Az Internet színe

publikálva
1996/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.

Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.

A számítógépek hálózatba kötése, a hálózatok egymáshoz kapcsolása nagyrészt nem valami kormányprogram keretében valósult meg Amerikában - na jó, részben: a Pentagonnak volt szerepe az ARPANET kialakításában -, hanem kócos programozók elkezdték egymáshoz kapcsolgatni a gépeiket, programokat dolgoztak ki a távoli adatmezőkön való lavírozáshoz; a nyolcvanas évek elején erre az összedrótozott-foltozott kibernetikus amőbára - és főleg ennek továbbgondolt vagy inkább továbbálmodott formájára - találta ki William Gibson scifi-író a cyberspace kifejezést. A cyberspace-ben mozgó, önmegvalósító, antiautoriter harcos lett a cyberpunk. A cyberpunkok alulról építkező anarchista mozgalomként láttak hozzá először a könyvesboltok tudományos-fantasztikus irodalmat áruló polcai, majd a világmindenség elfoglalásához. Az első vitacsoportok hippikori zenekarokról - a Greatful Deadről meg a Jefferson Airplane-ről - vitatkoztak; cyberpunk a sokatmondó sztereotípia szerint a komputerbuzi, technonerd, jobb időket látott hipster, aki lófarokban hordja ősz haját. Ha 1995 tavaszán bepillantunk az alt.cyberpunk newsgroup híradásai közé, akkor témánk szempontjából érdekes anyagokra bukkanhatunk. A josh@su.leclark.edu fedőnevű cibereakrobata azt írja, hogy szerinte Gibson cyberpunkjai soha nem azt mondták, hogy

baszd meg az államot,

hanem csak megpróbálták kiküszöbölni, minimalizálni e szervezet szociológiai borzalmát. Vitapartnere, thank@quads.uchicago.edu szerint viszont azok, akik megpróbálják ezt kiküszöbölni, azért teszik ezt, mert ellenzik az illető borzadály - az állam - puszta létét is. A tavaly megbukott hackerkirály, Kevin Mitnick (MaNcs, 1995. március 9.) is a gazdagok hitelkártyaszámait gyűjtötte, precedensértékűen mutatott rá kamikazemód a számítógépes rendszerek adatvédelmi hiányosságaira. A hackerkirály a Robin Hood-etikát követte, a szegények barátja volt, és még a gazdagokat sem fosztotta ki, a sport volt a mindene. Valószínűleg ügyvédei is erre építik a védelem taktikáját.

Az új technológiák

megjelenése a másik világnézeti oldalon nem csak a cyberspace-hez köthető. Az elektromos populizmus Amerikában a teleevangélisták hetvenes évekbeli rajzásával kezdődött. Egy Jimmy Swaggart nevű lelkész, későbbi tv-preacher fedezte fel, hogy vallásos és ultrakonzervatív politikai tartalmú üzenet kitűnően közvetíthető a helyi tévéadókon, különösen a Bible Beltnek (Biblia Öv) nevezett sávban, ami a déli államok északi része az Atlanti-óceántól a Sziklás-hegységig. Aztán jöttek a rádiós talk show-k, melyek még ma is burjánzanak. Valamilyen eddig kellően nem elemzett ok miatt a rádiós beszélgető műsorok Amerikában a Keresztény Koalíció és a Republikánus Párt jobbszéle iránt elkötelezett rádiós talk show hostok fennhatósága alá kerültek. Van a betelefonálós rádióműsornak valami alapvetően jobboldali demiurgosza? Lehet. A kövér, szivaros Rush Limbaugh a paradigmatikus személyiség, ő az, aki Newt Gingrich után egy személyben a legtöbbet tette a republikánus előretörésért 1994 novemberében. (Olyan ő a GOP-nek, a Republikánus Pártnak, mint Győri Béla a MIÉP-nek, de ne terheljük a magyar-amerikai kapcsolatokat ezzel a méltánytalan összehasonlítással.) Limbaugh és néhány más népszerű konzervatív csacsogóember az FM frekvenciákat szállta meg, kisebb pénzű, még szélsőségesebb üzenetű beszélgetők pedig az olcsóbb AM sávokat. Amikor 1992 májusában a texasi olajszakember és tőkepénzes Ross Perot bedobta az elnökválasztási ringbe kalapját, először sokan megmosolyogták, de aztán az arcukra fagyott a mosoly. Harmadik párti vagy független jelölt általában csoportos színpadi szereplői (magyarul: statiszta-) szerepre van ítélve az amerikai kampányok történetében. Nem így Ross Perot, ő a kétpárti rendszer korhadtságát ostorozta, formalizmussal, az amerikai demokrácia értékeinek elárulásával vádolta a pártokat, és meghirdette

az elektromos városháza

elvét mint olyan libertariánus elvet, amely minden határon túl olcsósítja a kormányzást, nem kell képviselő, választott, ám fizetett politikus; közvetlen demokrácia lesz, a polgárok minden kérdésben a hálózatra kötött számítógépen át szavaznak. A demokrácia Amerikában már Tocqueville megfigyelése szerint is a helyi hatalomra, törvényhozásra koncentrál, Ross Perot talán nem is elektropopulista, csak a cyberkor követelményeihez emelte a hagyományt. Newt Gingrich, a képviselőház új elnöke - miután egy republikánus párti alapítvány, a GOPAC elnökeként hihetetlen összegeket szedett össze a párt újbóli felemelésére - ideológiailag a perot-i nyomon halad. Gingrich a fehér szuburbia politikusa, a közösségek számítógépes hálózatokon kapcsolódnak egymáshoz, aki pedig számítógép-analfabéta, vagy túl sokba kerül neki, hogy be tudjon kapcsolódni az információ tömegtársadalmába, az végső soron kizáródik a közösségből. Gingrich gurui közül az első Alvin Toffer futurológus, aki 1970-ben megjelent, Future Shock című művében már megjövendölte az információs társadalom beköszöntét. A másik Gingrich-guru George Gilder, aki szerint az ipari társadalmat leváltó kataklizmatikus társadalmi forradalom már el is kezdődött. Gingrich politikai programját jól vizualizálta a New York Times rajzolója: a tudományos-fantasztikus cybersztrádán ötvenes évekbeli Studebakeren autósmoziba gurul a hatvannégy foggal vigyorgó két-gyerek-egy-kutyás amerikai családideál. Elfelejteni a sok csúnyaságot - ellenkultúrát, vesztett háborút, AIDS-et, rock ´n´ rollt stb. -, ami az ötvenes évek óta történt, és egy új technikai kultúrán visszameseautózni Joe McCarthy mosolyának országába.

Említettük, hogy míg a moderáltabb jobboldal az FM-et szállta meg, az AM a szélsőségesebb telekommunikátoroké - meg a kispénzű etnikai adóké, massachusettsi lakhelyemen kis kereséssel portugál, spanyol és haiti-kreol adókat számoltam meg rövid idő alatt -, addig

a rövidhullám a fasizmusé

A Federal Communications Committee (FCC) a rövidhullámú sávokat szinte ingyen és úgyszólván ellenőrzés nélkül osztogatja, hiszen az itteni felfogás szerint ezek a sávok amúgy is külföldre irányuló adásokat sugároznak. Az oklahomai robbantás ügyében egyik felbujtóként gyanúsított Mark Koernke a Michigan Militia-tól például rövidhullámon szól a végső faji háború védelmében, itt gyalázza a szövetségi kormányt azzal, hogy egyrészt korrupt, másrészt sérti a Második Kiegészítést, a szabad fegyverviseléshez való jogot. A legvirulensebb náci adók Nashville-ben, New Orleansben, South Bend, Indianában és Red Lion, Pennsylvaniában hirdetik a holocaust revízióját. Az oklahomai robbantás egyébként nagyon az Interneten tenyésző hate-groupokra terelte a figyelmet. Március 24-én a Texas Militia hosszadalmas üzenetet tett közzé a cyberspace-ben, hogy az új kommunikációs háló mennyire fontos a paramilitarista csoportoknak, és arra buzdította e csoportok vezetőit, hogy legyenek aktívabbak az új médiában. Aktívabbak is lettek: 1995. április 19-e, az oklahomai robbantás előtt számos newsgroup tárgyalta a házilagos, műtrágyából és benzinből összeüthető tömegpusztító fegyver készítésének lehetőségeit. Szép példája az új technológián tenyésző szélsőjobboldali alternatív médiahálónak

a Rahowa esete

A Rahowa (rövidítés: eredetiben Racial Holy War, azaz Faji Szent Háború) a 24 éves George Burdi kanadai fehér szuprematista rockzenekara, akik Resistance Inc. néven médiavállalatot is nyitottak Detroitban. Lemezkiadójuk van, videódokumentációkat készítenek, havonta jelentkező magazinjuk a Resistance, és igen aktívak az Interneten. Délen a Ku-Klux-Klan egy fiatalabb generációja tenyészik a hálón, annyira, hogy a Clinton-adminisztráció Internet-ügyi főbiztosa, Al Gore alelnök már nyilatkozott arról, hogy a kormányzat vizsgálja a gyűlöletkeltő csoportok aktivitását a mátrixon. Az igazság az, hogy az olyan mainstream-liberális szolgáltatók, mint az annak idején általam is használt Nearnet (New England Acedemic and Research Network) még a hivatalos intézkedés előtt döntöttek, és a gyermekpornográfiával és szélsőjobboldali hangulatkeltéssel foglalkozó newsgroupokat megközelíthetetlenné tették. De ez már egy újabb - szintén izgalmas - alkotmányos és jogi probléma.

Tehát az Internet:

hippi anarchizmus, cyber- és cypherpunk, bázisdemokrácia és liberális mainstream; jobboldali újkonzervativizmus és fehér szuprematista nácik, nincs sajátos arculat, illetve minden van. Mint minden eddig bevett kommunikációs eszközön. És ez is bevett lesz - ha nem az már ma is -, mert az ember hároméves gyereke felkel egy reggel, megkérdeztetik, hogy mit méltóztatott álmodni az éjjel, és azt mondja, hogy: ááááá, hát álmodott Mickey egeret, meg ööööö kacsát, meg, khm, komputert.

vvolgyi@mail.datanet.hu

publikálva
1996/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...