egy olyan falfestménnyel, melynek láttán akkorát esik a véletlenül erre tévedő álla, mint a másodikról alászálló, ázott vakolat. Úgy tűnik egyébként, a műhelymunka újabban egyre kevésbé rejtegetni való tevékenység: ahogy a Róthtal munkakapcsolatban álló üvegmíveseknél, úgy a környék friss bolthajtásaiban sem takargatják a munkapadot. A Wesselényi utcában boltot nyitott szibériai cipőművesnél épp úgy folyamatos a nyílt nap, mint a Dob utcai lámpadizájnernél, ahol bolt és műhely ráadásul egyazon téren osztozik. Míg a Kaszinó aktivistái talált zöldséggel, az említett kézművesek talált tárgyakkal dolgoznak: lábon kihordott egykori bőrkabátok és fényt adó szegfűszegtartók köszönnek vissza mostanában az önmagát is recikláló zsidó negyed legtrendibb kirakataiból.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.